Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ság jövő fejlődése, nemzeti életünk biztonsága és kibontakozása avagy pedig mindezek ellenkezőjének bekövetkezése függ? T. Képviselőház! Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek, mondotta,- egykor a h bölcse, Deák Ferenc és nekem az az érzésem, hogy e nagy magyar állaimférfi komor próféciájának lehellete kell, hogy megihlessen mindnyájunkat S minden magyar államférfit és politikust, aki valamelyik magyar problémához. a segíteni akarás és az alkotás szándékával nyúl hozzá. Nem akarok sötét képet rajzolni önöik elé a magyar faj várható jövendőjéről (Farkas István: Pedig elég sötét!) és nem akarok pesszimista színben feltűnni önök előtt, amikor azt mondom, hogy a nemzet elkövetkező évtizedei, sőt valószínűleg évszázadai is a -keserves küszködések és súlyos megpróbáltatások szakadékai között fognak kialakulni, úgy, amint az kialakult az elmúlt küzdelemteljes évezred folyamán. Ifjabb Andráissy Gyula gróf azt mondotta. abban a híres történelmi tmunkájában, amelyet a magyar nép, a magyar faj fennmaradásának okairól írt, hogy a történelem egyik legnagyobb csodája és a magyarság egyik legnagyobb történelmi teljesítménye az, hogy ez a nemzet ezer esztendőn keresztül az őt környező halálos veszedelmek ellenére is, ana él és megftudta őrizni és megj tudta menteni, fenn tudtíT tartani a maga független államiságának legalább a roncsait. Nekem az az érzésem., hogy ifjabb Andrássy Gyula grófnak: ez a megállapítása nemcsak a múltra, de a jövőre is vonatkozik és komoly, nehéz problémák elé állítja^ a magyarság vezetőit, különösen szellemi és politikai vezérkarát. Főként abban a tekintetben, hogy az ország és a magyar faj sorsát nem lebet Q jövőben pusztán a csoda hatalmára és a történelmi erők véletlen játékára bízni, hanem a relatív bizonyosság jegyében a reálpolitikai erőik hatalmával kell azt alátámasztani. Reálpolitikai erőik hatalma? Nehéz erről beszélni, amikor az, embernek az az érzése, — és ennek az érzésnek kénytelen vagyok e helyen kifejezést adni — hogy a nemzetközi élet, a (külpolitikai erők, a nemzetközi események fejlődését tekintve, sajnos, azt a következtetést kell levonnom, hogy a nemzet az elkövetkező távolabbi vagy közelebbi jövőjében egy nagy történelmi erőpróba előtt fog állni, amikor a helytállásának, a nemzeti exiszteneia megmentésének lehetősége attól fog függni, hogy milyen faji, milyen népi, milyen erkölcsi, milyen fizikai, egyszóval milyen biológiai erőiket tud szembeállítani az események hatalmával és áradatával? Nem vagyok hivatott külpolitikai kérdésekben nyilatkozni s ha hivatott lennék, akkor valószínűleg én is azt tenném, amit az arra hivatottak tesznek, hogy tudniilliik nem nyilatkoznám — és amit mondok?, az csak az egyszerű újságolvasó és az események felett elgondolkodó ember véleményét fejezi ki, hogy t. i. azok a változások és átalakulások, amelyek az egyes államok életében, az államok egymás közötti viszonyaiban konstatá|piatók

: sajnos, nem adják meg azt az érzést és meggyőződést számunkra, hogy Európa s ennek keretei között a magyarság sorsa előtt az elkövetkező évtizedekben a nyugalom, a béke, az egyetértés és az együttműködés elisiumi mezőinek partjai fognak kibontakozni. Ellenkezőleg az a nézetem, hogy a nemzet — akarva vagy nem akarva — a történelmi erők játéka folytán, tőle teljesen független tényezők beavatkozására olyan erőpróba elé kerül, amely erőülése 1938 tnárcius $-ávi, csütörtökön* 3 próbában a helytállásnak és isu maga történelmi pere kedvező eldöntésének lehetőségei attól fognak függni, hogy milyen morális, milyen fizikai, milyen leik-, »milyen gazdasági, egyszó- ; val milyen népi és faji életerőket tud a maga ügyének védelmére felvonultatni. Nem az én nézetem, államférfiak, publicisták és politikusok a kül- és belföldön egyaránt azon a-hé-, zeten vannak, hogy az átalakulás korát éljük nemcsak az államok belső élete, gazdasági rendje és a társadalmi életformák tekintetében, de a nemzetek, az államok egymás közötti viszonyának végleges kialakulása tekintetében is s hogy ezek az átalakulások a békés evolúció vagy pedig az erőszakos megoldás révén fogják-e kialakítani a végleges egyensúlyú helyzetet, arra, sajnos ennek a nemzetnek a maga véges erői folytán igen kevés befolyása leszBethlen István gróf igen t. képviselőtársam a maga beszédeinek kiaoáeánál a beszédeihez írt előszavában, ebben a kitűnő politikai tanulmányban hasonlóképpen ítéli meg a helyzetet és azt mondja, hogy ez a kor, amelyben eiunk, azok az iuok, amelyeken most átmegyünk, voltaképpen a Gondviselés által ennek a nemzetnek utoljára engedélyezett moratórium és a nemzet éiete úttól íugg, hogy e moratórium ideje alatt hogyan fogja megoldani azokat a proDlémákat, amely problémákat — ha élni és fejlődni akar — feltétlenül megkell oldania. Hogy e moratorium ideje meddig tart, ~~ mondja Bethlen István — nem tudni, lehet, hogy Öt, lehet, hogy tíz, lehet, hogy száz esztendeig, de — folytatja — életünk attól függ, hogy vájjon ezt a moratóriumot ki tudjuk-e használni kellően és meg tudjuk-e oldani a problémát, amely elé a sors állított bennünket. Nincs tehát veszítenivaló időnk egy.pillanatig sem és az egész magyar politikát e feladatnak a megoldására kell beállítani. így Bethlen István gróf! S ha azt kérdezik tőlem, mi az a központi probléma, mi az a hatalmas nagy nemzeti kérdés, amelynek megoldását ennek a korszaknak, ennek a moratóriumnak ideje alatt feltétlenül eszközölnünk kell, — hacsak nem akarunk erkölcsileg, fizikailag, gazdaságilag és politikailag felkészületlenül meni a történelmi idők kialakulása elébe — úgy a véleményem az, hogy ez a probléma a nemzet belső megerősödésének, a nemzet belső erkölcsi és fizikai ellenálló ereje kiépülésének, a nemzet biológiai erőtartalékai meghatványözásának a problémája, amely probléma viszont a legszorosabb Összefüggésben áll annak a 3—3'5 millió magyar agrárnépességnek, agrármunkásságnak a sorsával, amely munkásság szociális problémáját egyvonalon — az öregkori ellátás vonalán —- ez a törvényjavaslat igyekszik megoldani. íme, t. Képviselőház, felfogásom szerint ez az a nagy centrális probléma •*-*'! a magyar földmunkásság problémája — amelyet nekünk e moratórium ideje alatt feltétlenül likvidálnunk és véglegesen kiegyensúlyoznunk kell, hacsak nem akarunk felkészületlenül szembenézni sorsunk elkövetkező, bizonytalan fordulatával. Ez t. Ház nem csupán az én egyéni véleményem. A nemzeti életet figyelő tudósok, történelemszemlélők, gazdaságpolitikusok és szociológusok egyöntetűen állapítják meg, hogy. a magyar agrárproletáriátus kérdése a magyar nemzetnek napjainkban legfontosabb központi problémája, amelynek mikénti .alakulásától; magának a nemzetéletnek egészséges avagy egészségtelen fejlődése múlik. Szekfű Gyula ab-