Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Àz országgyűlés képviselőházának 279. ülése 1938 március 9-én, szerdán. 93 ez így van, akkor kérem, méltóztassék ezt az egész vonalon végrehajtani és az ott lakó sze­gény embereket valóban nem ki-, hanem átte­lepíteni. Az áttelepítés ellen senkinek kifo­gása nem lesz, különösen, ha jobb, egészség­ügyi szempontból elfogadhatóbb lakásokba he­lyezik át ezeket az embereket. Az erkölcsileg inételyezőket természetesen nem védelmezem. Nem tudom, mi rejlik e mö­gött, de remélem, hogy nem a Nep.-től eltérő politikai álláspontjuk kinyilatkoztatása. Po­litikai szempontból igazán nem volna tűrhető, hogy valakit e miatt lakásából kitegyenek. Ha nem ez a helyzet áll fenn, ezt szívesen tudo­másul veszem, csak arra hívom fel a figyel­met, hogy ennek az elméletnek ne mondjon ellene a gyakorlat. A miniszter űr azt mondotta, hogy már­cius és április elsején kellett volna több csa­ládnak kiköltöznie. Március 1-én senki sem költözött ki, április 1-én azonban öten ki fog­nak költözni — a miniszter úr megmondta a számukat is. Az, hogy március 1-én nem köl­töztek ki, csak a tolerancia eredménye és tud­juk, mit jelent az, hogy kegyelemből iakik valaki valahol. (Zaj. — Elnök csenget.) Azt je­lenti, hogy minden félórában kitehetik az ille­tőt. Ezt a kérdést valahogyan jogszerűen kel­lene elintézni. Az, hogy az illető felmondás­ban áll, 'de még nem telepítették ki, csak na­pokra halasztja el az illető szerencsétlenségét, de nem akadályozza meg. Éppen ezért arra kérem a miniszter urat, legyen szíves ala­pozza ezt meg jobban jogilag, hogy az illetők jogszerűen maradhassanak, vagy pedig tele­píttessenek át más lakásokba. Nem hallottunk a miniszter úrtól tervet vagy ígéretet arra, hogy mi történik a lakbér­drágítás tekintetében és mi lesz az új lakások előállításával, pedig ebben a kérdésben ez is igen fontos szerepet játszik. Ez az egész kér­dés, ez a szegényügy, az állami és egyéb lakó­telepeknek nyomorúsága mindjárt veszít jelen­tőségéből, ha megfelelő számú munkás- és tiszt­viselőházakat építenek. En tehát szerettem volna a miniszter úrtól ígéretet kapni arranézve, hogy egyrészt ilyen _ munkáslakótelepek léte­sülni fognak a közeljövőben, gyorsan, meg­felelő minőségben és mennyiségben, másrészt pedig szerettem volna valamit hallani arra vonatkozóan, hogy mit szándékozik tenni a mi­niszter úr a tapasztalható veszedelmes lak­bérdrágítások ellen, mivel, hogyan, miképpen akarja a lakókat e hadjárat ellen megvédel­mezni. Mivel ezekre a kérdésekre, sajnos, nem kaptam kielégítő választ, a miniszter úr vála­szát nem vehetem tudomásul. Elnök: Kérdem at. Házat, m éltózta tik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? {lge.nl ) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Meizler Károly képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyig mi­niszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpellá­ció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a Balatoni Múzeum épülete készen és üresen, a múzeum anyaga pedig ládákba zárva várja a múzeum megnyitását 10 év óta? Hajlandó-e a miniszter úr SL Balatoni Mú­zeum megnyitását lehetőleg még az eucharisz­tikus kongresszus idegenáramlása előtt biztosí­tani? Budapest, 1938 február 22. Meizler Ká­roly, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Meizler Károly: T. Ház! Látszólag vici­nális problémát érint mostani felszólalásom, valójában azonban nem, hiszen egyrészről ezek a vicinális problémák együttvéve néha. az egész ország arculatát mutatják meg, másrész­ről a Dunántúl nagyon fontos kulturális kér­déséről van szó, a Balaton idegenforgalmán keresztül pedig országos problémáról. Tavaly a Balatoni Társaságban 30 törvényhozó jött össze, vitatta meg a Balaton kérdéseit, és a költségvetésileg megoldandó kérdések sorában első helyre a Balatoni Múzeum kérdését tette. A századforduló gazdasági és kulturális fellendülése idején, különösen a millenniumi hatalmas, gyönyörű ünnepségektől fellelke­sülve, a vidéki intelligencia egyrésze kutatni kezdte történeim dus, országunk és nemzetünk régi emlékeit és ezekét múzeumokba gyűjtötte össze. Átérezték azt, hogy nemcsak a termelés­nek magas, Kiváló nagy számoszlopai adjak a nemzet lelkét, hanem a történelmi emlékek is és ezek összegyűjtése szükséges. A Balatoni Múzeum nagy anyagát is ab ban az időben kezték gyűjteni. Most már négy évtized fáradhatatlan és állandó munkájával igen jelentékeny és a vidéki múzeumok mind­egyikét felülmúló nagy értéket gyűjtöttek össze. Ebben a nagy munkában résztvett Lóczy La­jos, Cholnoky, Kvaasay,, Kuzsinszky Bálint, Csáky, Darnay és Gaal Gaston, akik nemcsak az anyag gyűjtésével, hanem rendszerezésével, muzeális és irodalmi feldolgozásával is tevé­kenykedtek. A múzeum másfél évtizeden ke­resztül nyitva volt és akik annak idején meg­tekintették, mély impressziókkal távoztak, kü­lönösen azok, akik Pannónia ősi földjét szeretik s a külföldiek szempontjából igen fontos és a Balaton újabb felvirágoztatására alkalmas té­nyezőt láttak benne. így volt ez mindadig, amíg a múzeum anyaga annyira fel nem gyülemlett, hogy a kis épületben elhelyezhető nem volt, úgy, hogy a múzeum tulajdonképpen raktárrá zsúfolódott. Eddig mitsem kértek az államtól. Az új épület felépítéséhez azonban nem volt elegendő a társadalom spontán megnyilatkozó ereje, amikor tehát az új épület felépítésére került volna a sor, — herceg Festetich Tasziló igen nagy értékekkel, az épületanyag 80%-ával, a telek adományozásával, Keszthely városa több, mint 100.000 pengővel járult hozzá —": a balatonkörnyéki vármegyék gyűjtéssel, egyéni és országos gyűjtéssel szedték össze ennek a hatalmas épületnek költségeit; de a kultuszmi­nisztérium segítségére is szükség volt és így több mint 500.000 pengőt fektettek bele és ez a hatalmas mű csakugyan megépült, a gyönyörű múzeumi palota áll már 10 esztendő óta- A má­sik részről pedig összegyűlt a múzeum anyaga is, de a múzeum még sem tud niegnyílnL Az, hogy az épület elkészült, az állam­titkár úrnak bátor voltam odaadni két fény­képet, az egyik a múzeum külső alakját mutatja, —- gyönyörű szép palota a Balaton partján, nagyon szép környezetben — a másik pedig nagyon csúnya ládákat mutat, amelyek a múzeum anyagát tartalmazzák. Az épületen vannak hiányosságok. így talán néhány terem fala vakolatlan, festetlen, padlózata talán nem kielégítő, azonban az épület mégis készen van, 19 nagy, világos terem áll rendelkezésre a mú­zeum céljaira a kiállítási nagyterem és az elő­adói nagytermen kívül, s ezenkívül vannak 14*

Next

/
Thumbnails
Contents