Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-260

Az országgyűlés képviselőházának 260. ülése 1937 december 3-án, pénteken. 209 illeti, ennél a pontnál a legnagyobb mértékben hiányolnom kell a magyar szövetkezeti élet képviseleténeik hiányát a felsőház soraiból. (Bárczay János: Nagyon helyes!) A magyar szövetkezeti élet ma olyan hatalmas anyagi és erkölcsi tényezője az ország nemzetgazdaságának és az agráréletnek, — tekintve, hogy ötmillió magyar földmívest von bele a maga működési körébe, mégpedig teljesen eltérő gazdaságpolitikai és erkölcsi bázisokon, mint az ország többi gazdasági, pénzügyi és ipari intézményei* mert a közérdek és az altruizmus nagy princípiumát tartja szem előtt és az ország falusi kisembereinek millióit akarja bevonni a nemzetgaz daság vérikeringésébe — hogy felfogásom szerint a magyar szövetkezeti élet, a magyar szövetkezeti társadalom jogos kérése az, hogy abban a felsőházban, ahol résztvesznek az ipari, a kereskedelmi és a pénzügyi érdekképviseletek, a gyáriparosok és a kisiparosok. intézményesen hallathassa szavát. (Bárczay János: Tökéletesen igaza van! — Csoór Lajos: Az egész felsőházat meg "kell reformálni.) Nem kívánom tovább folytatni ezt a felsorolást, mert nem akaróik abba a hibába esni. amelyet az általános tárgyalás során olyképpen jelöltem meg, hogy e problémák felvetésével tulajdonképpen versenyfutást indítunk meg a különböző gazdasági érdekeltségek és társadalmi rétegek felsőházi tagsági helyeinek elnyeréséért. Egyébként pedig az a nézetem, hogy ezeket a kérdéseket nem egyes gazdasági érdekek és társadalmi érdekeltségek szűk horizontjából, hanem a nemzeti érdekek általános és magas szempontjai szerint kell majd elbírálni. Ennél az elbírálásnál azonban már itt fel kell hívnom a figyelmet három nagy szempontra, amely minden megoldást, melyet az élet a felsőház rekontsrukciója tekintetében hozni fog, kell hogy befolyásoljon. Az első szempont a felsőház limitált taglótszámának igen fontos szempontja, az a követelmény, hogy a felsőház taglétszámban ne múlhassa felül az alsóház tagjainak számát, (Élénk helyeslés) ami súlyos alkotmányjogi hiba és sérelem lenne és alkalomadtán igen veszedelmesen bosszulná meg magát. Mivei azonban arra számítani nem szabad, nem is lehet és nem is volna Ikívánatos* hogy az alsóház tagjainak számát emeljük, egyetlenegy modus procedendi áll lehetőségünkre(vitéz Árvátfalvi Nagy István: A főrendeket csökkenteni!) és pedig revízió alá venni, hogy a felsőházban jelenleg helyet foglaló társadalmi rétegek, gazdasági érdekeltségek, kulturális, művelődési és más intézmények nem valódi jelentőségükön túlmenőleg vannak-e a felsőházban képviselve 1 (Helyeslés.) Itt meg kell őszintén említenem, hogy nem osztozom Rajniss képviselőtársam tegnapi fejtegetéseiben, aki az arisztokrácia képviseletében semmi mást nem látott, mint bizonyos születési előjogoknak a honorálását. Éti az arisztokrácia felsőházi képviseletében nem születési, hanem történelmi jogok honorálását látom, (Helyeslés a jobboldalon.) amely történelmi jogokhoz nekünk nemcsak raga«zkodnunk, hanem azokat tisztelnünk is kell, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) mert a mi nagy perünket a világgal csak a történelmi jogaink alapján állva tudjuk megyívni. (Élénk helyeslés és taps.) és e per jogi és erkölcsi bázisát dobnánk el magunktól, ha idebent, saját hazánk keretein belül,nem respektálnánk a történelmi jogokat. (Élénk helyeslés.) tározottabban a kétkamarás rendszer és bizonyos mértékben a megreformált lordok háza mellett foglalt állást. Sőt egy másik nagy angol munkásvezér, Thomas egy gyönyörű tanulmányt írt, amelynek címe »When Labour rules«. Ebben a könyvében határozottan leszögezte az angol szociáldemokratapárt álláspontját a kétkamarás rendszer és a felsőház szisztémája mellett. Én mindezekre azért mutattam rá, hogy azokat a kontroverziákat, ellentétes nézeteket és ki nem alakult felfogásokat, amelyeket a nyugateurópai szocialista mozgalmakban a kétkamarás szisztéma, illetve a második kamara problémájával kapcsolatban tapasztalhatunk s amelyek a mi szocialistáinkat az ebben a kérdésben való felfogás tekintetében bizonyára befolyásolják, feltárjam Önök előtt. Ezzel kapcsolatban és e problémák tárgyalásának befejezéseként ismételten felhívom a t. törvényhozás és a t. kormány figyelmét a beszédem e passzusának kiinduló pontján hangsúlyozottakra, hogy t. i. az ipari munkásság képviselete nélkül a felsőház nem fogadható el a nemzeti társadalom egyetemének valóságos képviselőjéül. Méltóztassék megengedni, i Képviselőház. hogy a többi problémával már gyorsabban végezve, felhívjam a figyelmet arra: nem kellene-e hasonlóan megfontolás tárgyává tenni a hatalmas köztisztviselőtársadalom, magántisztviselőtársadalom és kisiparosság erőteljesebb felsőházi képviseletének kérdését. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a terembe lép. — Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen ) De talán legelőször kellett volna említenem a magyar vitézek, frontharcosok és hadirokkantak érdemes és népes társadalmi rétesének a felsőház munkájába való bevonását, (Helyesles.) amely társadalmi réteg ma a maga kiváló országos szervezetei révén mint a nemzeti társadalomnak egy külön, önállóan szervezkedett hatalmas osztálya jelentkezik, s amely társadalmi osztályból felfogásom szerint idővel ki kell alakulnia a nemzeti élet új arisztokráciájának, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) annak az új arisztokráciának, amely az igazi polgári erények és az áldozatkész hazafias kötelességteljesítés mindennél értékesebb és erősebb jogcímén valamikor a történelmi arisztokrácia munkáját folytatni lesz hivatott. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Fel kell hívnom a figyelmet a városok képviseletének hiányára a felsőház keretein belüL értve itt a városokon nem a törvényhatósági joggal felruházott városokat, hanem a megyei városokat. Ezek olyan fontos fejlődési produktumai a magyar históriai evolúciónak, hogy a felsőház konstrukciójából ezek a fontos és értékes történelmi képződmények nem hagyhatók ki. Sőt ezenfelül történelmi jogaik is vannak ezeknek , a városoknak arra, hogy a törvényhozásban testületi minőségükben is szerepeljenek, hiszen tudott dolgot említek meg, amikor azt mondom, hogy a magyar városok az 1848 előtti alkotmányban a törvényhozásnak és speciálisan az alsóháznak fontos és szerves részei voltak és különösen a 40-es esztendők idején hatalmas munkát fejtettek ki a függetlenségi gondolat és a nagy nemzeti átalakulás teljessé tétele érdekében. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ami a gazdasági érdekeltségek kérdését