Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-255
Az országgyűlés képviselőházának 255. m lamantarizmus tökéletesítésének és megmenté- i sének gondolatában van. T. Há2! Tizenegy évvel ezelőtt sem csináltam titkot abból az álláspontomból, hogy én a kétkamarás rendszer mellett vagyok. Ma, tizenegy év után is teljesen változatlan ez az álláspontom és ha ezt most aláhúzottan hangsúlyozom, azért teszem,, mert nem szeretném, ha a továbbiaJkiban elmondandó kritikámat valahogyan úgy értelmezhetné valaki, hogy ez a kritika magának az intézménynek gondolata ellen irányul. Az, hogy egy-, vagy kétkamarás rendszer legyen-e, véleményem szerint eldöntött kérdés. (Erődi-Harracli Tihamér előadó: Ügy van!) Eldöntött kérdés a tapasztalati tény erejénél fogva, mert hiszen az egész világon mindenütt a kétkamarás rendszer alapjára helyezkedtek a parlamenti kormányzat terén, de eldöntött kérdés különösen nálunk, mert hiszen valóban a kétkamarás rendszer maiunk olyan történelmi fejlődmény, amelyet feladná semmi körülmények között sem volna szabad. (Ügy van!) Hiszen ebben a tekintetben Angliával együtt az egész világon páratlanul állunk és ha hivatkozunk a Magna Charta-val párhuzamban az aranybullára, — és jogosan hivatkozunk — mint a magyar államalkotó, alkotmányos érték bizonyítékára, ha hivatkozunk az ezeréves alkotmányra, akkor nem szabad feladnunk azt a nagy, a nemzet alkotmányos érzéke, államalkotó ereje mellett megnyilatkozó tényre való hivatkozást és annak a ténynek fenntartását, hogy ez a nemzet már századok óta, megelőzve minden más nemzetet, kivéve Angliát, a kétkamarás rendszer alapjára helyezkedett. Más kérdés, hogy mik voltak az okok abban az időben és hogy azok az okok fennállanak-e ma, egy további kérdés. Egészen bizo>nyos, hogy az okok arra vezették a nemzetet, hogy az 1608 : 1. tc.-ben jogilag is formát adjon a kétkamarás (rendszernek, amely már megelőzőleg a gyakorlatban érvényben volt, ami természetszerűleg folyt a rendi szervezetből, természetszerűleg folyt abból a nagy társadalmi és vagyoni különbségből, amely ,a papiroson egyenlőnek minősített nemesi nemzedék között de facto fennállott. De nemcsak a társadalmi különbségek voltak azok a tényezők, amelyek odavezettek, hogy a rendek elváltak és kialakult a főrendek táblája, szemben a köznemesekből, városi képviselőkből alkotott alsó táblával, hanem az állami feladatok ellátása terén is akkora differencia volt, akkora nyomatékot adott e két nemesi nemzedék közül a főrendeknek, hogy egészen természetszerű, egészen logikus volt, hogy ezek a főrendek különváljanak és egyenlő jogot — de nem numerikus egyenlőséget — követeljenek maguknak az országgyűlésen, az ország ügyeinek intézésében. A banderiális rendszerből egészen természetesen következett, hogy ezek a főrendek, egyházi és világi főurak a maguk részére, a maguk összeségében legalább akkora jogot akartak biztosítani, mint a mekkora jogot a köznemesség az alkotmány értelmében élvezett. Es volt még valami, ami bizonyára hozzásegített ennek a rendszernek kialakulásához és fenntartásához és ez az uralkodók érdeke volt. Kétségkívül, az uralkodók érdekével ^ parallel haladt az a gondolat, hogy a hozzájuk közelálló egyházi és világi főurakból maguknak egy hatályos jogkörrel bíró testületet biztosítsanak érdekeik védelmére. Hogy ez mennyire így volt, az viése 19S7 november 18-én, csütörtökön. 67 tagos a további fejleményből, amikor kiderült, hogy a honosítás során az uralkodók szisztematikusan dolgoztak azon, hogy a. főrendiházat, a felső táblát megerősítsék. Míg 1608 előtt a ránkmaradt törvények szerint összesen 22 honosítás volt, addig ia XVII. században 242, a XVIII. században pedig 155 honosításról emlékeznek meg törvényeink. Nagyon kézenfekvő az a gondolat, hogy ezek az okok. ezek a tényezők, amelyek létrehozták a magyar országgyűlésnek két kamarára válását, idővel megszűntek. Megszűnt a rendi szervezet és helyébe lépett az egyenlő, általános teherviselés kötelessége. Megszűnt a főrendek honvédelmi különös kötelezettsége és helyébe lépett az általános védkötelezettség. Megszűnt a dinasztia különös érdeke, amely e rendszer feniitartasában külön szerepet kapott. Mégis azt látjuk, hogy annak ellenére,, hogy ezek az okok megszűntek, a kétkamarára válás, a felsőház gondolata továbbra is érintetlen maradt a magyar törvényhozásban. Amint már a bizottságban is rámutattam, itt azzal az érdekes tünettel állunk szemben, amely az alkotmányfejlődésben sokszor jelentkezik. Az eredeti okok megszűnek, de nyomukba lép az új hasznossági és célszerűségi elem és ez az intézménynek önálló életet biztosít. A regi célok megszűnnek, de helyükbe új ideák lépneik. Világosan látjuk ezt egy másik közjogi intézményünknek, a vármegyének fejlődésénél. A vármegye — amint a neve is mutatja — katonai, majd igazságszolgáltatási intézmény volt, később pedig a törvényhozásban kapott jelentékeny szerepet. Az 1848-iki átalakulásnál megszűnt igazságszolgáltatási, honvédelmi szerepe és megszűnt törvényhozási' szerepe is a követküldés intézményének megszüntetésével, de senkinek sem jutott eszébe, hogy hozzányúljon a vármegyéhez, mert a regi ideák helyébe új célok jöttek és a régi forma új tartalommal telítődött meg. (Ügy van! Úgy van!) Az a kérdés mármost, hogy mi az az új gondolat, amely a kétkamarás rendszer mellett szól. Erre másként nem felelhetünk, mint úgy, hogy ez az idea a népképviselet működésének tökéletesebbé tétele. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) A parlamentáris kormányzatnak az alapelve a nemzeti közvélemény érvényesülése, a nemzeti akarat felismerése és érvényre juttatása. Ez elméletileg nagyon szépen Jiangzilk, de bármennyire demokratikus érzésű és gondolkodású legyen is valaki, be kell látnia, hogy rendkívül nehéz feladat megállapítani a nemzeti közvélemény igazi tartalmát, a nemzeti akarat igazi értelmét. Már a háború előtt problémája volt ez a parlamentarizmusnak és éppen ez a gondolat, hogy minél tökéletesebbé tegyük a nemzeti közvélemény kialakulását és érvényesülését, vezetett oda, hogy egy finomabb műszert állítsunk be, mint amilyen az egykamarás rendszerben áll rendelkezésünkre és ez a gondolat az, amely tulajdonképpen a kétkamarás rendszerben helyet foglal és amely egyedüli jogcímét, létének egyedüli jogalapját adhatja. Tudjuk nagyon jól, hogy a nemzeti közvélemény nem egy egyszerű matematikai képlet. Abban a nemzeti közvéleményben a bölcsesség, a tudatlanság, a heroikus áldozatkészség és a Iparvadabb egoizmus egyformán helyet talál. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: Ügy van!) Az államférfiaknak és többé-keyésbbé a tökéletesen meg nem szerkeszthető intézményeknek a fel
