Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Àz országgyűlés képviselőházának 279. lyezése is akként történik, hogy 44-5 millió pengőt a bankok szívnak fel. De még ha a bankok szívnák fel akként, hogy továbbadják a kisiparnak! Ebből a 44-5 millió pengőből azonban a Hazai 4 millió pengőt, a Pesti Magyar 8*4 milliót, a Pénzintézeti Központ 8'6 milliót, a Magyar Általános 6-5 milliót tart magának 3'4 százalékos kamatozás mellett ugyanakkor, amikor az löksz, ebből a pénzből egymillióvá] rendelkezik, holott, ha nem is ezeknek az öszszegeknek megfelelő, de legalább is hatalmas összegeit kellene rendelkezésre bocsátani a különféle említett problémák megvalósítása érdekében. Nem is beszélek arról, hogy az egész vidék összes pénzintézeteinek 1,454.000 pengő Oti.-betét áll rendelkezésükre. Az Oti.-kérdés egyike a kisiparosság azon kérdéseinek, amelyek a legsürgősebb megoldásra várnak és amelyek megoldására semmiféle intézkedés sem történik, legfeljebb ha az történik, hogy most »azsur« akarják hozni az elmaradott munkálatokat, amelyeknek céljaira gépesítés címén be fognak állítani évi bérben 167.000 pengőt, gépekre 51.000 pengőt, túlmunkákra pedig 200.000 pengőt. Legyen szabad csak kitérnem arra, vájjon nem lesz-e számos Oti.tisztviselő elbocsátásával kapcsolatos ez a gépesítési törekvés? De más tekintetben is ilyen a kisipari, háziipari gondoskodás az iparügyi minisztériumban. Legyen szabad itt megemlítenem, ínogy igen sok egészen szegény embär jut munkához a háziipar révén. Méltóztatik^ emlékezni, éppen egy esztendeje, tavaly márciusban nyújtották be azokat a fonaknintákat, amelyeket végre novemberben tárgyalni méltóztattak az Országos Iparügyi Tanács egyik háziipari gyűlésén. Megállapítottuk, hogy ez a kérdés egyáltalában nincs előkészítve és azóta sem történt ebben a kérdésben semmi. Erősen gyanakszom, hogy ismét a kar telek keze van ebben, még pedig azért lehet benne, mert itt arról van szó, hogy a gyakran silány belföldi fonal helyett, amely 12—14 pengő kilogrammonkint, Iránból három pengőért tudnak behozni, szállítással együtt, Magyarországba fonalat, iamely mindenesetre sokkal jobb, sokkal színesebb és tartósabb minőségű is. Ennek révén pedig sok-sok szegény ©mbérnek, sőt szegény tisztviselőasszonynak is meg tudnók oldani .a legsúlyosabb kenyérgondjait is. A kisiparosság további kérdése, ami sürgős megoldásra vár, a nyugdíjkérdés. A mezőgazdasági biztosításról szóló javaslat tárgyalása során az általános vitában igazán lojális bírálatot mondtam, de megállapítottam azt is. hogy az ott lefektetett számítások módot adnak arra, hogy egy külön osztályban bár, de a kisipari biztosítás kérdése is megoldassék. (Borne misza Géza iparügyi miniszter: Egy keretben nem lehet megoldani!) Ez a mezőgazdasági ág legalább is tizenöt esztendőre úgy ivan dotálva ... Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszédideje. Czirják Antal: Tisztelettel kérek tíz perc megfhossiziabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Czirják Antal: T. Képviselőház! Több mint egymillió kisiparosról és azok családtagjairól továbbá félmillió kiskereskedőről van szó. ülése 1938 március 9-én, szerdán. lia Méltóztassék ezt az ügyet melegen a szívükön viselni. Arra azután, hogy hogyan akarják megoldani a jogosan háborgó és segítség után nyúló kisiparosok kérdéseit, a legeklatánsabb példa a debreceni eset. Most lesz ott az ipartestületi elnökválasztás. Az elnökjelölt, Galamb Ferenc, nem iparos, az ottani pékikartelnek az elnöke, az ottani kartel életrehívója. részvénytársasági igazgató, Máv.-nyugdjas. 200 pengő havi nyugdíjjal. A főispán úr elgondolása szerint ő le end Debrecen 3000—3500 iparosának az elnöke. (Payr Hugó: Az kivételesen nem a kormány embere!) Ez az elnökjelölt úr a főispánnal és az Ipok. elnökével a miniszter úrnál járt és otthon máris hirdetik, hogy a miniszter úr kizárólag csaikis a debreceni ipartestület helyzetén fog segíteni, amit én természetesen nem hiszek, de kortesfogásnak nagyon jó. • Debrecenben a személyeskedés annyira elfajult és az iparosság életében olyan visszásságok vannak, hogy a miniszter úrnak okvetlenül be kell avatkoznia. (Takács Ferenc: Felfüggeszti az önkormányzaitot. Csak ne avatkozzék be!) Az alemökje'lölt is vasutas. Ennek az új ipartestületnek a megrendszabályozásával fenyegetnek abban a városban, ahol 19 kimondottan íparosper folyik, köztük olyan is, amelyben már most 22-én lesz egy tárgyalás, ahová mintegy száz iparos tanú van beidézve; a város iparosbékéje teljesen fel van dúlva. Amikor az iparosság engem Debrecenbe kért azért, hogy teremtsek köztük békét, — hiszen ők mindenre hajlandók — amikor ez az iparosság egy tömeggyűlést tudott volna tartani a Bikában s engem hívtak meg, — akiről köztudomású, hogy iparoskérdésekben igenis, csak a békét hirdetem és a miniszter úrnak is ed kell ismernie, éppen az ellenzéki parlamenti blokk működését tekintve, hogy mi igenis, mindig a kisipari békét szolgáljuk — akkor jön az ottani rendőrkapitány és bizonyára magasabb utasításra, megtiltja ezt a gyűlést. Ennek következtében az iparosság nemcsak szervezkedni nem képes, hanem annak a békés hangulatnak sem tud alapot adni, amelyet én, merem állítani, bizonyára az iparügyi kormányzat szellemében szolgáltam volna. Ezeknek az állapotoknak meg kell iszünniök. Az iparosságot szeretettel, békességgel lehet egy táborba tömöríteni, tényleg az iparügyi miniszter úr osztályfőnökeinek meleg hangján lehet összehozni, nem szétveréssel, rendőri intézkedésekkel. És ami a legfontosabb: az iparügyi kormányzatnak sürgősen megfelelő javaslatokkal kell jönnie, vagy rá kell bírnia különösen a pénzügyminiszter urat, akár a jelenlegit, akár a legközelebb eljövendőt, hogy segítsen ezeken az igen fontos iparoskérdéseken, mert ezt az iparosság megérdemli, régen várja és joggal várja azoknak a kérdéseknek megoldását, amelyeket mindnyájan jól ismerünk. Nagyon örülnék, ha e tekintetben a miniszter úr itt megnyugtató választ adna. Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszoílni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr hozzám és a belügyminiszter úrhoz intézte interpellációját. Méltóztassék megengedni, hogy a belügyminiszter úr nevében is választ adjak interpellációjára. A képviselő úr interpellációjának első részében azt kérdi: van-e tudomása