Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. a taniárokat eltiltja a mellékes foglalkozásoktól. Ma a tanárok fizetése nem olyan 'borzasztóan nagy, hogy rá ne szorulnának — különösen akkor, ha nagyobb családjuk van — arra, hogy azt a fizetést megfelelő módon pótolni is tudják. Természetesnek tartom, hogy ne vállalhassanak bizonyos, hivatásukkal öszsze nem egyeztető foglalkozást, de egyszerűen nem tudom megérteni azt, hogy miért ne vállalhassanak a tanárok munkát hivatásukkal megegyező foglalkozási ágakban. Például teljesen 'érthetetlen előttem, hogy — mondjuk — egy kereskedelmi iskolai tanár miért ne vállalhasson egy részvénytársaságnál felügyelőbizottsásri tagsági állást, (Eber Antal: Vagy könyvelői állást!) amikor egészen természetszerű, hogy ez olyan munkaterületre tartozik, amelyre ő szakiképzettségénél fogva, szinte azt mondhatnám, hogy predesztinálva van. (Mózes Sándor: Például szakértői foglalkozást!) Különösen akkor nem tudom megérteni ezt a •szigorúságot, amikor ez az összeférhetetlenség más pályákon, sokkal nagyobb fizetéssel rendelkező állások esetén, nincs megállapítva. Sokkal helyesebbnek tartanám tehát, ha ennek a szakasznak csak a 2- bekezdése maradna meg, amely szerint a mindenkori kultuszminiszter általa kiadandó rendeletekben szabályozza azt, hogy milyen mellékfoglalkozást, enged meg annak a tanárnak és milyent nem s biztosra veszem, hogy akkor mindazok a szakbavágó mellékfoglalkozások megengedhetők „lennének a tanár számára, amelyeik hivatása gyakorlásában nemcsakhogy nem akadályozzák, hanem még talán segítik is. T. Ház! Az a hazafias és vallásos neivélőmunka, amely nemcsak a jelen törvényjavaslatnak, hanem éppúgy egész nevelési rendszerünknek is egyik alapvető gondolata, csak akkor folyhatik jól és ezt csak olyanok végezlietikí bjelyesen, akik hazájuk és népük iránt izzó szeretettel vannak eltelve és mentesek minden^ politikai, minden felekezeti és minden faji gyűlölködéstől. Ezért éppúgy a tanítóképző akadémiára, mint egyáltalán a bölcsészeti •kjarra ívaló felvételnél, de úgyszintén a majd ezeken a középfokú szakiskolákon iműködő tanároknak a tanárképző intézetbe való felvételénél is a fő kritériumnak és a leggondosabb mérlegelés tárgyának annak kell lennie, hogy a jelöltek alkalmasak-e a nemzeti szellemben történő nevelésre, tudnak-e és akarnak-e így nevelni. Ha valahol, itt igazán a jjegnagyobb mértékben szükség van megfelelő | szelekcióra. Aki a nevelői, tanítói vagy tanári ;páüyára lép, attól nem elég azt megkívánnunk, hogy ne tanúsítson ellenséges magatartást velünk .szemben, annalk még csak közömbösnek sem szabad lennie a magyar faji és nemzeti gondolat iránt, annak feltétlenül hinnie kell ennek a nemzetnek a jövőjében és elhivatottságában s ezt a hitet lankadatlan I munkával^ kell, hogy át is tudja plántálni és erőteljessé nevelni annak az ifjúságnak a lelkébe, amely a kezei közül évről-évre kikerül. (Mózes Sándor: Szóval abszolút magyarnak I kel!}' Ipínnie!) Tekintettel arra, hogy a tanítóképző intézetekbe, a tanárképzőkbe vagy az egyetemre való felvételnél a jelentkezők száma rendszerint messze meghaladja azt a számot, amenynyit ott el lehet helyezni, így meg van a lehetőség a megfelelő szelekcióra- Arra kérem tehát a kultuszminiszter urat, hogy majd a ülése 1938 március 11-én, pénteken. 163 törvényt kitöltő rendeleteiben fokozott mértékben hívja fel erre az illetékesek figyelmét. T. Ház! A mezőgazdasági középiskolák kérdésével kívánok még egészen röviden foglalkozni, amelyekre véleményem szerint hazánk mai viszonyai mellett a legnagyobb szükség van. A múltban az volt a helyzet, hogy közép- és nagybirtokosainknak csak egy elenyésző kicsiny része végezte el a gazdasági akadémiákat, a túlnyomó többség már a nyolc gimnáziumi osztály elvégzése után hazament és otthon sokszor a maga kárán tanulta meg, vagy önképzés útján sajátította el azokat az ismereteket, amelyekre az eredményes gazdálkodás folytatása érdekében elkerülhetetlenül szüksége volt. Ezek a gazdasági középiskolák tehát elsősorban ennek a társadalmi osztálynak az érdekeit hivatottak megfelelő módon szolgálni. A kultuszminiszter úr a bizottsági tárgyalás során megnyugtatott engem abban a te* kintetben, hogy ezekben a gazdasági középiskolákban nemcsak az elméleti tanításra, hanem a gyakorlati ismeretek elsajátítására is meglesz a mód és az alkalom, úgyhogy ezekből az iskolákból tényleges gyakorlati gazdák fognak kikerülni- Ezzel kapcsolatban még csak az a kérésem, hogy minél több ilyen mezőgazdasági középiskolát létesítsen és hogy ösztöndíjak és tandíjkedvezmények nyújtásával gondoskodás történjék arról, hogy a tehetséges, de nehéz anyagi viszonyok között élő falusi kisgazdagyermekek minél nagyobb számbari látogathassák ezeket az iskolákat, hogy minél több ilyen elméletileg és gyakorlatilag egyaránt jól képzett gazdaifjú szerezhesse meg az oklevelet, hogy ezekkel az ismeretekkel, ezzel a tudással otthonukba visszatérve, a magyar falvakba ne csak' maguk gazdálkodhassanak eredményesebben, hanem képzettségüknél fogva egyúttal — szinte azt mondhatnám — tanítói, oktatói és tanácsadói is lehessenek annak a falunak, amelyből felkerültek. Általánosságban ezeknél a gyakorlati irányú közéniskoláknál azt tartom a legszükségesebbnek, hogy ott minél több ilyen egyszerű falusi gyermeket helyezzünk el. Ezeknek a gyakorlati irányú középiskoláknak a már vázolt szempontokon kívül elsőrendű kötelességük lesz megfelelő módon új és friss erőkkel pótolni a falunak — szinte azt mondhatnám -— kimeríthetetlen erőtartalékaiból azokat a hiányokat és értékeket, amelyek az intelligencia soraiból évről évre elvesznek. T. Ház! A mondottak alapján a törvényjavaslatot, mint a jobb jövő egyik jelentős pillérét, amelynek alapvető elgondolásaival minden tekintetben egyetértek, az^ általános tárgyalás állapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Toperczer Ákosné képviselőtársunk következik. Toperczer Akosné: T. Képviselőház! A magyar nőtársadalom úgy érzi, hogy most valahogyan egész problémája határkőhöz érkezett. Kégi vágyainak, óhajainak, reménységeinek beteljesüléséhez talán ez az első lépés, amely ma itt e törvényjavaslat alakjában megjelent. Maga a törvényjavaslat, amikor a líceumi feladatáról ezeket, mondja, hogy a líceum feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, megdobogtatja szívünket, mert hiszen a mi ezeréves országunk az ezeréves keresztény vallás alapján maradt fenn, 24* '