Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-282

174 Az országgyűlés képviselőházának 28Î kot is, ugyebár még ma sem lehet szó. En ugyan bízom és hiszek benne, hogy egyszer így leszEnnek a felfogásnak -azután előzménye és következménye is a munka -díjazása. Akármennyire tiltakozott is az előbb Hertelendy képviselő úr az

1 ellen az állításom ellen, hogy a ónunkat szörnyű módon fizetik, mégis újból fel kell említenem... (Hertelendy Miklós : Nem az állítás ellen titakoztam! Nagy tévedés!) En azt mondtam, hogy la munkásság emberhez' nem méltó körülmények között él, mert a fizetéséből nem tud megélni. (Czirják Antal: Tessék megnézni a szövőgyárakat, hogy mi van ott! — Hertelendy Miklós: Azért az igazgató felelős! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: Mindig el tetszik »hertelenkedni« a dolgot!) Kéthly Anna: Mégis csak meg kell mondanom, hogy havi 80—100—150, — de én egészen magasra is hajlandó vagyok menni: — 2Ö0 pengő havi fizetésből a mai viszonyok között megélni, családot fenntartani, feleséget és gyermeket eltartani csak az igényeiknek olyan leszállításával lehet, amely nemcsak annak az egyénnek a szerencsétlensége^ hanem szerencsétlensége a társadalomnak is ... (vitéz Várady László: De ez nem ehhez a javaslathoz tartozik. — Zaj a szélsőbaloldalon,) T. képviselő úr, ha a jövő hónapban azt fogom hallani, hogy az őrültek házában az orvosokat zárták be a cellába és az őrültek rendelkeznek, mégis azt fogom vallani, hogy a józanoknak van igazuk. (Úgy van! a szélsőbaloldalon!) Azt hiszem, hogy ezekkel a mai bérekkel és keresetekkel az ifjúságot arra rávenni, hogy családot alapítson, a férjet, a feleséget arra biztatni, hogy gyermekeket hozzanak a világra, olyan szörnyű felelőtlenség és szerencsétlensége az egész országnak, — nem egyéni szerencsétlenség, nem egy csoporté, nem is egy osztályé, hanem az egész országé — hogy erről nem lehet tréfálkozni és nem lehet egyszerűen ezzel a közbeszélással elintézi, hogy ezek az, állítások nem igazak, (vitéz Várady László: De nem tartozik ehhez a javaslathoz!) A törvényjavaslat keretéből természetesen kiesik ennek a dolognak a tárgyalása, de mégsem lehet azt mondani, hogy nincs vele semmi összefüggésben. Miért erőlködik ugyanis a munkás, aki a falatot is elvonja a szájától, hogy a gyermekét tovább taníttassa? Miért kínlódik a társadalmi lepratelepre kergetett zsidóság, hogy a gyermekét középiskolába és magasabb iskolába járassa? Nem az érettségi bizonyítványért, nem a társadalmi rangemelkedésért és nem is azért, hogy a társadalmi elszigeteltségből kikerüljön, hanem azért, hogy utódjának sorsát anyagilag is biztosíthassa, hogy utódja ne legyen r kénytelen ugyanazokat a kínokat és megaláztatásokat átélni, melyeket a szülőknek át kellett élniök. Mit értik meg a mai közszellem, a mai közfelfogás megszabottjai aat, hogy imilyen nagyszerű és lelkileg is milyen kielégítő a munka? Mit értik meg azt, hogy mit jelent a munka, foa nem fajul robottá és ha' rendesen, becsületesen megfizetik, ha anyagi biztonságot ad?! Az ember öröme tajblbian, hogy alkothat a nyersanyagból, a(z ember boldogsága és ta tárgy feletti f elsőbbsége — ezt jelenti a munka. A robot ellenben megaláztatást, kínlódást, szenvedést jelent, a társadalmi közfelfogás pedig Ï. ülése 1938 március 16-án, szerdán. kisebbrendűségi érzíést teiremt ezekben az emberekben. Ezért va-n az, hogy a kizsákmányolt és^ vad bajszába kergetett munkás mindenáron védeni akarja a gyermekét azzal, hogy magasabbra kényszeríti, a legnagyobb kínlódások, a legnagyobb anyagi áldozatok, koplalás és szenvedés árán is, de neim azért, hogy áttörje a •maga osztályának a kereteit, nem aizért, hogy gyeirmekét az érettségi bizonyítvány vagy a magasabb iskolai végzettség alapján magasabb osztaiynoz tartozandónak véljék és fogadják el, hanem azért, mert a igyerimeke számára legalább relatív anyagi biztonságot jelent, ha valamivel feljebb tud ímenni és valamivel nagyobb műveltséggel, onagasalblbi iskolai végzettséggel tudja elkezdeni a pályáját. Kevés azonban a kenyér, tehát vigyázni kell a kenyérre. Most már az őskutatás terén eljutottunk oda, hogy kutatjuk aizt, kinek mi volt az apja, mégpedig nemcsak felekezet szerint, hanem foglalkozás, rang és származás' szerint is. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Osztály szerint! — Propper Sándor: Kutatják hogy nem parasztszármazású-e!) Hallottam, hogy. két állami, postafcakiarékpénztá-ri tiszlbvisielömő beszélgetett az egyik kolléganőjükről és azt mondották róla: nem tudják, hogyan került oda, mert foltozóvtalrgia volt az édesapja. {Derültség és mozgás a szélsőbaloldalon. ~? Gróf Apponyi György: Pimom megállapítás!) íllyen finoman és előkelően, valóban a XIX. század stílusában állapították meg azt, hogy f oltozóvargiai volití az édesapja. Ez a múlt évben, 1937-ben történt. (Kertész Miklós: Uj osztályönéirzet!) Valóban képtelen dolog ez az osztályönérzet, amely az őskutatás területén ilyem meglepő megállapításokra jut. Most ez a javaslat még az egyik ttársiadadimi osztályból a másikba való ilyen átcsúszást is el akarjia vágni. A négernek Harlemben kell maradnia. Mi nem szégyeinők és nem bánnánk ezt, hiat 'ez nem volina annyi fájdalommal és szenvedéssel összekapcsolva^ Mivel kevés a kenyér, odafent körülbástyázzák a képesítéssel és mert nem a legkellemesebb dolog feltűnően és nem európai módon numerus clausussal és kamarai felvételi szabályokkal elzárni az érvényesülést, ezért mindjárt az elején zárják be a kaput. Nem a bajiam, nem a képesség a mérőeszközök, ihlalmem egészen más imérőeszkÖzzel iparkodnak a közoktatásiban a kenyeret, az uralkodó osztály gazdiasági alapját biztosítani. Azt mondja az indokolás, hogy az iskola fokozatos tagozódása kialakítja a vezetésre hivatott rétegeiket. Önmagában nagyon helyes volna ez a megállapítás, hiszen senki sem kívánhatja, hogy az állam, a közösség a közadókból, a közterhekből a társadalom minden egyes tagját a legmagasabb tudományos kiképzéssel és képesítéssel lássa el. Nincs is erre szükség abban az esetben, ha a vezetésre való hivatottság definícióját helyesen állapítjuk meg, ha a vezetésre hivatottság definíciója valóban a hajlam és a képesség, tehát olyasvalamik, amiket 10 és 14 éves korban még nem is lehet megállapítani. A tagozódás azonban a mai rendszer szerint csak azt jelenti, hogy az elkülönülés és az elkülönítés már akkor kezdődik, amikor a vezetésre való hivatottságot még csak a szülők után lehet megállapítani. A pótlása mindennek nagyon nehéz és drága. Vannak társaiim^ akik (megpróbáltak feljebb menni, a magánvizsgára való előkészülés azonban jiagyon nehéz. Lehetetlen a könyveket beszerezni és a tandíjakat megfizetni 60—80—100 pengő havi fizetésből ; egészen mulatságos összeg ez a