Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Àz országgyűlés képviselőházának 279. lyezése is akként történik, hogy 44-5 millió pengőt a bankok szívnak fel. De még ha a ban­kok szívnák fel akként, hogy továbbadják a kisiparnak! Ebből a 44-5 millió pengőből azon­ban a Hazai 4 millió pengőt, a Pesti Magyar 8*4 milliót, a Pénzintézeti Központ 8'6 milliót, a Magyar Általános 6-5 milliót tart magának 3'4 százalékos kamatozás mellett ugyanakkor, amikor az löksz, ebből a pénzből egymillióvá] rendelkezik, holott, ha nem is ezeknek az ösz­szegeknek megfelelő, de legalább is hatalmas összegeit kellene rendelkezésre bocsátani a kü­lönféle említett problémák megvalósítása érde­kében. Nem is beszélek arról, hogy az egész vidék összes pénzintézeteinek 1,454.000 pengő Oti.-betét áll rendelkezésükre. Az Oti.-kérdés egyike a kisiparosság azon kérdéseinek, amelyek a legsürgősebb megol­dásra várnak és amelyek megoldására semmi­féle intézkedés sem történik, legfeljebb ha az történik, hogy most »azsur« akarják hozni az elmaradott munkálatokat, amelyeknek céljaira gépesítés címén be fognak állítani évi bérben 167.000 pengőt, gépekre 51.000 pengőt, túlmun­kákra pedig 200.000 pengőt. Legyen szabad csak kitérnem arra, vájjon nem lesz-e számos Oti.­tisztviselő elbocsátásával kapcsolatos ez a gé­pesítési törekvés? De más tekintetben is ilyen a kisipari, háziipari gondoskodás az iparügyi miniszté­riumban. Legyen szabad itt megemlítenem, ínogy igen sok egészen szegény embär jut munkához a háziipar révén. Méltóztatik^ emlé­kezni, éppen egy esztendeje, tavaly március­ban nyújtották be azokat a fonaknintákat, amelyeket végre novemberben tárgyalni mél­tóztattak az Országos Iparügyi Tanács egyik háziipari gyűlésén. Megállapítottuk, hogy ez a kérdés egyáltalában nincs előkészítve és az­óta sem történt ebben a kérdésben semmi. Erősen gyanakszom, hogy ismét a kar telek keze van ebben, még pedig azért lehet benne, mert itt arról van szó, hogy a gyakran silány belföldi fonal helyett, amely 12—14 pengő kilo­grammonkint, Iránból három pengőért tudnak behozni, szállítással együtt, Magyarországba fonalat, iamely mindenesetre sokkal jobb, sok­kal színesebb és tartósabb minőségű is. Ennek révén pedig sok-sok szegény ©mbérnek, sőt szegény tisztviselőasszonynak is meg tudnók oldani .a legsúlyosabb kenyérgondjait is. A kisiparosság további kérdése, ami sür­gős megoldásra vár, a nyugdíjkérdés. A mező­gazdasági biztosításról szóló javaslat tárgya­lása során az általános vitában igazán lojális bírálatot mondtam, de megállapítottam azt is. hogy az ott lefektetett számítások módot adnak arra, hogy egy külön osztályban bár, de a kis­ipari biztosítás kérdése is megoldassék. (Borne misza Géza iparügyi miniszter: Egy keretben nem lehet megoldani!) Ez a mezőgazdasági ág legalább is tizenöt esztendőre úgy ivan do­tálva ... Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszéd­ideje. Czirják Antal: Tisztelettel kérek tíz perc megfhossiziabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Czirják Antal: T. Képviselőház! Több mint egymillió kisiparosról és azok családtagjairól továbbá félmillió kiskereskedőről van szó. ülése 1938 március 9-én, szerdán. lia Méltóztassék ezt az ügyet melegen a szívükön viselni. Arra azután, hogy hogyan akarják meg­oldani a jogosan háborgó és segítség után nyúló kisiparosok kérdéseit, a legeklatánsabb példa a debreceni eset. Most lesz ott az ipar­testületi elnökválasztás. Az elnökjelölt, Ga­lamb Ferenc, nem iparos, az ottani pékikartel­nek az elnöke, az ottani kartel életrehívója. részvénytársasági igazgató, Máv.-nyugdjas. 200 pengő havi nyugdíjjal. A főispán úr elgon­dolása szerint ő le end Debrecen 3000—3500 ipa­rosának az elnöke. (Payr Hugó: Az kivétele­sen nem a kormány embere!) Ez az elnök­jelölt úr a főispánnal és az Ipok. elnökével a miniszter úrnál járt és otthon máris hirde­tik, hogy a miniszter úr kizárólag csaikis a debreceni ipartestület helyzetén fog segíteni, amit én természetesen nem hiszek, de kortes­fogásnak nagyon jó. • Debrecenben a személyeskedés annyira el­fajult és az iparosság életében olyan visszás­ságok vannak, hogy a miniszter úrnak okvet­lenül be kell avatkoznia. (Takács Ferenc: Fel­függeszti az önkormányzaitot. Csak ne avat­kozzék be!) Az alemökje'lölt is vasutas. Ennek az új ipartestületnek a megrendszabályozásával fe­nyegetnek abban a városban, ahol 19 kimondot­tan íparosper folyik, köztük olyan is, amelyben már most 22-én lesz egy tárgyalás, ahová mintegy száz iparos tanú van beidézve; a vá­ros iparosbékéje teljesen fel van dúlva. Amikor az iparosság engem Debrecenbe kért azért, hogy teremtsek köztük békét, — hiszen ők min­denre hajlandók — amikor ez az iparosság egy tömeggyűlést tudott volna tartani a Biká­ban s engem hívtak meg, — akiről köztudo­mású, hogy iparoskérdésekben igenis, csak a békét hirdetem és a miniszter úrnak is ed kell ismernie, éppen az ellenzéki parlamenti blokk működését tekintve, hogy mi igenis, mindig a kisipari békét szolgáljuk — akkor jön az ottani rendőrkapitány és bizonyára magasabb utasításra, megtiltja ezt a gyűlést. Ennek kö­vetkeztében az iparosság nemcsak szervezkedni nem képes, hanem annak a békés hangulatnak sem tud alapot adni, amelyet én, merem állí­tani, bizonyára az iparügyi kormányzat szel­lemében szolgáltam volna. Ezeknek az állapotoknak meg kell iszün­niök. Az iparosságot szeretettel, békességgel lehet egy táborba tömöríteni, tényleg az ipar­ügyi miniszter úr osztályfőnökeinek meleg hangján lehet összehozni, nem szétveréssel, rendőri intézkedésekkel. És ami a legfonto­sabb: az iparügyi kormányzatnak sürgősen megfelelő javaslatokkal kell jönnie, vagy rá kell bírnia különösen a pénzügyminiszter urat, akár a jelenlegit, akár a legközelebb eljöven­dőt, hogy segítsen ezeken az igen fontos iparos­kérdéseken, mert ezt az iparosság megérdemli, régen várja és joggal várja azoknak a kérdé­seknek megoldását, amelyeket mindnyájan jól ismerünk. Nagyon örülnék, ha e tekintetben a miniszter úr itt megnyugtató választ adna. Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszoílni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr hoz­zám és a belügyminiszter úrhoz intézte inter­pellációját. Méltóztassék megengedni, hogy a belügyminiszter úr nevében is választ adjak interpellációjára. A képviselő úr interpelláció­jának első részében azt kérdi: van-e tudomása

Next

/
Thumbnails
Contents