Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

tóé Az országgyűlés képviselőházának 279 a hasábjain olvasható s én magam is több mint két évvel ezelőtt megjelent könyvemben vilá­gosan megírtam, hogy az, eszmei község jegy­zője 115 katasztrális holdat, ,az adóügyi jegyző pedig 162 holdat bérel az uradalomtól, (Felkiál­tások a baloldalon: Bérel? — Mojzes János: Formai bérlők!) de a végrehajtónak és minden funkcionáriusnak is van bérlete az őrgróftól és -ÍZ uradalomtól való függőségük magától érte­tődő, (Farkas István: Így van ez végig az egész vonalon!) Tessék elolvasni, a statisztikai hivatal kiadványában megjelent hivatalos név­sor szerint a sövényházi Pallavicini-féle ura­dalom bérlői közt szerepel Kevei József adó­ügyi jegyző, akit én itt megemlítettem. Ezek­ben az adatokban is pontosan megvan és olvas ható az ő bérleteinek kérdése. (Mojzes János: Az adóztatásra kíváncsiak vagyunk! A va­gyon- és jövedelemadóra! — Horváth Ferenc: Meg az a kataszteri tiszta jövedelem!) Amikor mi ezt a helyzetet élesen a közvéle­mény elé vetítjük és amikor ezért vád alá he­lyeznek és börtönre ítélnek írókat és ugyan­akkor Pallavicini őrgróf a maga személyében is pert indít becsületsértés és rágalmazás miatt, (Rakovszky Tibor: A hipokrízis maxi­muma!) akkor világos, hogy itt teljesen fordí­tott, visszás helyzet van. (Andahazi-Kasnya Béla: Vissza kell adni neki a pallosjogot! — Farkas István: Ezért ment tönkre Magyar­ország és ebbe pusztul bele a jövőben!) Amikor mi ezeket a tényeket feltártuk, ahelyett, hogy a kormányzat a legszigorúbb vizsgálatot hajtotta volna végre, minket bé­lyegeztek meg, holott most egy véletlen vizs­gálat során kipattant, hogy ezt az adóügyi jegyzőt, aki az őrgróftól bérli a földet, sik­kasztás miatt állásától felfüggesztették. (Zaj. — Rakovszky Tibor: Borzasztó!) De hangsú­lyozom, nem a bérletet adó őrgrófot és nem is az államkincstárt károsította meg, hanem a sövényházi magyar parasztságot. (Horváth Zoltán: Szörnyűség!) Sőt még tovább megyek: ez az adóügyi jegyző nem börtönben ül, hanem jelenleg elmegyógyintézetben kezelik. (Far­kas István: Na igen! Ürimód ez: sikkasztanak, lopnak és bolondoknak teszik magukat!) Az elmondottak bizonyítják, hogy ez a nép soha igazat nem szerezhet magának, mert hiszen sé­relmét soha meg nem hallják és nem orvosol­ják. (Horváth Zoltán: Jobbágy világ! — Ra­kovszky Tibor: Rosszabb! — Farkas István: Rabszolga-világ ez!) Interpellációmnak egy másik konkrét kér­dését adom most elő. (Rakovszky Tibor: Ki fog erre válaszolni % — Egy hang a baloldalon: Intézkedni! — Zaj. — Rajniss Ferenc: A sö­vényházi gróf.) Azért akarom Itt ezt a kérdést feltenni, mert az ennek az adóügyi jegyzőnek sikkasztása során elrendelt vizsgálat megálla­pításai szerint — egy hétig tartott ez a vizs­gálat — 11.000 pengővel záródott le a kárösz­szeg, de mérhetetlen és kinyomozhatatlan az az összeg, amely abból származik, hogy egy­szerű kis nyugtákat adott róla. Nekem is mu­tattak kis papírcédulákra írt nyugtákat, ame­lyeken nyugtázta az Ofb.-járandóságot, vagy pedig adók tételét. Ez a 11.000 pengős hiány csak abból származik, hogy a befizetést ráve­zette az illető gazda, vagy más ember által behozott adóívre, de a főkönyvbe nem írta be, ennek következtében a jog és az eljárás rendje szerint ezeket újra be kellene hajtani. Ezért kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy a tel­jesen védtelen és nem bűnös sövényházi gazda­. ültse 1938 március 9-én, szerdán. társadalmat mentse fel az újbóli, kétszeri be­fizetés terhe alól, teremtsen más megoldást eb­ben a kérdésben. (Mojzes János: A tisztviselő végeredményben felelős! — Zaj.) Azt is kérem a pénzügyminiszter úrtól, hogy ezek után, ami­kor világossá vált, hogy sikkasztás és helyte­len kezelés, igazgatás folyik ezen a birtokon és a gazdáknak, az Ofb.-juttatottaknak panaszai évekre visszamenően szólnak és soha orvoslást nem nyertek, 1929-ig visszamenően vizsgáltassa meg szigorúan az Ofb, útján juttatott földekre történt fizetéseket, mert az a súlyos vád és gyanú merült fel, hogy ezeket is elsikkasztot­ták és most az új rendezés során a tőkéhez hozzácsapják a hiányt és még egyszer meg­fizettetik. (Dulin Jenő: Ezt meg kell vizsgálni! — Rakovszky Tibor: Nem tudják, mit fizet­tek. — Zaj.) A legteljesebb és a legerősebb vizsgálatot kérem és kormánybiztos kinevezé­sét, aki független mindenféle befolyástól és aki nem az őrgróf érdekcsoportjába tartozik. (Mojzes János: Ajánlatos lenne már kipuecolni ezt a középkort onnan!) T. Ház! Interpellációm végére érve nem mulaszthatom el megjegyezni, hogy amíg ebben az országban az ilyen súlyos és a feu­dális világ eltespedéséből származó sebek még mindig sajognak, addig nem tudok hinni abban, hogy bármilyen nagy tervek komoly stabilizációt hoznak ebben az országban, mert nem segítenek a .helyzeten akkor, ha a ma­gyar parasztságnak igazságot nem szolgáltat­nak. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Mojzes János: Azokat üldözik, akik a fekély ékre rá­mutatnak! — Zaj.) Korai lenne és nem is volna alkalmas ez a hely arra, hogy a nagyvonalú győri beszéddel foglalkozzam, de mégis egy dologra feltétlenül rá kell mutatnom, még­pedig arra, hogy hiábavalónak tartunk minden invesztíciót mindaddig, amíg a magyar gazda­sági életnek és elsősorban a földnek a struktu­rális változását meg nom valósítjuk, vagyis egy komoly földreformot nem csinálunk, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Nem lehet az óriási összegből, 1'5%-os összeggel dotálni ezt a rend­kívül fontos nemzeti problémát, amelyet én közvetlenül a hadifelszerelések problémája mellé állítok (Helyeslés és zaj a baloldalon.) és azt mondom, hogy ha arra 400 millió szűk séges, akkor erre legalább 300 milliót kell ál­dozni. Nem elegendő csak páncélba burkolóz­nunk akkor, amikor nincsenek megalapozva és kiépítve az új, egészséges és kiegyensúlyo : zott Magyarország alapjai. Emlékszünk mi már 1200 millió pengős invesztícióra is. Itt vannak a súlyos bajok és feszültségek s kér­dem: ki garantálja azt, hogy ha újra ezer milliót invesztálunk, (Mojzes János: Lesz tyúkkölcsön!) négy-öt év múlva nem fogja-e ugyanez a feszültség és ez a probléma újra feszíteni a magyar életet? (Farkas István: Sőt súlyosabbak lesznek!) Nincsen addig új élet a magyar földön, amíg a földkérdést és az ilyen szörnyen elfeikélyesedett sebeket a ma­gyar életből ki nem operálják. (Élénk éljenzés helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot töb­ben üdvözlik.) Elnök: Az interpelláció kiadatdk a földmí­velésügyi miniszter úrnak. Következik Fábián Béla képviselő úr in­terpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a belügyminiszter úrhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents