Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-281

156 Az országgyűlés képviselőházának ÊSi — mint majd a második törvényjavaslatnál is rámutatok erre — a kultuszminiszter úr tervezett intézkedései 40-ben kívánják megszabni, tehát csökkenteni akarják a tanítóképzők számát. (Helyeslés jobb felől.) A líceumok a mellett, hogy általános műveltséget is nyújtanak, készítik elő majd a nevelési pályára készülőket, és a líceum készít majd elő arra a tanítóképző akadémiára, amelynek statuálása a második törvényjavaslatban történik, úgy hogy a négy líceumi évfolyamon és a két tanítóképzőakadémiai tanfolyamon készül elő^ a tanító a maga hivatására. Az eddigi tanítóképzőintézetet tehát tulajdonképpen 5 esztendőről 6 esztendőre emeli fel ,a javaslat azzal a jelentős különbséggel, hogy míg eddig az 5 esztendős tanítóképzőintézet elvégzésével a tanuló kezében a tanítói oklevél vagy el tudott helyezkedni, vagy amennyiben nem volt alkalmas a tanítói hivatás betöltésére, nem tudott elhelyezkedni, — tehát akár az adott viszonyok miatt, akár a mai túlzsúfoltság folytán, akár pedig egyéniségében rejlő okoknál fogva nem lehetett tanító — tény az, hogy a tanítói oklevéllel, érettségi nélkül ott állt az érvényesülés lehetősége nélkül az életben, — egy bizonyos szakképzettséget szerezve magának — addig ezután a négy líceumi esztendő elvégeztéyel, ha nem i is folytatja a tanítóképzőakadémián tanulmányait, megvan az érettségi bizonyítványa, meg* van a végzettsége, megvan a továbbképzés leI hetősége és nem vesztette el azt a négy eszten! dőt, .amelyet egyébként azzal a belső meggyőződéssel töltött el, hogy tanítónak akar menni, sőt ha kedve van és alkalmas a tanítói pályára, akkor tovább megy a tanítóképzőakadémiára, amint azt a második javaslatnál látni fogjuk. A líceum tehát, amint mondottam, nemzeti jellegű és gyakorlati irányú általános műveltséget ad az általános nevelési ismeretek mellett, de éppen úgy, mint a mai gimnáziumi típus, voltaképpen nem képesít egy élethivatásra sem, csupán előkészít a nevelési életpályára és bizonyos olyan magasabb szaktanulmányokra, egyes főiskolák elvégzésére, amelyekhez érettségi bizonyítvány szükséges. Ezenfelül — és ezt igen nyomatékosan kell kiemelnem — a líceumnak igen nagy jelentősége van a nőnevelés terén, mert a leányokat előkészíti a családi életre, eltereli a tudományos pályákról, és a mellett, hogy megadja a lehetőséget a tanítónői kiképzés felé, ugyanakkor egyébirányú képesítés biztosításával megnyitja számukra a tanítónői pályán kívül az életben való boldogulás egyéb lehetőségeit is. Eemélnünk kell, hogy ezzel az iskolai reformmal más felfogást sikerül begyökereztetni a nők élethivatását illetőleg is. Tény, hogy a mai társadalmi felfogás szerint sok olyan munkát alacsonyrendűnek tekintenek, amelyhez pedig bizonyos foikú műveltség szükséges és amelyre speciálisan a nők legalkalmasabbak. Itt vannak például a szociális tevékenység széles körei, itt vannak a nevelés területei. Nemcsak a tanítónői pályára gondolok, hanem a gyermekotthonok vezetőnőire, az anyahelyettesi intézményre, nevelőnői megbízatásokra stb. Ezek mind olyan ágazatai az életpályáknak, amelyek finomságot, műveltséget, megfelelő lelki alkatot igénveinek, és amelyeket elsősorban a nőknél találunk meg. (Kéthly Anna: És 20 pengő havi fizetés!) Kétségtelennek találom, hogy egy magasabb műveltséggel rendelkező, magasabb képesítésű nevelőnő, gyermekotthon-vezetőnő vagy jllese i9âê március il-én, pénteken. anyahelyettes több joggal fog igényelni jobb dotációt. (Malasits Géza: Ez nem jogkérdés, ez hatalmi kérdés.) Ebből a szempontból remélni lehet tehát azt, hogy a női életpályáknak ez a szociális vonatkozása megjavul és lehet remélni azt, hogy jobban fogják dotálni azokat, (Malasits Géza: Majd ha szervezkednek, lesz több fizetés.) akik ilyen képzettség birtokában ezekre a fontos és nemes életpályákra mennek. Ez az iskolatípus van tehát hivatva kialakítani a kenyérkereső pályákra törekvők közül a jó családanyának, a jó háziasszonynak ezt a nemzetnevelési szempontból kimondhatatlanul fontos és értékes rétegét. A líceumi rendszer lehetővé teszi a tanítói pályákra törekvők kiválogatását is, ezzel a tanítói túltermelést megszünteti és e mellett érettebb korban állítja a fiúkat és a lányokat a pályaválasztás elé. T. Ház! Most áttérek a gazdasági középiskolák rendszerének ismertetésére. A gazdaságig középiskolákat a gazdasági élet rohamos fejlődése tette szükségessé, valamint az is, hogy a művelt középosztály keretei — amint ezt mindnyájan nagyon jól tudjuk — nem várt mértékben bővültek az alsóbb néprétegek felfelé való törekvése folytán. Ezekben az iskolákban, amelyek mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari középiskolákra tagozódnak, az ifjúság kielégítheti művelődési vágyát, kielégítheti a társadalmi emelkedésre való törekvését és olyan képzettséget szerezhet magának, amellyel a gazdasági életben gyakorlati ismeretek megszerzésével vezető szerepet biztosíthat magának. Ezek az iskolák szoros kapcsolatban állanak a mezőgazdasági, az ipari és a kereskedelmi élettel. Gyakorlatiasságukra itt azzal a példával kívánok rámutatni, hogy a gazdasági középiskolák mellett kis gazdaságokat, szerveznek, a tervek szerint mintegy 30 holdnyi területet kapna minden egyes iskola, amely területen a tanulók a mezőgazdasági ismereteket szerezhetik meg, azonfelül természetesen műhelyeik lesznek, amelyekben megszerezhetik az ipari képzettséget és a kereskedelmi pályák felé is megfelelő gyakorlati lehetőségeket keresnek, hogy ezeket a gyakorlati ismereteket is megszerezhessék. A női^ gazdasági középiskolák, éppúgy, mint a leányliceumok, el óhajtják terelni a nőket a tudományos pályákról és lelki világ'uknak, adottságaiknak megfelelőbb élethivatás felé kívánják őket irányítani, természetesen a nélkül, hogy a tanulnivágyók műveltségi igényeiket leszállítani volnának kénytelenek. A gazdasági középiskolák tehát — amint ezt ismételten hangsúlyoztam — a gyakorlati életre nevelik az ifjúságot, de éppen úgy, mint a liceumok, nem zárják el a kiválóbbakat attól, hogy tovább képezhessék magukat bizonyos szakiskolákban, illetve bizonyos főiskolákon, sőt egyetemi fokon is tökéletesíthetik tudásukat. Erre nézve a törvényjavaslat világosan rendelkezik és megjelöli a műegyetem közgazdaságtudományi karán a közgazdasági és kereskedelmi osztályt a líceumi végzettségűek számára, a gazdasági középiskolai végzettségűek számára pedig ugyancsak a műegyetem mezőgazdasági és állatorvosi karán a mezőgazdasági osztályt, valamint a

< közgazdaságtudományi karon a közgazdasági és a kereskedelmi osztályt. Az előttünk fekvő törvényjavaslattal —