Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-280

140 Az országgyűlés képviselőházának 280, szabja meg ezeknél a birtokoknál a kataszteri tiszta, jövedelemnek azt a minimumát, amelyen alul ^ birtokok mentesek a biztosításhoz való hozzájárulástól. Ez a határ az én megítélésem szerint rendkívül alacsony. Országos átlagban ez 10 holdat jelenténe,, azt jelentené, hogy a 10 holdas birtokok mentesítve lennének a hozzájárulás kötelezettsége alól, vannak azonban egyes vidékek, ahol ez csak 6—7 holdat, sőt talán ennél is kisebb birtokokat jelent átlagosan is. Hódmezővásárhelyen, az én városomban, mint ahogyan a későbbiek során majd részletesebben is szólok erről, egyáltalában nem mentesülnek még a 10 holdas birtokok sem, mert nálunk a kataszteri tiszta jövedelem nagyon magas. Ezt a határt feltétlenül fel kellene emelni. Azonkívül szükség van arra, hogy erőteljes progresszivitást alkalmazzunk a hozzájárulás terén, megint csak olyan szempontból, hogy a kisebb birtokok kevesebb alkalmi munkást foglalkoztatnak, tehát nyilvánvaló, hogy őket bizonyos mértékig mentesíteni kell. Az előadó úr az eredeti javaslattal szemben azt javasolja, hogy 100—150 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem esetén Öt százalék legyen ez a hozzájárulási kulcs, 150 kataszteri tiszta jövedelmen felül azonban már egységes kulcsot akar megállapítani. Ezt a felfogást a magam részéről nem tudom osztani, mégpedig abból a szempontból, amit már az előbb is említettem, hogy a kisbirtokosok igen jelentős része, még a 30—40 holdas kisbirtokos is minden esetben belekalkulálja munkájába, illetve ténylegesen foglalkoztatja is a családtagokat, tehát kevesebb munkást .alkalmaz. Munkások alkalmazására nincs is módjuk, mert hiszen a jövedelmük olyan alacsony, hogy ebből munkásokat alkalmazni, sajnos, nem tudnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy a kisbirtokosoknál a kataszteri tiszta jövedelmek egészen másként alakulnak, mint a nagybirtoknál. Csak egyetlenegy példát akarok említeni: Hódmezővásárhely kisgazdáinak kataszteri tiszta jövedelme átlagosan 14 korona 70 fillérben van megállapítva. Ezzel szemben őrgróf Pallavicininek hitbizományi birtokán, amelyet a hódmezővásárhelyi földektől csak a Tisza választ el, a kataszteri tiszta jövedelem 7'50 korona holdankint. Ez azt jelenti, hogy Hódmezővásárhely kisgazdái nem 18 Vi százalékkal járulnak majd hozzá a biztosítás terűéhez, mint ahogyan az a javaslatban van, hanem 34—36 százalékkal. Ezért szól a mi javaslatunk úgy, hogy erősen progresszívvé kell tenni a hozzájárulásokat. (Mózes Sándor: Na gyón helyes!) De körülbelül ez a helyzet az egész országban. Az átlagos kataszteri tiszta jövedelmek egyes vidékeken még magasabbak, mint a hódmezővásárhelyi átlag. Csanád megyében például általában magasabbak, de Békésnek is vannak egyes részei, ahol körülbelül a hódmezővásárhelyihez hasonló a helyzet. A Dunántúl viszonyait nem ismerem annyira, hogy hozzászólhatnék. Tehát nem fog megvalósulni még az a minimális fokozatosság sem, amivel az előadó úr már javítani akart bizonyos mértékig a rendkívül rossz javaslaton. A földadó igazságtalanságait is már régen meg kellett volna szüntetni. (Mózes Sándor: Helyes!) Be kellett volna vezetni a fokozatos földadót és mentesíteni kellett volna a kisbirtokok jelentős részét a földadó terheitől és egyúttal a járulékos adók terheitől is. Ahelyett azonban, hogy a képviselőház ezt cseleülése 1938 március 10-én, csütörtökön. kedte volna, — elismerem, hogy ezt ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan nem teheti meg — újabb igazságtalanságokat követünk el ezek kel a kisebb birtokosokkal és súlyos hozzájárulásra kötelezik őket ennek a biztositásnak kapcsán. A miniszterelnök úr győri beszédében azt mondotta, hogy a mezőgazdasági foglalkozásúakat fel kell emelni. A falusi népesség felemeléséről beszélt Győrben a miniszterelnök úr nagyon. helyesen, a javaslat azonban az ellenkezőjét teszi ennek. A javaslat fcujtja_ a mezőgazdasági népesség kisebb exiszteneiáit. Ellentét van tehát a miniszterelnök úr kijelentései és a gyakorlat között. Ezért hozzuk mi ide javaslatunkat, hogy azt az ellentétet, amely a miniszterelnök úr beszéde és a cselekedetek között van, eltüntessük. Minden pengővel, amelyet elvonunk ezektől a szegény emberektől, a szegény rétegektől, súlyos bűnt követünk el a magyar néppel szemben. Mi ilyen cselekedetekhez nó lélekkel nem tudunk hozzájárulni. T. Képviselőház! Az indítványt alapos megfontolás után készítettem el. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam ezt az indítványunkat. Javasoljuk, hogy a szakasz első bekezdése a következőkép módosíttassák (olvassa): »(1). A földadó alá eső ingatlanok tényleges birtokosai (haszonélvezői), ha a község területén fekvő ingatlanuk (ingatlanaik) kataszteri tiszta jövedelme a 200 koronát meg nem haladja, a hozzájárulás fizetése alól mentesek. 200—500 korona kataszteri tiszta jövedelemig öt százalék, 500—1500 korona kataszteri tiszta jövedelemig tíz százalék, 1500—4000 korona kataszteri tiszta jövedelemig tizenöt százalék, 4000 koronán felüli kataszteri tiszta jövedelem esetén harminc százalék hozzájárulás.« Önök azt szokták mondani és az önök tudósai, akik mezőgazdasági kérdésekkel foglalkoznak, azt állítják, hogy a nagybirtok teljesítőképesebb, többet termel, mint a kisbirtok. Ha ez így van, akkor járuljon hozzá a biztosításhoz is magasabb összeggel. (Mojzes János: Ez logikus lenne!) De a 20—40 holdas birtok tiszta jövedelmeiből is egy családot kell eltartani és természetesen bizonyos arányban, mint az előbb mondottam, kell foglalkoztatnia munkásokat is. Kétségtelen, hogy ezek a kisbirtokosok sokszor igen népes családokat tartanak el. Az 500 holdas, a 10.000 holdas és a 220.000 holdas birtoktest is — a herceg Esterházy« — a tiszta jövedelmekből, a birtokra fordított invesztíciók levonása és a munkások fizetésének levonása után megmaradó tiszta jövedelemből egy családot tart el. Indokolt tehát, hogy amikor a mezőgazdasági munkás öregségi biztosításáról van szó, a hozzájárulásokat fokozatosan osszuk meg. Az egyenlőtlen teherviselést meg kell szüntetni, mert a kisbirtokosok és általában a mezőgazdasági szegény népesség súlyos adóztatásának következményei mutatkoznak a magyar falvakban és a magyar tanyákon az egészségtelen lakások és a rossz egészségügyi viszonyokban. Az Országos Közegészségügyi Intézet legutóbbi jelentésében is rendkívül szomorú számokat olvashatunk és azok a jelentések is, amelyeket az orvosok tesznek a közegészségügyi intézeten keresztül, szintén azt bizonyítják, hogy igenis segíteni kell a mezőgazdasági szegény népen, mégpedig nemcsak azokon, akiknek semmiféle vagyonuk nincsen, hanem azokon is, akik rendelkeznek valami