Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

68 Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 1937 november 18-án, csütörtökön. adata, hogy ebből a zavaros folyamatból kihámozzák az igazi nemzeti közvéleményt és az igazi nemzeti akaratot. Ha így volt ez a háború előtt, még inkább így van a háború után. Beszélnek a parlamentarizmus válságáról és mi, akik egész gondolkozásunkkal a parlamentarizmusba vagyunk beidegződve, magunk is kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a parlamentarizmus mü ködésében nehézségek állottak be. (Úgy van! Ügy van! jóbbfelőL) Miért? Nem azért, mintha az alapgondolat, a sokak által való kormányzás gondolata háttérbe szorult volna, helytelennek bizonyult volna az egyesek által való kormányzás gondolatával szemben, hanem azért, mert a háború után olyan feladatok elé kerültek a nemzetek, annyira komplikált fel adatok elé, amilyeneket a háborúelőtti parlamentek egyáltalán nem ismertek. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vájjon lehetséges-e az ezekben a bonyolult feladatokban való eligazodás egyedül és kizárólag egy-egy általános választás eredménye alapján, vájjon a választási jelszavak felölelhetik-e a nemzet minden problémáját, amely felszínen van s amely elintézést követel? Aligha. Mi, akik ismerjük a választásoknak hasonlóképpen zavaros folyamatát, amelyben a demagógia és a hatalmi erőszak egyformán szerepet kap, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) tudjuk nagyon jól, hogy egy ilyen választás eredménye nem adhat végleges, megnyugtató, minden változás között irányadó kompaszt a nemzet sorsának intézői számára. És azután a feladatok nemcsak megsokasodtak, hanem gyorsan is változnak. A ma igazsága holnapra észrevétlenül alakul át tévedéssé. Magunk hányszor láttuk egyes kérdésekben, hogy a legjobb szándékkal, a legnagyobb odaadással kerestünk egy megoldást s mikor már azt hittük, hogy elérkeztünk egy bizonyos megoldáshoz, a rajtunk kívülálló eseményeik gyors változásai problematikussá tették az előbbi elhatározást. T. Ház! Még egy szempont van, amely kétségkívül szerepet játszik a kétkamarás rendszernél és ez a védelem az önkény ellen. Mert legyünk tisztában azzal., hogy nemcsak az egyes önkénye ellen kell küzdeni, hanem a többség önkényével is szembe kell fordulni és a többség önkénye sokszor elviselhetetlenebb, mint a kisebbségé. A többség önkénye, ha elveszti az igazi erkölcsi tartalmát, nagyobb katasztrófa egy nemzetre és reménytelenebb helyzetet támaszt, mintha átmenetileg egy egy kisebb csoport vagy egyén ragadja magához a hatalmat. John Stuart Mill mondotta a feisó házról, hogy az a gondolat érvényesül benne, mint amely érvényesült a régi rómaiak rendszerében, amikor két konzult választottak. A megoszthatatlan hatalom korrumpál és ka tasztrófát idézhet elő, (Úgy van! balfelől.) a megosztott hatalom bizonyos ellensúlyokat és orvoslásokat jelent. Azért állítom én t. Háá, hogy egy helyesen megszerkesztett kétkamarás rendszer a nemzeti akarat érvényesülésének, felismerésének, törvénybe formálásának kétségkívül biztosabb eszköze, mintha kizárólag a primitív eszközhöz fordulunk és az egykamarás rendszerre építjük fel az állam kormányzatát. Az is bizonyos azonban, hogy egy felsőház helyes megszerkesztése az alkotmány-architektúrának a legnehezebb feladata, nem megoldhatatlan, de legnehezebb feladata és biztos, hogy eredményt egy ilyen építésnél csak akkor érünk el, ha ennek a felsőháznak alapjául azt a gon dolatot tesszük, amely — örömmel, állapítom meg —- Illés József és Antal István t. barátaim szavaiban is, mint alapgondolat jelentkezett, és ez a nemzeti akarat kipuhatolásának, a nemzeti akarat érvényesítésének a gondolata, T. Ház! Beszélünk arról, hogy a második kamara nagyobb szakszerűséget jelent, hogy időhaladékot ad, hogy a második kamara a józan gondolathoz közelebb vezet bennünket. Igaz, de ez csak következmény, ez csak módszer. Ez nem lehet magában véve a kiindulási cél. A cél csak eg-y lehet: a nemzeti közvélemény helyes felismerésének biztosítása es érvényesülésének garanciája. Az én véleményem szerint — és ebben kritikáját # akarom adni az indokolásban is s az azon kívül is sokszor elmondott szavaknak es beállításnak — az, hogy a felső kamara egy bizonyos tekintetben a fék szerepét töltené be, megakadályozná a képviselőház elhamarkodott intézkedéseit, alapjában véve szerencsétlen;, helytelen beállítás. Nem helyeslem a mechanika köréből vett ezt az elgondolást. Nincs jogosultsága és kiindul egy helytelen elgondolásból. Abból az elgondolásból, hogy a haladás mindig veszedelmes, a megállás, a visszatartás pedig mindig a nemzet érdeke. Ez teljesen helytelen felfogás. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Erődi-Harrach Tihamér előadó: Igen gyakran fordítva van a helyzet!) Nagyon sokszor fordítva van. De akkor sem indokolásban, sem hátsó elgondolásban nem szabad ugy beállítani a dolgot, mintha a felsőház megalkotása éppen a haladással szemben agy ilyen visszatartó ero, egy ilyen fék szerepet akarná betölteni. Egyáltalában helytelen az ebből levont azon további konzekvencia, hogy a képviselőház, mondjuk, a haladás kamarája, a felsőház a konzervatív gondolat kamarája. Ha így kezdünk hozza ennek az épületnek a felépítéséhez, akkor ingatag alapra építünk. (Ügy van! a jobboldalon.) Lehetetlen, hogy a felsőház egy kizárólagos gondolatot, a konzervativizmus gondolatát valósítsa meg, mert a ielsohaznak éppen úgy magában kell foglalnia az állami és a társadalmi élet minden életelvet, mint a képviselőháznak. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) De tiltakoznom kell bizonyos szubjektív alapon is ez ellen a beállítás ellen. Engedelmet kerek, többé-kevésbbé próbáltuk előrevinni ennek az országnak a sorsát mi. akik ebben a kamarában ülünk és őszintén megvallva, nem tudom elfogadni azt a lekicsinyelt amely ugy akarja állandóan beállítani a Jet.kamarát, akar mint testületet véve, akár tagjait tekintve, mintha a felsőházban a szakszerűség, a hazafiassáer. az érdektelenség testesülne meg, a képviselőházban pedig a könynyelmuseg, a gyors elszaladás, a hangulatok előtt való szolgai megalázkodás szerepelne. Soha sem fogom eliismerni, hogy az a felsőházi tag, aki működésének alapját a, születés jogcímen egy egészen kis, .szűk kör megbízásából kapja, több értéket jelent ennek ,a nemzetnek az életében,, mint akármelyik t. képviselőtársam, aki a választópolgárok ezreitől kapja megbízatását. Soha sem fogom eliismerni, hogy az a felsőháza tag többet jelent a, nemzet életében, aki ^talán a maga megbízatását, mondjuk áldozatkészségének, jótékonysági cselekedeteinek, mondjuk a. Szentháromság-szobotr restan-