Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-260

210 Az országgyűlés képviselőháző/aak 2i Ez álláspont előrebocsátásával méltóztassék megengedni, hogy csak röviden mutassak rá arra, nem volna-e lehetséges az elv fenntartása végett e történelmi jogoknak csupán a szimbolikus képviseletével megelégedni a felsőház padsorai között? (Helyeslés a jobboldalon.) A második szempont, amelyre fel kell hívnom a figyelmet: a felsőház konstrukciójával kapcsolatban, a túlságos differenciálódástól és elaprózódástól való félelem és aggodalom a felsőház szervezeti összeállításában, ami semmiesetre sem volna kívánatos, mert — ismétlem ; — a felsőház konstrukciójának mai főhibája is az, hogy túlságosan differenciáltan és elaprózva öleli magába a nemzet gazdasági és társadalmi erőit és nem juttatja kifejezésre a nemzeti társadalom és gazdaság tagozódásának alapvető, jellegzetes és szembetűnő formáit. i A harmadik szempont az, hogy semmiesetre sem engedném a felsőház középosztály jellegét megváltoztatni Amennyire őrizkedném attól, hogy a felsőház az egyoldalú, úgynevezett agrár-feudális és merkantil-plutokrata érdekek képviselője legyen, annyira félnék attól, hogy esetleg oda olyan elemek juthassanak be, amelyek nem tudnának felemelkedni a felsőház igazi hivatásához s ott nem konstruktív, nem produktív munkát végeznének, hanem ezzel ellenkező irányban fejtenék ki tevékenységüket. Ezért hangsúlyozom, hogy a felsőháznak voltaképpen a magyar középosztály képviseletének kell lennie, értve a középosztály alatt — annak tágabb és szélesebb értelmében — mindazon rétegeket, amelyekben megvan a kellő szellemi és erkölcsi kapacitás a nemzet nagy problémáinak megértésére és amelyek jelentőségüknél és munkájuknál fogva előreviszik a nemzet gazdasági és kulturális haladásának érdekeit. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Én e szempontok aláhúzásával voltaképpen be is fejeztem felszólalásomat, amelynek semmi esetre sem az volt a célja, hogy a probléma megoldására konkrét terveket tárjak fel a t. Ház előtt, avagy az arra illetékes tényezőiknél, annál kevésbbe, mert, amint szavaim elején mondottam, a kormányban megvan a jóakarat és hajlandóság e probléma — a felsőház szervezeti problémája — megvizsgálására s e probléma megoldásának a nemzet érdekei szerint való napirendrehozasara. Talán ebben a formában helyesen fogalmaztam meg kifogásolt előbbi szavaimat. Én ezúttal csak nagy általánosságban azt akartam hangsúlyozni, t. Képviselőház, hogy mindaddig, amíg mi nem terjesztettük ki saját jogaink rovására a felsőház jogkörét, s amíg nem tettük elvileg egyenlővé a közjogok tekintetében a felsőházat az alsóházzal, addig ezek a problémák, ezek a kívánalm ik, amelyeket itt a felsőház átszervezésével kaposolatban vázolni^ bátor voltam, nem voltak olyan égetően sürgősek, és olyan égetően fontosak, hiszen végeredménybén a felsőház addig, amíg a most megszavazott törvényt tető alá nem hoztuk, nem tudta megakadályozni a nemzeti szuverenitást birtokló képviselőház érdemi működésének folytatását. Most azonban a jogkör egyenlősítése folytán az a helyzet áll elő, hogy a felsőház igenis! meg tudia akasztani sőt esetleg végkép meg is tudja hiúsítani a képviselőháznak esetleg a népi és szociális szempontok honorálására és azok kielégítésére irányuló ak'0. ülése 1937 december 3-án, péntekén. tivitását. Ebben a stádiumban szinte erkölcsi kötelességszámba megy a felsőház konstrukcióján mindazokat a változtatásokat végrehajtani, amelyek azt eredményezik, hogy a felsőház éppen úgy hűséges tükörképe legyen a nemzeti társadalom minden társadalmi rétegének, mint ahogy hűséges tükörképe kell, hogy legyen a képviselőház a nemzet lelkében élő politikai és világnézeti eszméknek. (Úgy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Amikor ezekre a szempontokra — talán kissé hosszadalmasabban, mint szabad lett volna — felhívtam a t. Képviselőház figyelmét, voltaképpen a mi megboldogult nagy vezérünknek, Gömbös Gyulának a szellemében jártam el, mert amikor Gömbös Gyula a maga kormányzati programmját öszszeállította és e kormányzati programmjának foglalatát alkotó Nemzeti Munkatervét kidolgozta, akkor az országgyűlés megreformálásával kapcsolatban a következő követelményeket állította a. munkaterv negyedik pontjában az országgyűlés átszervezésének és működésének alapvető princípiumául: Azt kívánjuk,' — mondotta ez a Nemzeti Munkaterv — hogy az országgyűlés a nemzeti közvélemény hűséges tükörképe s a nemzeti társadalom minden dolgozó rétegének a képviselője legyen. (Buehinger Manó: Miért nem valósították meg?) Mi azt kívánjuk ezen az oldalon, hogy ez a parlament, ez a képviselőház, ez az alsóház az elkövetkezendő reformok útján és azok segítségével valóságban hűséges tükörképe legyen a nemzeti közvéleménynek, viszont azt kívánjuk a felsőháztól is, éppen a felsőház sikeres működése, az ő jövője, az ő fennmaradása, a nemzeti történelemben betöltendő nagy hivatása teljesítése szempontjából, hogy alkalmazkodva Gömbös Gyula intencióihoz, őmaga viszont a nemzeti társadalom minden dolgozó rétegének legyen a közjogi kifejeződési formája, a törvényhozásbeli reprezentánsa. (Helyeslés a jobboldalon.) Mivel pedig a törvényjavaslat —habár csupán egy ponton is — e felé a cél felé határozott irányban törekszik, azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául tisztelettel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt szólni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Rendkívüli érdeklődéssel hallgattam Antal István igen t. képviselőtársam szavait, amelyek ha nem is vonatkoztak szorosan a. napirenden lévő törvényjavaslatra, mindenesetre nagyon érdekes problémákat vetettek fel. Egészen kétségtelen, hogy az országgyűlésnek, tehát a felsőháznak éppúgy, mint a képviselőháznak, a nemzeti közvélemény hű képviselőjének, tükörképének kell lennie, ezért tehát úgy a (képviselőház, mint általában az országgyűlés összealkotásánál meg kell adni annak törvényes lehetőségeit, hogy a közvéleménynek csakugyan hű tükre lehessen a két • Ház. Teljesen igaza van Antal István t. képviselőtársamnak, amikor hangsúlyozta, hogy bizonyos társadalmi réteg — ós itt az ipari munkásságra célzott — nem nyert intézményes képviseletet a felsőházban. A felsőházi törvény éppen úgy, mint a magyar alkotmánynak minden törvénye, rendelkezik fí azzal a rugalmassággal és változtatási lehetőségeket ad arra, hogy amennyiben a nemzeti tár-