Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

278 Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 1938 március 22-én, kedden. szetesen az igazságügyminiszter egyedül sza­bályozza. A közalapítványi királyi ügyigazga­tóság tekintetében az elnevezés megváltoztatá­sára is ad felhatalmazást a javaslat abból a célból, hogy olyan elnevezést lehessen megálla­pítani, amely a jelenlegi közalapítványi ki­rályi ügyigazgatóság feladatkörét pontosab­ban fedi­Ugyancsak a két miniszter rendelettel álla­pítja meg azokat a szabályokat, amelyek sze­rint a közalapítványi királyi ügyigazgatóság a közérdekű célzatú alapítványt érdeklő, vagy a közérdekű meghagyással juttatott vagyonokat érintő peres és nemperes eljárásban közérdek­ből vehet részt. Errevonatkozólag ma megfe­lelő jogszabály nincs, pedig nagyjelentőségű dolog, w hogy nem állami kezelésben álló, de köz­érdekű alapítvány peres ós inem peres ügyeiben a közérdek megfelelő képviselethez jusson, kü­lönösen akkor, ha az illető alapítvány intéző szervének magatartása nem áll összhangban az alapítvány érdekeivel vagy ha a közérdekű meghagyás teljesítése megfelelő ellenőrzés hiányában elmarad. Ezért megfelelő rendelke­zések vannak errevonatkozóan a javaslatban. Az eredeti javaslatot kibővítette _ az igaz­ságügyi és pénzügyi bizottság egy újabb ren­delkezéssel, amire a következők megfontolása indította az egyesített bizottságot. Igen gyak­ran előfordul, hogy közszolgálati alkalmazot­tak ellen hivatali eljárások, mulasztások vagy hivatali hatalommal való visszaélés címén sze­gényjogon, nagyösszegű, teljesen alaptalan pe­reket indítanak, amelyekben az alperesként perbevont tisztviselőnek a perbeli védekezés során sokszor igen jelentős perköltséget kell fizetni még a kereset elutasítása esetén is, mert a megítélt perköltséget — szegényjogon perel­vén a felperes — a felperesen nem lehet behaj­tani. Ez a helyzet nemcsak az érdekelt^ tisztvi­selőre nézve méltánytalan, hanem az államra, illetőleg az önkormányzati testületre is káros, mert olyankor, amikor a pernyertes tisztvi­selőnek nagyösszegű és az ő anyagi erejét nyilvánvalóan meghaladó költségei merülnek fel a hivatalos ténykedései miatt ellene indí­tott perben, a közület alig^ zárkózhatik el a tisztviselő perbeli védekezésével felmerülj: és az ellenfélen be nem hajtható perköltségek megtérítései elől. Mind a közszolgálati alkal­mazott érdekében, mind pedig a közület szem­pontjából indokolt tehát, hogy ilyen perekben a tisztviselő ne legyen kénytelen képviseleté­vel ügyvédet megbízni, — és itt a hangsúly azon van, hogy ne legyen kénytelen — ( hanem a kincstári jogügyi igazgatóság, illetőleg az önkormányzati testület tiszti főügyésze is képviselhesse őt, aki a perben amúgyis részt­vesz, mert a kereset rendszerint nemcsak a tisztviselő ellen, hanem egyúttal az állam, illetőleg az önkormányzati testület ellen is irányul. Minthogy azonban lehetnek olyan ese­tek, amikor a tisztviselő ragaszkodik ahhoz, hogy a perben az általa választott ügyvéd út­ján védekezhessék, illetőleg, amikor a tiszt­viselő képviseletének a kincstári jogügyi igaz­gatóság, vagy a tiszti főügyész útján való el­látása a közület szempontjából nem kívána­tos, — ilyen eshetőségek is fennforoghatnak — erre is gondol a javaslat és kimondja, hogy a képviseletnek a kincstári jogügyi igazgatóság, illetőleg a tiszti főügyész útján való ellátását arra az esetre kell korlátozni, ha 1. azt maga a tisztviselő kéri; 2. ha arra az igazságügy­miniszter, illetőleg a törvényhatóság első tiszt­viselője, illetőleg a megyei város polgármes­tere engedélyt ad. A bizottsági tárgyalás alkalmával Tomcsá­nyi Vilmos Pál képviselő úr olyan értelemben szólalt fel, hogy közszolgálati érdekből szük­séges volna a tíizervezeti rendelkezések olyam irányú továbbfejlesztése, aimelymek iéirtelrnébesn az igazságügyminiisztériuni fogalmazó személy­zetének a bírák és ügyészeik résziére törvényes rendelkezés alapján megállapított .azonos képe­sítésű tagja miinden vonatlkoizáishan ugyanazo­kat az illetményeket kapják, laimielyek a bírák és ügyészek számára járnak. Ez a kérdés azonban gyakorlatilag már megoldást nyert, mert minisztertanácsi határozat folytán az illető tisztviselők a kérdéses pótlékot személyi pótlék alakjában megkap.'ák. T. Ház! Átmeneti és hatályba léptető ren­delkezésekkel végződik a javaslat. Átmeneti rendelkezés például az, hogy telekkönyvveze­tővé, illetőleg fogházfelügyelővé vagy fog­házgondnokká az is kinevezhető két évig, aki­nek nincsen ugyan érettségije, de a jelen törvényjavaslatban megszabott kellékeknek egyébként megfelel. Ugyancsak átmeneti rendelkezés, — azon­ban pénzügyi szempontból nagy íónrossága van és felesleges jogvitáknak vágja el az út­ját — hogy akit a törvény hatálybalépése előtt neveztek ki _ olyan állásra, amelyben előző szolgálati idejének a javadalmazás szem­pontjából való beszámításra igénye van, az esetleges illetménytöbbletet csak a jelen tör­vény hatálybalépésének napjától kaphatja meg. Ezekben voltam bátor a javaslatot ismer­tetni, , tisztelettel kérem, méltóztassanak azt úgy általánosságban, f mint részleteiben elfo­gadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Drobni Lajos! Drobni Lajos: T. Ház! Amikor égető gazdasági és szociális problémák gyötrik ' r a világot, amikor nyugati határainkon világ­politikai események zajlanak le s amikor a miniszterelnök úr győri beszédében egy négy­éves hatalmas nép- és nemzeterősííő, ország­építő programmot fektetett le, talán kont­rasztnak és kicsinyességnek látszik, hogy a Ház olyan javaslattal foglalkozik, amely az igazságügyi szervezet körébe tartozó rendel­kezések tárgyában módosításokat r tartalmaz s címváltozásokat, minősítésemelést ós bizo­nyos fizetési osztályoknál meglévő ellentétek áthidalását tárgyalja. Felfogásom szerint azonban tévedés azt hinni, hogy itt kontraszt van és hogy ez kicsinyes dolog, mert ez a tör­vényjavaslat is szorosan beleilleszkedik a kor­mányzat és a törvényhozás ama kötelessé­gébe, hogy egyetlen pillanatot, egyetlen al­kalmat sem szabad elszalasztani, amikor a megnyugvás megteremtésével az állami élet alapjait erősítjük, amikor a képesítés feleme­lésével a jövő alapjait rakjuk le. Ezt a gondo­latot látom én ebben a törvényjavaslatban. A bírósági fogalmazói kar az ország jöven­dőbeli bírói kara. A fogalmazói karnál egy­részt az elmúlt idők gazdasági helyzete, más­részt pedig az értelmiségi pályán meglevő túl­termelés eltolódást hozott létre. Ez az eltolódás megnyilatkozott abban, hogy míg azelőtt a képzett jogász a bíróságnál mint joggyakor­nok kezdte pályáját, addig ma a joggyakor­nokká válást megelőzi a bíróságnál a joggya­korlatra való bocsátás és a fogalmazógyakor-

Next

/
Thumbnails
Contents