Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-279
94 Az országgyűlés képviselőházának 27í még hivatalos helyiségek az irodák számára, van a preparátornak helyisége, vannak raktári helyiségek, tehát nagy muzeális épületről van szó, valóságos palotáról. A másik^ oldalon áll a múzeum gazdag anyaga. Az évvégi állománya a könyvtárnak 7321, a régiségtárnak 10.865, a néprajzi tárnak 5091, a természetrajzi gyűjteménynek 4680 darab, a képgyűjteménynek 953 darab, együtt a balatoni múzeum gyűjtése kitesz 29.000 darabot, amelyhez most hozzájön még a Darnay Múzeum 16-000 darabja, úgyhogy az egész 45.000 tárgyat tesz ki. Ez kétségtelenül nemcsak vidéki, de országos vonatkozásban is igen nagyjelentőségű anyag. Most az 1937. évben a Dar nay Múzeum is átkerült Keszthelyre, annak 16.000 tárgya 140 lepecsételt deszkaládában várja feltámadását. így most egyesült ez a két múzeum. Minden mód és lehetőség meg volna arra, hogy végre a múzeum épületének 10 évi fennállásakor, a múzeum anyagának pedig többévtizedes gyűjtése után a múzeum végre megnyitható legyen. A tavalyi költségvetés folyamán bátor voltam ezt a kérdést a t. Ház előtt megemlíteni. Akkor a kultuszminiszter úr jóakaratú érdeklődésére egyszerre megtörtént az, amit mi oda lent sokáig hiába sürgettünk, hogy legalább az épület a telekkel együtt kebeleztessék át a múzeum és a város nevére. Örömmel kell konstatálnom, hogy ez megtörtént, úgyhogy most már a tulajdonjog kérdése sem lehet akadály ennek a problémának megoldásánál. Az idei költségvetésbe 5 millió van felvéve művészi és tudományos célok szolgálatára. Nem állítom, hogy ez nagy összeg, azonban egészen bizonyos, hogy ebből az 5 milliónyi főtételből vidéki felhasználásra kevés kerül. A balatoni múzeum céljára igen kicsi öszszeg van felvéve; az egyébként annyira helyes és annyira szükséges s éppen a Szent István évben szinte nélkülözhetetlen tételeken, az esztergomi és székesfehérvári ásatásokra összesen felvett 170.000 pengőn kívül a vidéki múzeumok építésének támogatására mindössze 6, azaz hatezer pengő van felvéve. Ez kétségtelenül nagvon kis Összeg. Múltkori felszólalásom után a miniszter úr szíves volt kilátásba helyezni, hogy a helyszínen megtekinti az egész múzeumot. Magam is láttam, hogy gondot fordít rá, azonban mi azt szerettük volna, — és ez adja mostani felszólalásom indítóokát és aktualitását — hogy most, amikor az eucharisztikus kongresszus hatalmas idegen áramlása vonul végig az országon, amelyből remélhetőleg a Balatont sem fogják kikapcsolni az illetékesek, sőt egyenesen próbálják a külföldieket arrafelé i 1 * irányítani, nyíljék meg ez a múzeum, mert ez hatalmas nagy propagandát fog jelenteni, nemcsak Budapest, hanem a Balaton és az egész ország számára is. Mi azt gondoljuk, hogy most lenne itt.az alkalom arra, hogy ezt a múzeumot megnyissuk, rendeltetésének átadjuk, úgyhogy az a jövő számára is gyümölcsöző, hasznos befektetés legyen. T. Ház! Mostani felszólalásomnak van másik aktualitása is. Ugyanis pontosan 1936 március 8-án történt, — szóval tegnap múlt két esztendeje annak — hogy a Balatoni Múzeum Egyesület közgyűlésen felajánlotta ezt a hatalmas nagy épületet, amely 500.000 pengőt kitevő befektetéssel készült, valamint a múzeum egész anyagát az állam, a kultuszkormány számára. Két éve fekszik fent a minisz. illése 1938 március 9-en, szerdán. tériumban ez a felterjesztés és várja a megfelelő elintézést. További aktualitást ad beszédemnek az, hogy pontosan most 40 esztendeje annak, hogy a Balatoni Múzeum Egyesület megalakult és elkezdte gyönyörű kulturális munkáját. Nagyon szép lenne, ha eunek a 40 éves munkának koronájaként a balatoni múzeumot megnyitnók. Még egy jubileum van, de ez már kissé szomorú jubileum, az, hogy az épület ebben az évben fordul be fennállásának 10. esztendejébe, anélkül, hogy maga a múzeum megnyittatott volna. Most., az a tiszteletteljes kérésünk a kultuszkormányhoz és az igen t. Házhoz, hogy majd amikor a Ház a költségvetésnek ezt- a tételét fogja tárgyalni, méltóztassék meggondolni azt, hogy most már csak 50—60.000 pengő azonnali folyósítására volna szükség és abban az esetben a múzeum már megnyitható volna. A társadalmi gyűjtés és a kultuszminisztérium eddigi támogatása révén itt egy 500.000 pengős nagy mű jött létre, igen nagy anyagi befektetés, amelynek kamatait nemcsak ma, hanem már tíz év óta nem látjuk, amely tehát nem gyümölcsöző befektetés. Nem is beszélek azokról a hatalmas kulturális értékekről, amelyeket a múzeum anyaga képvisel, amelyek eddig szintén nem gyümölcsöző módon zár alatt álltak. Az eddigi befektetéseknek tehát csak egytizenötöd részét kérjük a kultuszkormánytól, hogy ez az állapot ne maradjon így továbbra is. Minden évben jönnek külföldiek, akik újra és újra meg akarják tekinteni a múzeumot és mindig azt látják, hogy az 10 év után sincs még megnyitva. Valahogyan szégyeljük is ezt a dolgot és mivel tudjuk, hogy a kultuszkormány jó szándékkal viseltetik ebben a kérdésben, hiszen évekre elosztva felvett már erre a célra bizonyos összegeket, az volna a tiszteletteljes kérésünk, hogy ne több évre megosztva, hanem, ha lehetne, most tavasszal egy tételben kapjon kézhez a Múzeum Egyesület egy 50—60.000 pengős előlegösszeget, amelynek segítségével a múzeum már megnyitható volna. Ajkultuszkormány látja, hogy szomszédos megyék, az egész környék hatalmas társadalmi megmozdulással álltak az ügy mellett, ennek az esztendőnek elmúlt hónapjában is Keszthely 20.000 pengőt fektetett be a, múzeumba, tehát az érdekeltség ott lenn meghozza a maga áldozatát, pedig nem szabad elfelejteni, hogy a múzeum létrehozása és fenntartása nem községi, nem kommunális, hanem országos feladat. Ha tehát a község, a vármegye és a társadalom mégis megmozdult a múzeum érdekében, akkor azt kérjük, hogy most, amikor a kultuszminiszter úrban megvan a, jószándék és a Szent István ünnepségek fényének emelésére ásatásokkal hozza napvilágra Szent István korának műemlékeit és értékeit, ugyanezt a jószádékot mutassa meg a kultuszminiszter úr és helyettese, az államtitkár úr a másik irányban is és Pannónia ősi földjének egyéb értéikeit, egyéb kincseit is engedjék napfényre és engedjék megnyitni a látogatottság számára. Méltóztas-' sék lehetővé tenni, »hogy a Múzeum Egyesület, a múzeum nagy anyaga, maga az épület, átadható legyen a jövő imagyar kultúra, a nemzeti érzés felfokozása számára, az idegenforgalom fontos eszközeként, úgyhogy teljesüljön a régi latin mondás: mortua vivunt, saxa loquuntur, hogy a holt dolgok élhessenek, a kövek is beszélhessenek, elsősorban a nemzet számára,
