Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. 200.000 pengős és 90.000 pengős évi fizetések mellett és ezért éppen a legértékesebbek kiemelkedési törekvését vágja el a mai közoktatási rendszer. Láttam Franciaországban a gyakorlati mérnökök sorát, akik^esti tanfolyamokon szerezték meg a képesítést. Ott nem féltek attól, hogy ezek az állástalan diplomások sorát fogják gyarapítani és nem féltek attól, hogy ha elvégezték az iskolát, akkor jelentkezni fognak az államnál azzal, hogy: miután keresztülengedtél bennünket, most gondolkozzál azon is, hogyan tudjunk elhelyezkedni. Amerikára nem is merek hivatkozni. A miniszter úr maga hivatkozott Amerikára a bizottságban és sajnálattal állapította meg, hogy az amerikai állapotokról nálunk még csak beszélni sem lehet. Nálunk nincs helye a versenynek; kizárt dolog az, hogy egyszerűen csak a képesség és tehetség révén jusson el valaki a kiváltságosak védett birtokába. Ennyit a igaz das ági középiskolákról. Már csak néhány pillanatom maradt a többi kérdéssel való foglalkozásra. Itt van a liceumi tagozat, (mely a nevelési szaktudományok előkészítő intézménye akar lenni. Ez az egyetlen, amit elvben helyeselni tudnék, hiszen ez a népiskolai tanítóképzés alapját akarja magasabbra emelni. A magunk részéről ezt már régen kívánjuk, mert a népiskolai tanítóképzésen nyugszik szerintem és szerintünk az egész ország általános műveltségének, kulturális emelkedésének lehetősége. De ez az egész dolog is, amely elméletben és önmagában helyes, az indokolásban helytelen és helytelen abban a vonatkozásban is, hogy ez a hosszú kiképzési idő joibban megszorítja a szegény tanuló tanulási lehetőségeit, mint az eddigi rendszer. Az indok az, hogy az Intelligenz-pertl helyett ezentúl valóságos érettségi-bizonyítványa legyen a tanítónak, mert — ugyebár — úriember érettségi nélkül el sem képzelhető. A tanító eddig a falu szolgája volt — majdnem ugyanezekkel a szavakkal mondja az indokolás —, de nem az érettségi bizonyítvány hiánya miatt, hanem azért, mert a tanító gazdaságilag közvetlenül a koldus után következett a faluban. Ezért nézte le a falu intelligenciája, amelyről nem kell többet és rosszabbat mondanom, mint amit Eckhardt Tibor képviselő úr megállapított róla. És lenézte őt a falu népe is, mert hiába, a falu népe ilyen materialista gondolkodású és mivel a tanító fizetéséből megélni nem tudott, a falu népe előtt megfelelő tekintélye nem volt. A tanítóképzőről^ később akarok beszélni, most a líceumról, mint a nőoktatás alapjáról akarok néhány szót szólni. Azt mondja az indokolás a 13. oldalon, hogy ez a líceum női pályákra, társadalmi feladatkörökre képesít. Mit ért a javaslat társadalmi feladatkörök alatt, amelyekre Hceális érettségi-bizonyítvány, képesítés kell? Erre nagyon kíváncsi vagyok, ezt

1 szeretném tudni. Mindenesetre itt is, ebben a női. vonatkozásban is, ahelyett, hogy megvédené az indokolás a komoly munka becsületét és értékét, megalkuszik a helytelen közfelfogással. Az* amit az indokolás a női lélekkel megegyező, a női lélekhez alkalmas kenyérkereső pályákról mond, nem egyéb* mint az utolsó évek frázisainak ismétlése, annak a fasiszta felfogásnak ismétlése, amely a társadalom lényegét és gyökerét látni és megismerni, vagy tudomásul venni nem akarja. Miért ellenkeznek a női lélekkel^ azok &

r pályák, amelyekre az egyetem képesít és miért nem ellenkeznek például a gyári munkásnői, a textilülése 1938-március 16-án, szerdán. 175 j munkásnői, a vegyészeti munkásnői, a háztartási munkásnői stb. pályák? Ezek nem ellenkeznek vele, mert a kapitalizmus erről az olcsó munkaerőről lemondani nem tud. (Ügy van!) a szélsőbalon) és a női lélek, a speciális ,női lélek csak ott akadály, ahol a magasabb képesítéshez kötött pályákon konkurrenciát jelent a nő. (Ügy van! a szélsőbalon-) És ha magunkat négereknek mondottuk, akik Harlemből semmikép sem tudunk kitörni, sokkal nagyobb és jobb indokolással mondhatjuk, hogy a nő a kapitalista termelés négere, akivel elvégeztetik a piszkos munkát, de ne igyekezzék a magasabb feladatok felé, mert akkor rögtön | felfedezik természetes hivatását. A nő termé! szetes hivatásáról szó sincs akkor, amikor a textilgyárban 10—12 megrakott orsót visz magához szorítva, a vegyészeti gyárakban sincs . [szó természetes hivatásáról, mint akadályról, 'éppen azokban a vegyészeti gyárakban, amelyek a nőnek az anyaságra szolgáló szerveit roncsolják és alkalmatlanná teszik arra, hogy anya lehessen. Ebben a kérdésben nem nekem kell ezt a magasabb réteget megvédenem, megtette ezt nagyon szépen Toperczer Ákosáé t. kép viselőtársnőnk. Csak arra akarok itt külön rámutatni, hogy ugyanott, ahol a női léleknek, a női szervezetnek és a természetes női hivatásnak a hangoztatásával kiszorították a nőket ezekről a magasabb képesítéshez kötött pályákról, ott a női munkások létszáma a gyári üzemekben .horribilis módon emelkedett és a német konjunktúrakutató intézet 1937-es jelentése sze• jrint hatalmas számmal, 400—500.000-rel több •:ma a német gyárakban, a német nehéziparban ; dolgozó nők száma, mint amennyi a rezsimvál- 1 stozáskor volt. De nem is értem, miért ellenkeznék a női lélekkel az, hogy elfoglalják a nők azokat a hivatásokat a termelésben, amelyek formában ugyan átalakultak, de lényegben ugyanazok maradtak, amik azelőtt voltak. Amit a nő azelőtt a családban végzett, az most átalakult legnagyobbrészt nagyipari, termelési, üzemi munkává és amikor a nő ezeket a helyeket elfoglalja, akkor tulajdonképpen azt csinálja, amit a nagyanyja, a dédanyja csinált más vonatkozásban. T. Ház! Legyen szabad néhány szót szólnom a tanítóképzésről szóló javaslatról is. Már az előbb jeleztem néhány szóval, hogy ez nem jelenti a bajok orvoslását, nem jelenti a népiskolai tanítóképzésnek olyan lényegben es szerkezetben való átszervezését, amelynek végén ott volna az óhajtott cél: az egész elemi oktatás modern alapokra való helyezése. Társadalmi ranglétráról beszél az indokolás a tanítókkal kapcsolatban is. Itt is behódol annak a közfelfogásnak, hogy nem lehet úr, aki roszszul öltözött paraszt- és proligyerekekkel vesződik; adjunk tehát neki érettségi bizonyítványt, amellyel legalább bizonyíthatja ehhez az osztályhoz való tartozását. A magasabb ki; képzés, a hosszabb tanulási, gyakorlati idő természetesen nem olyan, amit ellenezni volna szabad, vagy ellenezni lehetne. De a hangsúly nem ezen van, hogy jobban kiképzett, hosszabb ideig tartó kiképzésen keresztülment tanítót állítsunk a népnevelés szolgálatára. Ezen az érettségi bizonyítványon kívül semmilyen más jelet sem fog kapni a tanító, semmilyen más jele nincsen a közfelfogás egy másik részével való szembeszállásnak, ami abban nyilvánulna, hogy az érettségi bizonyítvány mellé tisztességes fizetést is adjunk neki. Nem szabad és nem lehet a tanítót a tanítói hivatással sokszor nem is egyező mellékfoglalkozásra kényszerí-