Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-280

126 Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1938 március 10-én, csütörtökön. szaki lap 1937- évi november havában kiadott 11. számában megjelent »Utcai kép 1937«-ben feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: »Az egész utcában nem lehet mást hallani és látni, mint a »hóóó« és a »ruk« vezényszót és ennek elhangzása után a drót továbbhúzását. Állok az utca másik oldalán, nézem őket és elgondolom, hogy tulajdonképpen ezek az emberek itt előttem modern rabszolgák s az a két munkás, ott fent a dombon, a rabszolgába jtók. Ezeket a szegény embereket a fejlődő kapitalizmus felszabadította azért, hogy még táplálékot se kelljen nekik adni, mert »szabadságot« adott nekik. Nézem őket s keresem rajtuk a láthatatlan rabláncot s elgondolom, hogy ugyanígy dolgoztak őseik az ókorban, mint rabszolgák és a rabszolgahajtók kezükben korbáccsal hajtották őket, ha valamelyikük munkaközben elfáradt. Pedig ezekhez viszonyítva azoknak jobb dolguk volt, mert a rabszolgatartó, ha szabadságukat el is vette, de ellátásukról gondoskodott. Fáradtak, nehéz munkát végeztek, de magukra, családjukra nem volt gondjuk. A modern rabszolga, ha meleg van, félig meztelenül dolgozik, tápláléka 10 dkg szalonna és egy darab kenyér (ha ugyan van pénze szalonnára és nem eszik sózott uborkát vagy dinnyeszezon idején dinnyét kenyérrel). De mit csinál, ha megjön az ősz és a gödörbe beesik az eső- Én nem hiszem., hogy ezeknek az embereknek vízhatlan ruhájuk vagy lábbelijük volna, mert bizony nagyon gyakran megesik, hogy cipőjükből kilátszik a lábujjuk és valami vékony rongyféle födi csak testüket. És ha elgondoljuk azt is, hogy ezek az emberek nincsenek egyedül, nekik is van családjuk, apró gyermekük, kiknek az őszi esős időben cipő kellene és a téli hidegben meleg ruha, kabát, meleg szoba és megfelelő táplálék, hogy erőt kapjanak. Dehát a párfilléres keresetből ezek a szegény páriák, ezek a modern rabszolgák hogyan tudják előteremteni a szükséges élelmet, ruhát, fűtött szobát, hogy a tüdővészt, ezt a pusztító népbetegséget elkerüljék.« »Állok az utcán és elgondolom, szabad-e ártatlan gyermekeket beledobni az életbe*?! Minek? Mire?' Nyomorra, betegségre, küzdésre, pusztulásra! Kinek volt jobb, a régi Bóma rabszolgáinak vagy a ma élő, fölszabadított, modern bérrabszolgáknak?? A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek a Btk. 172. §-ának második bekezdésébe ütköző s az 1912:LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő sajtó útján elkövetett osztályelleni izgatás bűntettének jelenségeit látszik feltüntetni. A szóban forgó hírlapi közlemény Somogyi Vera névaláírással, mint szerzői megjelöléssel jelent meg, azonban az előzetes nyomozás során a szerző személye kideríthető . nem volt. A lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meer és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezekaé] fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Kéthly Anna országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a St. 35 §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés^ illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaVatás e«ete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak hogy Kéthly Anna országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az. ügyben függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólni? (Propper Sándor szólásra jelentkezik,) Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: T. Képviselőház! Az 567. számú nyomtatvány azt mutatja, hogy sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettével gyanúsítják Kéthly Anna országgyűlési képviselőt és a képviselőház mentelmi bizottsága azt javasolja, bogy ebben az ügyben Kéthly Anna országgyűlési képviselő mentelmi jogát függessze fel a képviselőház. Én ugyan nem vagyok jogász, de 15 óv óta tagja vagyok a mentelmi bizottságnak s így módom volt bizonyos jogi ismeretekre szert tenni. Ennek alapján hiába keresem ebben az inkriminált cikkben az osztály elleni izgatást, én azt ebben felfedezni nem tudom. A cikkben másik osztály megnevezve nincs, már pedig a joggyakorlat és a Kúria többrendbeli döntése szerint az osztály elleni izgatáshoz kell egy másik osztály, amelyet meg kell nevezni a eikkben vagy beszédben, amely ellen az izgatást elkövetik, (vitéz Ujfalussy Gábor: Majd a bíró ság eldönti!) Az előadó úr volt szíves a cikk inkriminált részét, majdnem az egész cikket felolvasni, méltóztatik tehát hallani, hogy abban osztály felhíva, megnevezve nincs. Szó van benne két előmunkásról, akik a hajcsár szerepét töltik be, ezek azonban ugyanahhoz az osztályhoz tartoznak, amelynek érdekében állítólag az izgatást elkövették, így tehát azonos osztályról van szó, már pedig a büntetőrvénykönyv nem ismer olyan rendelkezést, hogy ugyanaz az osztály sajátmaga ellen izgat, illetőleg, ha ilyen van, azt nem bünteti. Szó van a cikkben a kapitalizmusról. Ugyancsak az élő joggyakorlat szerint a kapitalizmus maga nem osztály, ezt a Kúria már több esetben elismerte. Különben is önök gyakran hangoztatják, hogy osztályok tulajdonképpen nincsenek, hogy az osztályok létezését és szembenállását a szocializmus találta fel. Igen ám, de a büntetőjog terén kreálnak osztályokat, azonban még ennek alapján sem lehetne ezt a cikket perbefogni, mert az osztályok megnevezve nincsenek, amint mondottam, a két munkáson kívül és a kapitalizmus fogalmán kívül. A kapitalizmus egy fogalom; nem társadalmi osztály, hanem társadalmi, termelési fogalom; osztálynak semmiesetre sem minősíthető és én meg vagyok győződve arról, hogy nincs bíróság Magyarországon, amely ezen az alapon osztály ellen es izgatást mondana ki, mert ilyen ebben nincs. T. Képviselőház! Inkriminálják azt, hogy »... szabad-e ártatlan gyermeket beledobni az életbe?! Minek? Mire? Nyomorra, betegségre, küzdésre, pusztulásra!« Ezt nem a cikkíró találta fel, ez világprobléma, nákink is foglalkoznak vele, máshol is foglalkoznak veleElismerem, a^pvető probléma, de ha az igazat megírjak és az igazság megíró ját becsukják, ezzel ez a probléma nem oldódik meg. En egy igen tekintélyes forrásra hivatkozhatom. Dr. Imre József egyetemi tanár úr Szegeden néhány esztendővel ezelőtt egy ankéten kijelentette, hogy meg kell büntetni azt a férfit, aki saiát gazdasági viszonyainak mérlegelése nélkül gyermekkel ajándékozza meg a társadalmat, aki tehát szegény ember létére szaporítja a társadalmat, a nélkül, hogy módja volna a saját gazdasági viszonyai alapján azt a gyermeket eltartani és felnevelni. Remélem, dr, Imre Józsefet önök nem fogják megtagadni,