Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-276

4 Az országgyűlés képviselőházának 276. ban a politikai tanulmányában, amelyet a »Három nemzedék és ami utána következik« című könyvének utószavaként írt, ezt a problémát a következőkép állítja be (olvassa): »A mezőgazdasági munkásosztály megmentése, emberi méltóságba emelése, nemcsak nagy, de talán egyetlen nagy nemzeti feladatunk s — majd így folytatja — mellette félre lehet állítani minden más feladatot, mert ha ez az egy sikerül, akkor mindent elértünk és újra egészséges, bátor és önálló nemzet lehetünk, amelynek anyagi fegyverzete és kultúrája egyaránt magától fog jönni, ha egyszer a magyar széles alsó agrárréteg támasza lesz a nemzeti életnek.« • T. Képviselőház! A törvényjavaslat tartalmának és jelentőségének ez általános, vázlatos, elnagyolt színekkel való megérintése után méltóztassék megengedni, hogy hozzányúljak ahhoz a statisztika rideg számadataival is. és a statisztika rideg számadatai közé beágyazva, azok által illusztrálva igyekezzem e törvényjavaslat s az e törvényjavaslat által érintett problémák jelentőségét önök előtt szemléltetővé és plasztikussá tenni. Méltóztassék fellapozni a törvényjavaslat indokolásának 64-ik oldalát, métóztassanak megnézni a 64-ik odalon a 6-ik statisztikai táblázatot. Ebben a 6-ik táblázatban az indokolás a nemzet férfi-korosztályainak várható számbeli alakulását mutatja ki az elkövetkező 70 esztendőben. Ha ezeket az adatokat megméltóztatnak figyelni, a következő képet méltóztatnak kapni a magyar faj életerői kibontakozásának, a magyar faj propagatív erejének expenzívitásának és produktivitásának elkövetkező évtizedeiről. Azt mondja ez a statisztikai táblázat, hogy Magyarország férfinépességének megoszlása az 19304Ó1 2000-ig terjedő esztendőkben a 34-ik életévig a következőképpen fog alakulni: 1930-han ez a 34. életévig terjedő társadalmi réteg 2,751.363 főre, 30 év múlva, 1960-ban 2,350.923 főre, 19804>an 2,086.730 főre és a 2000-ik esztendőben 1,912.334 fore fog csökkenni, azaz a törvényjavaslatihoz mellékelt statisztikai adatok bizonysága szerint 70 esztendő alatt az 1—34-ik évig terjedő férfikorosztályban 839.029 főnyi, tehát 30%-os kiesés lesz, ami reális számítás szerint — hogy - már honvédelmi síkra fektessem ezt a kérdést^— minimálison hat hadosztálynak a hiányát fogja jelenteni, esetleg' a nemzetélet legkritikusabb pillanatiban. S hogy ezt a meglehetősen kedvezőtlen és hátrányos képet méginkább plasztikussá tegyem önök előtt, ha megengedik, folytatom a törvényjavaslat indokolásához csatolt statisztikai táblázatnál most már a 65-ik évi korosztályon felüli férfinépesség kialakulása tekintetében közölt adatait, illetve azok ismertetését. A 65-ik évi korosztályon felüli férfinépesség az elkövetkező évtizedekben a 2000-ik esztendeig az indoklás 6. táblázata szerint a következőképpen fog alakulni: 1930-han 265.588, 1960-ban 388.382, 1980-ban 557.400 és 2000-ben 518.931, vagyis 70 év alatt a növekedés 275543, azaz 90%, amit összehasonlítva az előbbi adatokkal, méltóztathatnak megállapítani, hogy míg a 34 évig terjedő korosztályok száma az elkövetkező 70 év alatt 30%-kai csökkenni fog, addig a 65. éven felüli korosztályoknak a száma 90%^kal növekedik, amely körülmény a statisztikái adatok bizonysága szerint a nemülése 1938 március 3-án, csütörtökön, zet fokozatos elöregedésére, a nemzet produktív életerejének fokozatos elporlására fog vezetni! Most méltóztassék megengedni, hogy ezeket a statisztikai adatokat összehasonlítsam a népsz-aporodiás tekintetében rendelkezésre álló statisztikai adatokkal, amelyek a magyar nép propagatív erejét a körülöttünk levő kisantant államok propagatív erejével állítják szembe azokéval a kisantant államokéval, amelyekkel a történelem várható alakulása szerint a nemzetnek -a maga nagy történelmi perét békés vagy nem békés úton valószínűleg meg kell majd vívnia. A háború óta eltelt esztendők átlagát tekintve alapnak, a népszaporodása következőképpen alakult Magyarországon és a körülöttünk levő államokban. Amíg Csehszlovákiában ezer lélekre 9 07 volt az évi szaporodás átlaga, Romániában 139, Jugoszláviában 14-3, addig Magyarországon 8'7, ami Kenéz Béla tudós ' professzorunk és képviselőtársunk adatai szerint azt jelenti, hogy míg 1930-ban és 1935-ben 9 milliós Csonka-Magyarország állt egy 47 milliós kisantant komplexussal szemben, addig már 30 év múlva egy 11 milliós Magyarország fog szembenállani egy 66 milliós kisantant komplexummal. Ilyen nagy lesz az aránytalanság ugyanakkor, amikor az egyes korosztályok belső kialakulása tekintetében, sajnos, az általam már ismertetett kedvezőtlen megoszlási lehetőségek fognak beállani. íme itt van a probléma lényege, itt van a magyar faj jövőjének, fejlődésének, propagatív ereje kiépítésének problémája, amelynek megoldásához haladéktalan sietséggel és elhatározottsággal hozzá kell fognunk, hacsak nem akarjuk, hogy itt a Duna—Tisza közén, a népek felvonulásának e történelmi országútján, a germán és szláv fajok összeütközésének e geográfiai gócpontjában ez a nemzet fokozatosan elpusztuljon és igaza legyen annak a nagy germán költőnek és esztétikusnak, Herdemek, aki már 150 esztendővel ezelőtt megjövendölte azt, hogy Magyarországnak a jövőben nem lesz helye a nap alatt, hogy a magyar fa;j belső vitalitásának és propagatív/ erejének hiányában el fog pusztulni a germán és szláv nyomás ölelő karjai között. (Tóth Pál: Ember tervez, Isten végez!) Nekem is ez a nézetem, t. képviselőtársam, de mégsem szeretném az egész kérdésből a mi emberi jóakaratunkat kikapcsolni és éppen azért emeltem szót, hogy igyekezzünk a probléma megoldását most már reálpolitikai alapon e törvényjavaslat kapcsán kialakult koncepció keretében a megvalósításhoz közelíteni. Az a tiszteletteljes nézetem, hogy a probléma lényegének e megérintése után most már rá kell mutatnom azokra a nemzeti feladatokra és kötelességekre is, amelyek teljesítésének együttes hatásaként ez az aggasztó processzus, amelyet a statisztika számoszlopain keresztül igyekeztem adatokkal illusztrálni, a reálpoliti-' lkai erők hatalmával tartóztatható fel, és amelyekkövetkezményeként a nemzet faji ellenállóerejének és propagatívkészségének^ kibontakozását komoly reálpolitikai, szociálpolitikai, gazdasági és erkölcsi biztosítékokkal lehet alátámasztani. Az a nézetem, hogy minden állami, közületi és társadalmi igyekezetnek — ölelje fel ez a gazdaságpolitika, a jogpolitika, a kultúrpolitika és a szociálpolitika bármely terrénumát — oda kell törekednie, hogy a magyar faj és a nemzet faji és biológiai el-