Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. fiúk? Elsősorban az általános nívót emeli: kötelességét mindenki jobban tudja végezni, mint inagasabbrendű tudás nélkül; másrészt pedig, ha a nő kenyérkereső, nem is engedhetjük kenyérkereső,, élethivatásszerű pályára bizonyos magasabbfokú iskoláztatás nélkül, ami természetesen kívánatos. Ha pedig nem kenyérkereső, — mint ahogyan óhajtjuk, hogy ne legyen kenyérkereső, hanem családanya legyen — akkor annak a művelt férfinak hogyan legyen a lelki társa, ha közte és a férfi közöti. óriási szellemi ür tátong? Hiszen a legtöbb házasság felbomlásának, szétesésének magja a meg nem értés- Hogy mit jelent végül harmadsorban, ha az anya nagy műveltséggel bíró egyén, az orvosokra hivatkozom, mert az orvosok tudják a legjobban megmondani, hogy egy képzett agyvelejű anyának mennyivel magasabbrendű intelligenciájú gyermekei születnek, mint egy nem képzett anyának. Akár családba megy, akár nem megy családba, magasabbrendü társadalmat involvál az, ha a nőt magasabbrendü iskolázottságban részesítjük és így adjuk át a társadalomnak, nem is beszélve arról, hogy mit jelent az, hogy a társadalom képzett és az életre felkészült egyénekkel rendelkezik. Bár a szakemberek ezt a nagy kultúrtörekvést — sokaktól hallottam — talán nem mindig helyeslik, én a magam részéről a finn példa mellett vagyok és nem is annyira az egyetemekre való felvétel korlátozásának volnék a barátja, ha valaki tudásszomjból akar odamenni, mint inkább a szakiskoláknál, vagy a tanárképző intézeteknél csinálnék erős szelekciót. A tudomány felé való törekvést korlátozni semmi szín alatt nem szeretném, mert hiszen nem egészen egy százalék férfi és egy ezrelék nő még nem lehet olyan nagy tehertétel. A viszonyok a rosszak és a viszonyokat kell javítani, hogy ez a csekély számú főiskolát végzett megtalálhassa helyét a társadalomban. (Eber Antal: Jó gazdasági politikát kellene csinálni!) Úgy van, jó gazdasági politikát kellene csinálni. A győri beszéd elhintette a megvalósítás lehetőségének reményét; ma már erről a problémáról sokkal nyugodtabban beszélhetünk, mint ezelőtt egy héttel beszélhettünk. A kultuszminiszter úrból sohasem hiányzott az arra való törekvés, hogy ezeket a lehetőségeket megszerezze, de hiányoztak az anyagiak. Ha azonban az anyagiak javulnak és lehetőségek nyílnak, akkor mindjárt egy csomó olyan életpályát látok a nők előtt megnyílni, amelyek eddig el voltak zárva előlük, egyrészt azért, mert nem volt hozzá kellő képzőiskola, másrészt a társadalom előítélete miatt, amely leértékelt bizonyos foglalkozási ágakat. Ezekre később majd rátérek. A nőiskolái oktatás reformja tehát rendkívül örvendetes. Szeretnék ugyan valamit látni benne, amit most még csak szórványosan látok és szeretném, ha a kultuszminiszter úr megnyugtatna minket abban a tekintetben, hogy azt a családi életre való nevelést, amelyet kilátásba helyez a líceumnál, az Összes leányiskoltípusokban keresztülviszi. Ez a női I társadalom egyöntetű óhajtása. Tegnapelőtt anI kétet tartottak a nŐegyesületek, melynek eredményeképpen memorandummal fordultak a ; kultuszminiszter úrhoz. Ebben a memorandumJ ban ezt kérik; magam is aláírtam. Ezzel kapcsolatban eszembe jut most egy másik, ezzel analóg dolog. A nőt előkészítjük a családi életre, mert azt mondjuk, hogy a ülése 1938 március il-én, pénteken. 165 család a nemzet gyökere. A családok összesége adja a nemzetet; az egészséges családok összesége az egészséges nemzetet;, a beteg családok összesége a beteg, halódó, pusztuló nemzetet és fajt. Ha mi tehát most azon gondolkozunk, hogyan nemesítsük az intelligencia, az erkölcsi értékek szempontjából a társadalmat, hogy biztosítsuk annak keresztény erkölcsi alapon való egészséges fennmaradását, hogy szembenézhessen azokkal a nagy külpolitikai veszedelmekkel, amelyek körülvesznek bennünket, ha azt akarjuk, hogy mi a tényleg ránkháruló vészt és vihart egységes és nyugodt társadalom szemével tudjuk nézni, akkor ezt a családi életre való előkészítést kérném a fiúiskolákban ,is bevezetni. Miért mondjuk csak a leánynak, f hogy jó anya legyen; miért nem tanítjuk a fiú; gyermeket is arra, hogy melyek a családfenntartó kötelességei! (Gr. Festetics Domonkos: .Nagyon helyes!) Itt volt egy szörnyű, szomorú példa. Az .anyagyilkos gyermek esetében ankétot tartottunk a Zeneakadémián. Egy kiváló egyházi férfiú a következőket mondta: nem csodálom, hogy a mai sajnálatosan ^lecsúszott társadalomban ilyen esetek előfordulnak, mert hiszen mi a mai nő? Piperikőc, drágái játékszer. (Kéthly Anna: Már amelyik!) Mi, asszonyok, akkor nagyon rádöbbentünk/erre a megállapításra. Ha a társadalomban körülnézünk, ennek a kiváló egyházi férfinak sokszor igazat kell adnunk. Nem nyugszunk meg azonban ebben, miiért wem ez a nemzet típusa, nem ez a történelmi magyar asszony típnusa. Mi, minden idegen import nélkül ki akarjuk termelni a történelmi magyar. asszonyt, azzal a kultúrelasztieitással, amely például alkotmányunk bővítésében megnyilvánul, amikor új jogszabályokat hozunk és maga: a gerinc marad, j Maga az ideál, a magyar örök női ideál van, [volt:és lesz. Ennek alapulvételével kell elasztifkusan kitermelnünk ezt az ideális típust iskolai és társadalmi elhelyezkedési lehetőségekkel, vagy például a: férfinemnek olyképpen kenyérhez juttatásával, hogy ez az ideál élhessen és in saecula saeculorum biztosítsa a magyar faj fennmaradását. Amikor ez a kiváló egyházi férfiú megállapította azt, hogy a nő drága játékszer, nekem kellett utána szólnom. En azt (mondtam, igaz ez a megállapítás, sokban talál- Gondollajnk azonban csak vissza, hogy milyen a mi nevelésünk. A gyermek elmegy,az iskolába és tanul délig. Ebéd után megint készül a holnapi napra. Anyja ellátja őt mindennel, ami kell, la családi életből azonban valósággal ki van emelve a középiskolai tanulmányai alatt. Itt van ennek a törvényjavaslatnak óriási erkölcsi értéke, amiért ma szót emelek mellette lel" kern egész lelkesedésével: megadja a lehetőséget arna, hogy a leány készüljön elkövet• kezendő hivatására. Hiszen a fiatal anya, |amikor első csecsemője születik, azt sem tudja, ihogy fogja a kezébe! Nem abszurdum ez a XX. -században? (Ügy van! Ügy van!) Akikor én azt feleltem annak a kiváló egyházi férfiúnak, mély tisztelettel megértve t&amQT'ú megállapítását: igaz. hogy a mai fiatal nő nirîcs felkészülve az életre, de ennek nemcsak ő, hanem a nevelés és az iskolai okisi az oika. De kérdezem: vájjon a mai fiatal férfi fel van készülve a családi életre? Az^ a fiatal lány, aki elkezdi kendőzni magát, azért teszi, mert ez tetszik. Ha nem tetszenék,