Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 1938 március 22-én, kedden. 281 itt szó. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy ezek között nagyon sokan vannak olyanok, akik 10—15—20 esztendeje véglegesítés nélkül, ideiglenes állásban tengődnek és nagyon sokan vannak olyanok, akiknél ez a bizonytalanság, a véglegesítés és a kinevezés hiánya okozza azt, hogy nem tudnak családot alapítani. Ez az oka a sok üres bölcsőnek, de nagyon sok szerencsétlen házasság és ennek következtében sok házasságfelbontás is arra vezethető vissza, hogy ennek a hatalmas tisztviselői karnak jogviszonyai nincsenek megfelelően szabályozva. Ezt a kérdést is ugyanazzal a megértéssel és szeretettel ajánlom a mólyen t. igazságügyminiszter úr figyelmébe, amilyent megérdemel, mert akkor, amikor azt mondjuk, hogy az értelmiség hivatott ebben az országban a vezetésre, amikor azt mondjuk, hogy feltétlenül a középosztály kell, hogy a nemzeti gondolat és érzés hordozója legyen és maradjon, akkor éppen az értelmi pályán levő ezen hatalmas tábornak, amely az alacsonyabb fokozatokat tölti be, anyagi és erkölcsi megerősítésével szolgáljuk azt a célt, amelyet helyesnek tartok a magyar jövő szempontjából. Mélyen t. Ház! A törvényjavaslatnak vannak egyéb rendelkezései is, amelyek szintén megfelelnek a célszerűségnek és a szükségszerűségnek. Ilyenek a szakértői bizottságok megalakítására vonatkozó rendelkezések. Ezeket is minden tekintetben helyeseknek tartom, általában az egész törvényjavaslatban nem találok semmit, ami kivetni való volna, legfeljebb — amint egész beszédem gondolatmenetéből kitűnik — inkább csak kiegészíteni valót látnék azon intenciók megerősítése érdekében, amely intenciókat hordoz ez a törvényjavaslat is. Nagyon sok egyéb aprólékosság is volna még, azonban az idő előrehaladottsága miatt nem kívánom a Házat untatni. Mint az előbb is említettem, a hitelélet megerősítése követeli a telekkönyvvezetők erkölcsi és anyagi megerősítését. A hitelélet erősítésével függ össze sok minden apróság, amelyek közül a legfontosabb egy egészen csekélységnek látszó dolog. Legyen szabad most felhívnom rá a figyelmet, mert ha nem is szoros értelemben véve, de tárgyilag összefügg ezzel a témával, az tudniillik, hogy a telekkönyvben a főjelzálognál tüntetik csak ki a hitelező nevét és lakhelyét, a mellékjel zálognál a hitelező neve és lakhelye kitüntetve nincs, csak utalás van arra, hogy hol van a főjelzálog. Méltóztassék elhinni nekem, de mindenki, aki a gyakorlati életben résztvesz, akinek a telekkönyvvel dolga van, megerősíti ezt az állításomat, hogy a rendelkezés rendkívül nehézkessé teszi a belső telekkönyvi kezelést. Sokszor annak megállapítása véget, -hogy ki a jelzálogos hitelező, messze kell visszamenni, a telekkönyvi személyzetet X-betét kikeresésével és rendelkezésre bocsátával kell terhelni és ha a mellekjelzálognál esetleg tévesen van megjelölve a főjelzálog', napokon át menő kutató és kereső munka után lehet csak az egész telekkönyvi hatóság személyzetének mozgósításával a hibát megállapítani és rájönni arra, hogy ki a jelzálogos hitelező. Csekélység, semmiség, mégis éppen nagy fontossága van ennek a kérdésnek, amelynek szabályozását is a mélyen t. igazságügy miniszter jóindulatú és szíves figyelmébe ajánlom. Egyébként pedig, minthogy a törvényjavaslat a mai rendkívül komoly időkben is a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. jövőre való előkészítés komoly céljait szolgálja, hacsak apróbb részletekben is, s mint hogy én ebben a törvényjavaslatban az építőmunkának egyik megnyilatkozását látom, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául szívesen elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Pinezich István. Elnök: Pinezich István képviselő urat illeti a szó. Pinezich István: T. Ház! Az előttem szólott Drobni Lajos igen t. barátom beszédét azzal kezdte, hogy a ma nagy problémái mellett kicsinyes dolognak látszik az, hogy mi itt a Házban ilyen apró kérdésekkel foglalkozunk. Hozzátette azonban, hogy csak látszat az, — legalábbis én így értettem és magam is úgy látom — hogy itt jelentéktelen kis kérdésekről van szó. Magábanvéve az a tény, hogy az élet egésze tulajdonképpen többé-kevésbbé kis részletekből adódik, feladatunkká teszi, hogy minden egyes részlettel foglalkozzunk, minden egyes részletet itt a parlamentben megvitassunk, mert az egész csak úgy lehet egészséges, ha a részleteket egészségesekké tesszük. Drobni Lajos igen. t. barátom okfejtését, érvelését a maga egészében magamévá tudom tenni. Különösen nagyon helyesnek találom, hogy ő egy régebbi törvényünknek végrehajtását követeli, amely törvény szerint az ügyvédjelölti gyakorlatnak egyrészét a bíróságnál kellene kitölteni és fordítva. Ehhez hozzátenném még azt és arra hívnám fel az igazságügyi kormányzat figyelmét, hogy magát az ügyvédséget is erősebb mértékben vonja bele az aktív bírói igazságszolgáltatási szolgálatba. Az ügyvédséget és az ügyvédségben felgyülemlett sok tapasztalati és gyakorlati tudást, amely mély elméleti tudással is párosul, be kell vonni az igazságszolgáltatás, a jó bíráskodás ügykörébe. Az előttünk fekvő javaslat sok tekintetben régi hiányt pótol. Különösen időszerűek es korszerűek azok az intézkedések, amelyek főleg a telekkönyvvezetői, de a fogházfelügyelői és fogházgondonki képesítésnek felemelését is célozzák, nemkülönben azok az intézkedések, amelyek az igazságügy szolgálatába műszaki és gazdasági tanácsokat állítanak be. Nem fér kétség ahhoz, hogy a törvényjavaslat 1—6. Vaiban foglalt rendelkezések mindenképpen indokoltak. Nagyon helyes, hogy az igazságügyi kormányzat gondolt arra, hogy a bírósági fogalmazói karban szükségesek némi változtatások, a rangjelzéseket alkalmazni kell a fogalmazói karra váró feladatkörre és munkakörre. Ugyancsak minden tekintetben indokolt az, hogy a javaslat a királyi kincstári jogügyi igazgatóság és a közalapítványi királyi ügyigazgatóság feladatkörét és szervezetét újabb szabályozás alá vonja. Különösképpen _ méltányos azonban az, hogy a javaslat bizonyos fokig a bírák és ügyészek, nemkülönben a jogügyi igazgatóság egyes fizetési osztálybeli előléptetéseinél rendezi az eddig vitás fizetési és szolgálatbetudási viszonyokat. Amikor így az igazságügyekhez tartozó kérdéseket tárgyaljuk, időszerűvé válik igen sok idevágó problémának megvitatása. A magam részéről nem akarok a sok kérdés mindegyikére kitérni, de néhányat kénytelen vagyok felemlíteni. 41