Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-281
162 Az országgyűlése képviselökazának~28 beállítása jól sikerül, azt hiszem, ez nagyban hozzájárulhat olyan családanyatípusoknak kifejlődéséhez, amelyeket mi tulajdonképpen kívánunk. Magától értetődőnek és természetesnek tartom azonban én is azt, hogy a női feleslegeknek a megélhetéséről és elhelyezkedéséről minden körülmények között gondoskodni kell. Kétségtelennek tartom azt, hogy különösen azokon a pályákon kell biztosítanunk számukra elhelyezkedési lehetőséget, ahol a gyakorlati életben eddig is beváltak és ahol talán adottságuknál fogva jobban beváltak, mint .a férfiak. Kétségtelennek tartom, hogy a nők nemcsak óvódákban, hanem elemi iskoláknak alsóbb osztályaiban is sokkal jobb .eredményeket tudnak felmutatni, mint a férfitanítók, mért a gyermekek nyiladozó, értelmiségéhez és lelkéhez mégis csak közelebb állnak, mert a gyermekeket sokkal jobban meg tudják érteni és inert azokra sokkal jobban tudnak hatni. Végzetes hiba volna tehát, ha a nőket ezekről a pályákról kiszorítanák. , , T., Ház! Az iskolával elérhető eredmények igen nagy részben függenek a jó tankönyvektől. .Ügy látom, hogy a, törvényjavaslat a tankönyvek elbírálásának és engedélyezésének szempontjából teljesen megvan elégedve a jelenlegi rendszerrel, holott a gyakorlati élet teljességében nem e ; zt mutatja. Ma taníkönyv megírására jóformán csak az vállalkqzhatik, aki vagy valamilyen hivatalos funkciót tölt be vagy megvan a ,megfele 1 ő összeköttetése ahhoz, hogy szinte előre tudja, hogy az a bírálóbizottság az általa megírt tankönyvet el fogja fogadni és a kultuszminiszter úr azt jóváhagyólag tudomásul fogja venni._ A mai megkötöttség,, ami kor. újabb és talán jobb tankönyveknek beszerzése is megvan nehezítve, ez egyenesen kizárja a lehetőségét annak, hogy olyanok próbálkozzanak taníkönyv megírásával, akik nincsenek meggyőződve arról, hogy át fogják tudni törni, azokat a korlátokat, ameIfvek előttük állanak, mert ügy érzik, hogy az elsőrendű kérdés nem az, hogy a, tankönyv jó lesz-e vagy sem, hanem talán az. hogy ki írta azt a tankönyvet. Kétségtelennek tartom azt, hogy a használatban lévő tankönyveknek megállapításánál és megváltoztatásánál nagyon körültekintően kell eljárni, mert ez nagy anyagi megterhelést jelent, nemcsak az illető gyermekek szülei számára, hanem az iskólakban _működő segédkönyvtárak számára is. (Zaj iobbfelől.) Mégsem szabad, hogy ez legyen a döntő szempont, amikor arról van szó, hogy esetleg egy rossz iskolakönyvet kell jóval kicserélni. Arra kérem tehát a kultuszminiszter urat, hogy a jövőben a tankönyv engedélyezésének módozataira fokozott figyelmet fordítani szíveskedjék és a tankönyvek 1 elbírálásánál a személyi vonatkozásoktól eltekintve necsak a tudományos szempont legyen az irányadó, hanem talán elsősorban az, hogy azok a könyvek úgy legyenek megírva, hogy a tanulók azt meg is értsék. (Helyeslés .iobbfelől.) Magam olvastam a gimnáziumok alsóbb osztályaiban ma is használatban lévő ( olyan magyar nyelvtant, amelynek egyes fejezeteit megérteni nekem is gondot okozott. (Czermann Antal: Ügy van!) Harmadik és legfontosabb! tényezője az iskolának a jó tanító, illetőleg a jó tanár. Ennél a törvénynél, a tantervnél vagy magánál a tankönyvnél is fontosabbnák és elsőbbrangúnak tartöm az eredmény b'ztosítására azt, hogy milyen annak a tanítónak vagy tanárnak a személyisége. Itt nem haladhatok el szó nélkül U ülése 1938 március 11-én, péntekéri; annak a sokoldalú és szinte, azt mondhatriam^ rendkívüli horderejű munkának , elismerése, mellett, amelyet a magyar tanítóság 'folytat,' hogy hivatását megfelelő módon be tudja tölteni. . A törvényjavaslat részletes indokolásánaknegyedik bekezdése nagyon szépen sorolja fel mindazokat a feladatokat, amelyek a tanító vállaira hárultak a múltban és amelyek folyton újabbakkal és újabbakkal kibővülve, a jövőben még sokkal nagyobb mértékben fos:jakot teíhelni. Pedig helyes volna, ha ezeknek-a. feladatoknak, egy részét^ más vállaira lehetne áthárítani, mert a tanítók épp ezek miatt any: nyira el vannak foglalva és olyan kevés szabad idővel rendelkeznek, hogy önképzésre" alig marad idejük. Sajnos, azonban a mai VÍSZ<K nyok között, falun nem igen akad olyan megfelelő intelligenciával rendelkező ember, aki ezekre a feladatokra vállalkoznék. Ügy érzem azonban, hogy egyes helyeken lehetne segíteni ezen a dolgon, még pedig olyan formában, hogy a tanítók számát kellene felemelni, a r £ osztatlan iskolákat kellene /osztott iskolákká átváltoztatni. Hiszen azt Iáijuk, hogy különösen felekezeti iskoláknál még mindig igen ,sok ; tanuló jut egy tanítóra, még országos átlagban is 50 tanuló jut, ez pedig nemcsak a tanító munkáját nehezíti meg, hanem még az elérhető eredményeket is lényegesen befolyásolja. ; Méltán tarthat tehát igényt az az egyszerű falusi tanító a nemzet egyetemes' 'háláiára és elismerésére, mert hiszen a nemzet kulturális élete és jövője azokon az alapokon épül ..fel, amelyeket a tanítók nehéz, fáradságos, testet és lelket megerőltető- munkával tudnak csak lerakni. Ha nincs is meg ma a mód és lehetőség arra, hogy a tanítóság iránti hálánkat anyagiakkal juttathatnánk kifejezésre, azért legyen szabad a kultuszminiszter űr figyelmét ismételten felhívni azokra az anomáliákra, amelyek a múltban, különösen a felekezeti tanítóknál a természetbeni járandóság átértékelésénél mutatkoztak, amikor a 21 pengőben megállapított búzaárak átértékelése mellett őket anyagi károsodások érték. ÍCzermann Antal: Ügy van!) Kérem : tessék egyszer már rendet teremteni ezen a téren, hogy legalább a.jövőben ez a hátrányos és méltánytalan helyzet ne ismétlődhessen meg. A közvélemény a tanárokról általában véve nem tud egyebet, mint azt, hogy nyáron kéthónapi szabadságot kapnak, húsvétkór és karácsonykor egy hét, két hét szünidejük van, a mellett azután ellátják még azt a naponta három vagy négy órai tanítást, amelyet a törvény számukra előír; a legtöbb embernek azonban sejtelme sincs arról az idegölő munkáról, amely részint az iskolákban, részint otthon folyik- Aki csak régi szemmel nézi az eseményeket, az el sem tudja képzelni azt, hogy annak a középiskolai tanárnak milyen sok munkája van otthon, ha feladatát becsületesen akarja teljesíteni. A tanárnak munikáia a gyermeki lélek, a gyermeki szellem formálásánál fogva egészen különleges munkaterület és eltér minden más foglalkozási ág munkájától. A tanárral ^zeniben nemcsak a szülők, hanem a. ^társadalom,, az élet, sőt a nemzet is egészen különleges kívánalmakkal lép fel, amelynek tökéletesen csak akkor tud megfelelni, ha becsületesen megdolgözik érte. Ezek után nem tartom, tehát méltányosnalk a tönvényjavaslatnak azt az intézkedését, amely a 11. § 1. bekezdésében ezeket
