Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

Az országgyűlés képviselőházának nokság. Amikor a bíróságnál a fogalmazói kar előmenetele megnehezedett s a fogalmazói kar számára mindig újabb és újabb lépcső beállításával megnehezedtek és időbelileg is kitolódtak az előmeneteli lehetőségek, akkor az igazságügyi kormányzat nagyon helyesen járt el azzal, hogy rendet teremt abban a kérdésben, hogy minek nevezzük azokat, akik az új es a helyzet kényszere által teremtett joggyakorlatra bocsátott és fogalmazógyakornoki státusba esnek bele — státusnak nevezem, jóllehet státuson kívüliek — és hogyan neveztessenek azok, akik a régi joggyakornoki állást töltik be- A törvényjavaslat igen helyesen oldja meg ezt a kérdést, amikor az első két kategóriát nevezi el joggyakornoknak, a mostani joggyakornoki állásokból pedig bírósági aljegyzői állásokat kreál. Mélyen t. Ház! Véleményem az, hogy ez a törvényjavaslat az igazságügyi szervezetben, különösen pedig a fogalmazói szakban megnyugvást teremt, mert azokat a sérelmeket, amelyeket a fiatalság eddig érthetően hordott magában, gyógyítja. Már pedig tapasztalati tény, hogy apró sérelmek orvoslása szinte mindig fordított arányban áll azzal az eredménnyel a megnyugvás terén, amelynek elérése az ilyen kis sérelmek orvoslásának a célja. Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a résznél, a bírósági fogalmazói személyzetnél egy pillanatra megállják. A bírósági joggyakornokok, illetőleg a bírósági fogalmazói személyzet kiképzése úgy az egyetemen, mint a későbbi, a híróságnál eltöltött fogalmazói gyakorlat tartama alatt, teljesén megfelelő. Az 1913:LIII. te. által alkotott továbbképző tanfolyam, úgy az ügyvédjelöltek, mint a bírósági fogalmazó személyzet számára az elméleti és gyakorlati továbbképzést minden tekintetben biztosítja. Meg kell állapítanom, hogy a bírósági fogalmazói személyzet szinte túlzott nagy elfoglaltsága mellett, — ugyanezt lehet talán mondani az ügyvédjelöltekről is, mert minél rosszabb a gazdasági helyzet, annál nagyobb a kis ügyekből előálló munkahalmaz, annál nagyobb a mnnkairam és a munkaütem — sem a fogalmazói kar, sem az ügyvédjelöltek előtt ez a továbbképző tanfolyam különös népszerűségnek nem örvend. Nem örvend azért, mert éppen a pihenésre szánt idejüktől fosztja meg őket. Azt is meg kell azonban állapítanom, hogy ennek ellenére aleglelkiismeretesebben tesznek eleget a törvényben előírt kötelezettségüknek és vesznek részt ezeken a továbbképző tanfolyamokon. A bírói és ügyvédi képesítés egységes, mert hiszen mindkettőnek feltétele az egyse; ges bírói és ügyvédi vizsga letétele. Az új ügyvédi rendtartás azonban még további egyen jogúsítási törekvést valósított meg. amikor az ügyvédi kar fegyelmi felelősségét a bírák felelősségével egyező elvi alapokra helyezte. Ha tehát az ügyvéd és a bíró képesítése egyforma, ha a fegyelmi felelősség tekintetében is ugyanazok az elvi alapok nyernek alkalmazást bíróra és ügyvédre egyformán, ha tehát az erkölcsi alapnak ügyvédnél és bírónál egységesen kell kialakulnia, akkor tovább kell menni és még szorosabb kapcsolatot kell teremteni a bírói és az ügyvédi kiképzés között. Engedje meg a mélyen t. igazságügyminiszter úr, hogy ebben a tekintetben az 1913 : LIII. tc.-re felhívjam a figyelmét. Ennek a törvénynek 4. §-a ma már nincs életben, — azt mondja, hogy (olvassa): »A 286. ülése 1938 március 22-én, kedden. 279 háromévi joggyakorlatból legalább egy évet kir. bíróságnál és legalább egy évet ügyvédnél vagy a kir. kincstár és a közalapítványok perbeli képviseletére rendelt hivatalnál kell eltölteni«. ! j Ha ideálissá akarja tenni a magyar törvényhozás, illetve az igazságügyi kormányzat a bírói és ügyvédi kiképzést, akkor csak e törvény hatályának visszaállításával lehet véleményem szerint ezt a célt elérni. Kétségtelen, hogy az ügyvédjelölt számára lemérhefetlen értéket képviselne, ha kötelező lenne reánézve egyévi joggyakorlatot a bíróságnál eltölteni, amikor a legszorosabb kapcsolatba jutna a bírósággal, a bírói mentalitással. Ugyanilyen értéket képviselne azonban a bíróság számára is az egyévi kötelező ügyvédi irodai gyakorlat is. Ügy tapasztalom, — és ez alól az elfogulatlan megítélés nem vonhatja ki magát — hogy közép, vagy magas közigazgatási és bírói állásban levő tisztviselőknél egyaránt észre lehet venni, meg lehet állapítani azt, hogy az illető fiatalabb korában ügyvédi irodában dolgozott, az élettel került kontaktusba és ennek alapján olyan gyakorlati érzékre^ tett szert, amelyet az elvontabb bírói szolgálatban elsajátítani nem lehet, amelyre azonban a bírói tiszt abszolút jó betöltésénél szintén feltétlenül szükség van. Ebből a princípiumból kiindulva kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, hogy az ebben a törvényjavaslatban a fogalmazói karral szemben megnyilatkozó megértést terjessze ki tovább is és az 1913. évi LIII. te. 4. §-ában foglalt rendelkezés életrekeltésével tegye teljesebbé, tökéletesebbé a bírói és ügyvédi teljes kiképzés egységességét, belső értékét és eredményességét. (Mózes Sándor: Helyes!) A törvényjavaslat második része, amely a figyelmet különösen leköti, a telekkönyvvezetőkre vonatkozóan rendelkezik és a jövőben a telekkönyvvezetőktői is érettségit kíván meg. Ezzel a rendelkezéssel a telekkönyvvezetők régi kívánsága teljesül. Én ebben rendkívül fontos, providenciális intézkedést látok. Amikor az egész jövő nemzetépítő terv alapja és bázisa a falu, amikor egyrészt a telepítés, más:agosítás a falu életében óriási változtatásokra hivatott és a végrehajtandó programnak egyik legsürgősebb pontja, akkor ennek a programmnak a végrehajtásában a telekkönyvvezetői kar a legeminensebben vezetőszerepet játszik. Amikor tehát a törvényhozás emeli a telekkönyvvezetői kar képesítését, ezzel biztosítja a falu számára végrehajtandó és a földdel kapcsolatos reformok terén a teleikkönyvezés keresztülvitelében is az abszolút szakszerűséget, biztonságot és megnyugvást. A törvényjavaslat, amint bátor voltam kifejezésre juttatni, megfelel a telekkönyvvezetők kívánságának és törekvésének, egyben azonban a telekkönyvvezetők is, és — bár kisebb mértékben — én is hiányt érzünk. A telekkönyvvezetők abból indulnak ki, hogy a javaslat nem rendelkezik arról, hogy képesítésüknek négy középiskoláról érettségire való felemelésével egyidejűleg visszaállíttassék számukra az a lehetőség, hogy a jövőben a VII. fizetési osztályba is előléphessenek. Kétségtelen, hogy ilyen értelmű rendelkezés hiányzik a törvényből. Szerény véleményem szerint azonban a telekkönyvvezetők aggodalma talán nem teljesen indokolt, mert a VII fizetési osztály az érettségi minősítéshez kötött állásoknál úgyszólván kivétel nélkül elérhető.