Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

78 Az országgyűlés képviselőházának 255, ban, ha a társadalmak e hatalmas szervező ereje, a korporatív gondolat alapján létrejött felsőház úgy szerepelne, mint korrektívuma az általános választás alapján összejövő demokratikus alsóházaknak. Kérem a distinkcióra figyelemmel lenni, én nem a titkos választójoggal szemben való korrektívumokról s nem a titkosság ellen beszélek, hanem általában a felsőháznak, mint az alsóházzal szemben szükséges korrektívumnak a szerepéről, amely szerepét a felsőháznak én minden alkotmánynak szelleméből folyónak tekintek. Azt állítom, hogy a demokratikus fejlődés a korporatív gondolat irányában igenis helyesen halad, nem szabad tehát a magyar felsőházról, mint antidemokratikus testületről beszélni, annál kevésbbé, mert hiszen az oda bejutó tagok óriási többsége oly jogcíme!-: alapján bírja ott helyét, amelyeket antidemokratikusnak mondani nem lehet. En még az államfő által való kinevezést sem tartom antidemokratikus ténynek. Vannak egészen modern alkotmányok, — célzok a kanadai alkotmányra, amely nem európai alkotmány ugyan, de igen modern alkotás — ahol az államfő kinevezési joga a szenátus bizonyos tagjaira vonatkozólag fennáll. Amikor Illés t. képviselőtársam felhozta ezt a kérdést és hivatkozott a francia és a belga szenátusra, akkor ezt nem azért tette, hogy ezeknek összeállítását a demokrácia szempontjából megvédje, hanem azért hozta fel ezeket, mert - ha jól értettem — példát akart mutatni arra, hogy más országok is léteznek, amelyek vegyes rendszert statuáltak a maguk szenátusának megalakításánál. (Illés József: Ügy van!) Mi nem szenátust csináltunk, hanem egy középső alakulatot a szenátus és a főrendiház között azzal a magában a törvényben is kimondott gondolattal, hogy a fejlődés útja a demokratikusabb, mondjuk a szenátus felé vezető irányban van. Én tehát vallom azt, hogy a felsőház szervezetének a kérdését előbb-utóbb igenis szőnyegre kell hoznunk, bár azt állítom, hogy a kérdésnek a mai napon való szőnyegrehozatala talán még korai. Két okból korai. Egyrészt azért, mert a jelenlegi felsőházról való tapasztalataink mindössze egy évtizedesek, már pedig alkotmányozó törvényekhez lehető Jeg ritkán szabad hozzányúlni és egy intézmény működéséről hosszabb időn át kell tapasztalatokat gyűjteni, másrészt azért, mert azok a kísérletek, amelyek a társadalmat rendi, vagy foglalkozási alapon akarják megszervezni és amelyeknek fejlődését évről-évre látjuk, még nem alakultak ki, tehát ma még nem is lehetne végleges formába önteni és nagyobb mértékben érvényre juttatni a rendi képviselet gondolatát nagyobb mórtékben, mint ahogy az a mai felsőházban már úgyis megtörtént. Azt már ma is megállapíthatjuk, hogy bizonyos tényezők hiányoznak a felsőházból; gondolok itt elsősorban az ipari munkásság hatalmas rétegére, de megállapíthatjuk ezt már olyan tényezőkről is, amelyekről azt hiszem, Rassay igen t. képviselőtársam megemlékezett az ő beszédében. Azt hiszem azonban, ez a kérdés nem függ össze azzal a közjogi kérdéssel, amelyről mi ma hivatva vagyunk dönteni. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: TTgy van!) Megállapították már nemcsak az ellenzék oldaláról, hanem kormánypárti oldalról is, hogy bár igenis szükségesnek tartjuk a felsőháznak demokratikus irányban éspedig a rendi képviselet irányában ülése 19S7 november 18-án, csütörtökön. való továbbfejlesztését s bár eshetőleg a születési jogcímen való tagság csökkentését is konsziderálható intézkedésnek tekintjük és megpróbálunk egyébként is olyan szervezetet adni a felsőháznak, amely biztosítja a demokratikusabb irányban való további fejlődést, [mindazonáltal ezeket a problémákat nem tekintjük ma olyan sürgőseknek, hogy junktimban kellene foglalkoznunk egy olyan javaslattal, amely egy más problémakört tesz a magáévá, amelyre immár rátérek, tudniillik a felsőházi jogkör kérdését. A felsőház jogköre tekintetében az előttünk fekvő javaslat — ezt állapítsuk meg, mert a vita során még nem állapították meg sem innen, sem a másik oldalról — nem tartalmaz semmiféle újítást. A felsőház jogköre a javaslat szerint tökéletesen ugyanaz, mint a jelenleg érvényben lévő felsőházi jogkör. Az egyetlen módosítás a szuszpenzív természetű vétójog intézményének az eltörlése és helyette egy más módszernek a beiktatása, amely a két Ház közötti konfliktus elintézésére hivatottMagam is azon a nézeten vagyok, hogy 1926-ban sem felületes hanyagság volt az oka annak, hogy a szuszpenzív vétójog intézménye belekerült a törvénytárunkba, sem pedig egyI oldalú utánzás! vágya az angol alkotmány ilyen természetű intézkedésének, hanem, nagyon helyes megfontolásból eredt, amelyért az 1925. évi törvényhozóknak nem kell szégyenkezniük, amelyet én a fejlődés vonalában álló természetes meggondolásnak tekintek s ez a megondolás az volt, hogy ha egy tökéletesen új intézményt léptetünk életbe, — már pedig az 1926-ban alkotott felsőház tökéletesen új intézmény, egy érdekes kísérlet volt — akkor bizonyos óvatosságot kell tanúsítanunk abban a tekintetben, hogy milyen hatáskört adunk ennek az intézménynek, hogy az a maga vétójával ne gátolhasa meg esetleg a nemzeti akarat nyilvánulását. Es valóban, a maga szuverenitásának teljességében levő nemzetgyűléstől igen nobilis aktus volt imár önmagában véve egy második kamara kreálása és másodszor: ezen második kamara hatáskörére vonatkozólag clyan széleskörű megállapítás, mint amit az 1926-os törvény tartalmaz. Amint azonban a fejlődés logikájában volt az, ami 1926ban történt, úgy az én tiszteletteljes nézetem szerint a fejlődés logikájában van az is, amiről jelenleg tárgyalunk. Tárgyalunk pedig arról, hogy a szuszpenzív vétó rendszere mellett lehet-e a törvényhozó testületnek olyan súlya és tekintélye egy ország törvényhozásában, amely belőle az optimumot válthassa ki és amely a nemzeti akarat kimunkálásánál a legjobb eszköz. Errevonatkozólag nekem az a nézetem, mint a törvényjavaslat elgondolásáé, hogy teljes hatáskörre van szüksége a felsőháznak és ahhoz, hogy a felsőház kellően működhessék, igenis, szükséges a szuszpenzív vétó rendszerének eltörlése. Szokták mondani — de alkotmányjogi ellentmondás — hogy rendelkezzék az. alsóház a hatalommal és rendelkezzék a felsőház a tekintéllyel. Ezt nem tartom helyes gondolatnak. Azért nem, mert a felsőháznak nem lehet tekintélye, ha bizonyos jogi hatáskör a részére nem biztosíttatik.^ Másrészt viszont — és ezt kitűnően domborította ki Rassay Károly t. képviselőtársam — téves az a hit, hogy egy alsóház a maga súlyát a nemzet életében kellően tudja érvényesíteni, ha a benne levő el-