Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-282
176 Az országgyűlés képviselőházának 28: teni. Ez a javaslat az indokolásban erényt csinál a szükségből és felsorolja, hogy a tanító tűzoltóparancsnok, leventeoktató, •• dalkörvezető, választókat összeíró, statisztikai adatokat gyűjtő, gazdasági szövetkezeti vezető lehet — és van még itt néhány ilyen mellékfoglalkozás, amelyet helyesnek tart. (Farkas István: Es Nep.-kortes választáskor!) Természetesnek tartom azt, hogy ő legyen az iskolánkívüli népművelés vezetője, hogy így azokat a gyermekeket, akiket négy-hat-nyolc elemi iskolai osztályon keresztülvezetett, .az' iskolánkívüli népművelés által is kézben tarthassa, vezethesse, mert hiszen ő ismeri a legjobban őket. Ez mind rendben volna» de a többi, amit itt, mint erényt, mint érdemet említünk fel, az mind olyan mellékfoglalkozás, amellyel tanítót oktalanul és igazságtalanul tálterheljük. (Farkas István: Tudok olyan esetet, amikor azt mondták, menjen el a kocsmába és igyák a fiatalsággal!) Helytelennek tartom, hogy a javaslat a tanító számára az új rendszerben ezeket a feladatokat továbbra is meg akarja tartani. Gyönyörű cím az, hogy a tanító a falu vezetője, de nekem az a meggyőződésem, hogy a tanítónak a szorgalmi időn túl kell, hogy a maga számára is maradjon ideje, hogy ne legyen elfoglalva, hogy képezhesse magát. Hiszen, mint minden vonatkozásban a pedagógia területén is napról-napra új, nagyszerű, szép dolgokat tanulunk meg. Mit ". csináljon az a tanító, aki az osztatlan iskolában 80—100—120 gyermekkel foglalkozik, ha ahelyett, hogy lelki frisseségét a szorgalmi időn túl visszaszerezhetné, el kell mennie statisztikai adatokat gyűjteni, választói névjegyzéket összeírni, korteskedni, dalkört, szövetkezetet vezetni, szóval foglalkozásától teljesen távol eső dolgokkal törődni. Pedig neki is joga és szüksége van a szabad időre, amit az oktatáson kívül engedélyez a törvény. Ezt szerintünk semmiféle módon nem volna szabad megkötni. Az indokolás a tanítókkal kapcsolatban társadalmi elszigeteltségről beszél. Magam is ismertem tanítókat, akik nagyon közel állottak hozzám és tudom, hogy nagyon szenvedtek a társadalmi elszigeteltség súlya alatt. Adjanak tehát nekik feladatukhoz méltó fizetést és ez majd kiemeli őket a társadalmi elszigeteltségből. Adjanak elegendő fizetést, hogy szaklapokat járathassanak, hogy a fejlődő szabtudást figyelemmel kisérhessék, hogy függetlenségük, nyugalmuk legyen, mert tanító, aki el van zárva a nagyvárostól, a könyvektől, a szaklapoktól, a pedagógiai előadásoktól, éppúgy visszamarad szakmájában, mint az a sebész, aki elkerül a falura és soha többé nagyvárosok klinikáival, vagy külföldi szaklapokkal érintkezésbe nem jut. Elnök: A képviselőtársam beszédideje lejárt! Kéthly Anna: Tisztelettel kérek 5 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárult. Kéthly Anna: És sokkal veszedelmesebb ez a visszamaradás, mint a sebészé, mert ha a sebész valami bajt, rosszat követ el, csak egyetlen emberen követi ezt el, aki a kezelése alá kerül. Ha azonban a tanító visszamarad a szakmájában, a munkájában, ha nem tudja nyomon követni ia fejlődést, száz és száz lelket tesz tönkre s ennek hatását azonnal nem is tudjuk konstatálni, mert csak évtizedek multán jelentkezik a mulasztás hatása. Intézményes biztosítását kérjük és várjuk l. ülése 1938 március 16-án, szerdán. annak is, hogy a tanítóskodás sem a meghoszszabbított előképzéssel, sem elgáncsolással, sem semmiféle szelekciós módszerrel nem lesz egyeti len osztály kiváltsága. T. Ház! Beszéltem a bizottságban arról, hogy bár nem szeretem, a felekezeti iskolákat, kétségkívül érdeme a felekezeti tanítóképzőknek az, hogy úgy válogatják ki tanítványaikat a falusi paraszitgyerekekből, a városi alsóbb osztályokból, hogy az, lakit kiképeznek, később visszatér azokhoz az osztályokhoz, amelyekből kikerült. Az, hogy nem zárják körül a pályát, hogy nem tekintik tisztán kenyérkereső foglalkozásnak, biztosíték arra, hogy a felekezeti tanítóképzés keretei közé nem csak egy osztályhoz, vagy réteghez való tartozás alapján lehet bejutni. Még csak egy-két sz'ót kívánok szólni a tanítói állás egyéb körülbástyázásáról, az alkalmaztatásról, az előrejutásról, a pótlékok biztotosításiáról, a városi, a falusi és a tanyai tanító különböző kezeléséről. Elsősorban a tanyai tanítóról beszélek, mert ha valakire, akkor a tanyai tanítóra lehet elmondani, hogy kulturmissziónárius, aki valósággal afrikai viszonyok között küzd azért, hogy a gyermekeikből egészséges, ép lelkű felnőtteket tudjon nevelni. Rendkívüli feladat az, amelyet a tanyai tanítók végeznek. Könnyű volna elfásulni ok és elcsüggedniök. Hőskölteményt kellene írni azokról, akik ott helytállanak. A kormánynak és a közoktatásügyi minisztériumnak ezt a munkát tehát az ő számukra kedvezővé, könnyűvé és elviselhetővé kell tenniök nemcsak azzal, hogy érettségi bizonyítványt adnak nekik, hanem azzal is, hogy anyagi ellátásukról, gazdasági biztonságukról is megfelelően gondoskodnak. Adjuk meg a tanítóságnak ezeket a gazdasági és lelki feltételeket, ihogy egy új ember kialakításán nyugodtan tudjanak dolgozni, mert csak ez lehet az igazi közoktatásügyi reform. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Szeder János képviselő ár. Szeder János: T. Ház! Elöljáróban helyre kell igazítanom Kéthly Anna t. képviselőtársamnak egy megállapítását^ .amelyben azt mondta, hogy líceum csupán csak polgári iskolákban van. Ez a megállapítása csak annak tudható be, hogy iá törvényjavaslatot nem tanulmányozta eléggé. (Kéthly Anna: Azt én nem mondtam!) Kéthly Anna képviselőitársam a világnézeti és az, együttes kényszernevelés ellen tiltakozott. Nem tudom, hogy e pillanatban, mitévő legyek, kinek higyjefc: a Népszavának-e, viagy Kéthly Anna képviselőtársunknak? (Felkiáltások a jobboldalon: Mónusnak!) A Népszavában ugyanis azt olvastam, hogy a végső cél szempontjából a szociáldemokrácia és a kommunizmus között nincs különbség, már pedig nyilvánvaló és közismert, hogy ha valahol, .akkor a komimunista államban, a szovjetállamban van világnézeti és van valóban együttes kényszernevelés. (Kéthly Anna: A képviselő úr annyit idéz, de sohasem mondja meg a címet!) A Népszavát mondtam! (Kéthly Anna: De hol és mikor?) Elő fogom keresni a megfelelő számot és rendelkezésére _ bocsátom. (Kéthly Anna: Majd azután beszéljen, amikor előkereste. — vitéz Martsekényi Imre: En már elmondtam egyszer! Idéztem a számot és a napot is! Nem cáfoltak meg!) Ennek ellenére én mégis a világnézeti és az együttes kényszernevelés mellett vagyok .-.. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!