Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

114 Àz országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1938 március 9-én, szerdafl. a miniszter úrnak arról, hogy a kisiparosok sürgős megoldásra váró jogos kívánságai más foglalközásúakkal szemben elhány agoltatnak? Ennek a kérdésnek alátámasztására hivatkozott a képviselő úr a miniszterelnök úrnak imént elhangzott győri beszédére, megjegyezvén, hogy a miniszterelnök úr győri beszédében a kisiparosok és kiskereskedők problémáival nem foglalkozott és ez is egyik dokumentuma annak, hogy ezeknek a foglalkozási ágaknak érdekei a kormányzat részerői elhanyagoltainak. Méltóztassék megengedni, hogy ezt az állítást a leghatározottabban visszautasítsam, meri' hiszen nem is hiszem, hogy a képviselő úr ezt így gondolta volna. Az a körülmény ugyanis, hogy a miniszterelnök úr győri beszédében nem foglalkozott a kisiparossággal, annak tudható be, hogy ő a magyar politikai életet érdeklő legfontosabb kérdésekkel foglalkozott és az egyes foglalkozási ágakat külön nem jelölte meg beszédében. Ezt annál inkább megtehette, mert programmba volt véve győri leutazásunk alkalmával ugyanaznap délután félnégykor az ipartestületben az ipartestület vezetőségével tartott megbeszélés, illetve gyűlés, ahol az iparosság minden fontos problémájával foglalkoztunk. Hogy azután ez nem kapott ez alkalommal sajtónyilvánosságot, annak valószínű az az oka, hogy a miniszterelnök úr igen nagy jelentőségű kijelentései kiszorították a sajtóból ennek az értekezletnek témáját. (Czirják Antal: Halljuk most! — Halljuk! Halljuki a baloldalon.) Éppen azért méltóztassanak tudomásulvenni, hogy nemcsak az, iparügyi miniszter és az iparügyi minisztérium, hanem a Darányi-kormány minden tagja is igen nagy szeretettel foglalkozik ennek a nemzeti szempontból igen nagy jelentőségű társadalmi osztálynak összes problémáival vés nagyon köszönöm a képviselő úrnak azt a megállapítását, hogy az iparügyi minisztérium hatáskörébe tartozó dolgokban igyekszünk mindig kielégítő megoldást találni. Hogy a főbb kérdésekben nem tudtunk kielégítő megoldást találni, annak nem az az oka, mintha ezek más minisztériumba tartoznának, hanem az, hogy ezeknek a kérdéseknek elintézése, amelyek az iparosságot joggal foglalkoztatják, nem olyan egyszerű probléma. Méltóztatott itt az adókérdésre, a Oti.-ra, az öregségi biztosításra hivatkozni, (Czirják Antal: Főleg a kartelekre!) meg a kartelekre. Azt hiszem, ha ezek közt a kérdések közt, mondjuk, a megoldás szempontjából választani kellene, a képviselő ur is azt mondaná, hogy egyik kérdés elintézése sem olyan egyszerű probléma, hogy máról-holnapra meg tudjuk oldani. Ami az adókérdést, az Oti.kérdést illeti, méltóztatnak tudni, hogy megvolt az Oti.-tartozások rendezése, igen számottevő összegeket engedett el az Oti. a kisiparosságnak, az adókérdésben is történtek bizonyos lépések a kisebb exisztenciák kedvezményezése terén és reméljük, hogy ezek a jövőben is folytatódni fognak. Ami a nyugdíjkérdést, az öregségi biztosítást illeti, éppen a képviselő úrnak is tárgyalás alatt van egy tervezete és meg vagyok róla győződve, hogy a legközelebbi jövőben az érdekelt kisiparos érdekképviseleti szervekkel egészen komolyan hozzáfoghatunk ehhez a problémához. Az én felfogásom az, hogy ezt a kérdést nem lehetett volna összekapcsolni a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosításával, mert annak jellege egészen más. Annál inkább nem lehet összekapj csolni, mert hiszen az önálló iparostanonc, segéd korában tulajdonképpen a másik gazdához, az Oti.-hoz tartozott, tehát logikus, hogy amikor önállósítja magát, — mert hiszen nem minden iparos tudja magát önállósítani — akkor az ő öregségi ügyét is valamely az Oti.val kapcsolatos szervezetben oldjuk meg. Ami az iparosság hitelellátását illeti, méltóztatnak meggyőződve lenni arról, hogy egy olyan adósságrendezésről, amilyen a gazdaadósságoknál történt, azt hiszem, ipari vonatkozásban nem lehet szó. Mindent megteszünk azonban az iparosság további hitelszükségletének ellátására és a hitelképes iparos adósságának konvertálására. A további hitelszükséglet ellátásának kérdésében csak arra bátorkodom rámutatni, hogy a 'közszállításokat > az löksz, teljes imértéitben finanszírozni tudja. Ugyancsak a múlt év. folyamán kezdeményezésemre bevezette az löksz, a megrendelési hiteleket, tehát a megrendelések leszámítolását és a múlt év végén, illetőleg ez év elején vezettük be a konverziós hitelt, amelynek keretén belül egyelőre kétmillió pengős öszszeg áll az iparosoknak — rendkívül méltányos feltételek mellett, középlejáratú hitelek formájában— rendelkezésére. Ezt az összeget remélhetőleg még fokozni lehet. Itt a kormány újabb áldozatot hozott a megfelelő fedezet megteremtésével. Ez a napokban indult meg. — mint méltóztatik tudni — ennek hatásáról természetesen még korai lenne beszélni. Meggyőződésem azonban, hogy ezzel az intézkedéssel is nagyjelentőségű lépést tettünk az iparosok hitelszükségletének megoldása terén. Ami a kartelproblémát illeti, én is azon az állásponton vagyok, hogy bár karteltörvényünk megengedi a gazdasági szervezkedésnek ezt a fajtáját és bár egyelőre túlzottan méltóztatik ezeket a kérdéseket beállítani, mégis kétségkívül vannak bizonyos visszásságok ezen a fronton. Minden egyes alkalommal, amikor ilyesmi tudomásunkra jutott, az iparosság érdekében síkra szálltunk. Azt hiszem, a képviselő úrnak is van tudomása arról, hogy amikor a vaskartellel kellett tárgyalni a kisiparosság vasellátása tekintetében, az iparügyi minisztérium minden szerve ott állt a kisiparosság mellett. Magam is abban látom a jövő fejlődés útját, hogy a kisiparosságot a beszerzések tekintetében, sőt továbbmenve, esetleg az értékesítés tekintetében is tömöríteni kell, meg kell teremteni az ő gazdasági szervezeteit, amelyek megfelelő súllyal szembenállnak esetleg másirányú gazdasági szervezetekkel. A képviselő úr interpellációjának második részében tulajdonképpen a debreceni gyűlés betiltását hozta szóba és azt a kérdést intézte hozzám, hogy először is van-e tudomásom arról, hogy ez értékes társadalmi réteg önvédelmét azzal gátolják, hogy erőszakkal nemiparos elnökjelölttel kívánják mozgalmukat letörni. Ami a debreceni esetet illeti: itt az ipartestület vezetősége lemondott és új választás előtt áll az ipartestület. A vezetőség egy jelölő értekezletet tartott, amelyen titkos szavazással tényleg ezt a Galamb Ferenc nevű uirat jelölték, aki nyugdíjas Máv. tisztviselő; nyugdíjazása után azonban megszerezte a sütőipari képesítést még 1926. évben. Először segédi vizsgát tett, majd később mestervizsgát és 1926-ban önálló iparos lett. Igaz, hogy később műhelyéből részvénytársaságot alakított s 1934-ben kenyérgyárrá alaki-