Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

I 66 Az országgyűlés képviselőházának 255. képviselőházzal. Az ország politikai vezetése és közéleti irányítása e reform tető alá hozása után is kizárólag a képviselőháznál marad, ezen a közjogi és ezen a politikai helyzeten a jelen törvényjavaslat elfogadása •.- semmit sem változtat. Felfogásom szerint tehát nem járna el az alkotmány és a parlamentarizmus szellemében semmiféle magyar kormány, amely a felsőházban felvetné a bizalmi kérdést, • még kevésbbé akkor nem, ha e bizalmi kérdés felvetésének konzekvenciáját a lemondásban vonná le. En meg vagyok arról győződve, t. Képviselőház, hogy a teljes közjogi hatáskör birtokában a felsőház olyan hatást, olyan befolyást fog gyakorolni a magyar közélet vitelére, a nemzeti problémák megoldására s a nemzeti akarat kialakulására, amely befolyás áldásos lesz azoknak a magasabb nemzeti érdekeknek a megóvása szempontjából, amely érdekek védelme és felkarolása közös feladata mindkét törvényhozó testületünknek. Ebben a tekintetben én teljesen magamévá teszem mind Bethlen István grófnak, mind az igen t. előadó úrnak azt az álláspontját, hogy a magyar felsőház a legteljesebb közjogi hatáskör birtokában sem fog fitjában állni azoknak a népi és szociális reformoknak, amelyeknek megvalósítása az idő parancsszavából következik. Nem fogja útját állni egyrészt azért, mert tisztában kell lennie, hogy abban az esetben, ha oktalan és merev rezisztenciát tanúsítana a szükséges szociális és más népi reformok megvalósításával szemben, akkor esetleg olyan súlyos konvulziókat idézne elő a nemzet életében, amelyek esetleg megrendítenék a felsőház mai alkotmányos pozícióját, de esetleg megrendítenék az egész kétkamarás rendszer fennmaradását is. És nem fog a felsőház azért sem szembefordulni ezekkel az^ elkerülhetetlen népi és szociális reformokkal, amelyeknek eljövetelét az idők logikája követeli, mert ez a magyar felsőház, e kiterjesztett jogkör birtokában is, bírni fogja azokat az atributumokat, amelyeket 1885-ben, a főrendiházi törvény tárgyalása ideién, az idősebb Andrássy Gyula grót olyként jelölt meg, hogy csak akikor lesz sikeres, csak akkor le«z eredményes az átszervezett főrendiház müködé«e, ha tagjai továbbra is rendelkeznek bárom kellékkel: füsraretlenbéggel, haz*» fisággal és józan ésszpil. ÍMojz^s János: Szociális érzékkel! — Erodi-Harrach Tihamér előadó: Az benne van a hazafiságban! — Farkas István: A józan ész most sem mindig uralkodik! — Zaj.) T. Képviselőház! Thiers 1831-ben, amikor éppen a francia pairek kamarájának a megreformálásáról volt szó, az október 3-án e kérdésben tartott nagy beszédében azt mondotta, hogy minden társadalom életében két érdek jelentkezik: az állandóság érdeke és a haladás érdeke. Az államférfiúi bölcsesség és a politikai művészet feladata ezt a két érdeket egymással harmóniába hozni, hasznossá tenni és a törvényhozó testületek működésében kifejezésre juttatni. Ma is teljesen ugyanez a helyzet. Felfogásom szerint ma is a felsőház hivatott az állandóság érdekét képviselni a nemzet életében, illetve — ami ezzel egyértékű és egy jelentőségű — hivatott a múlt tiszteletében rejlő hatalmas morális erők és a meglévő állapotok fenntartásához fűződő közérdek helyes értékélésére. Viszont a képviselőház feladata a haladás érdekeit reprezentálni, a haladás érdekeit, amelynek szolgálata közben a múlt hagyományaihoz és a meglévő állapotok fennülése 1937 november 18-án, csütörtökön. tartásához csak addig ragaszkodunk, amíg azok nem állnak szemben a jövő fejlődés követelményeivel és a nemzeti közösség magasabb érdekeivel. A mindenkori államférfiak bölcsességén, a mindenkori törvényhozók felelősségérzetén múlik: őrködni azon, hogy a haladás és az állandóság érdeke sohase kerüljön egymással összeütközésbe. De ha a történelem valamely időpontjában — ki tudna, a história arcába előre beletekinteni? — éz valamikor mégis bekövetkeznék, akkor nincs kétségem aziránt, t. Képviselőház, hogy a haladásnak általunk, alsóház által képviselt erői át kell hogy törjék az állandóság ércfalát, mert az állandóság abban a pillanatban, amikor a haladás érdekeivel szembeszáll, nem állandóság többé, hanem maradiság és reakció, ennek pedig nincs helye a modern magyar életben. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik. — Sulyok Dezső: A politikai mimikri nagymestere! — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Antal István mélyen t. képviselőtársam rendkívül érdekes felszólalásában inkább elméleti megállapításokkal foglalkozott és én a magam részéről nagyon sok elméleti megállapítását teljes mértékben helyeslem. Hogy t. képviselőtársam felszólalása mégsetm nyújtott olyan zavartalan élvezetet, mint mondjuk, tegnap Illés t. képviselőtársunk ragyogó jogpolitikai, jogtörténeti beállításban elmondott beszéde, (Ugy van! a baloldalon.) ennek magyarázata talán az, hogy t. képviselőtársam helyes elméleti megállapításaival szemben nem tudtam megtagadni magamban azokat az emlékeket, amelyek t. képviselőtársam megelőző politikai szerepléséhez fűződnek. (Horváth Zoltán: Hja a gyakorlat az más és az elmélet is más!) Valahogyan úgy éreztem és ne vegye mélyen t. képviselőtársam sértőnek ezt a kissé triviális hasonlatot, mint ha egy véres ipar érdemes művelője nyugalomba vonul és azután az állatvédő egyesület elnöki székéből mond költői lendületű szónoklatot. (Tetszés balfelöl. — Sulyok Dezső: Azután holnap újra kezébe veheti esetleg a taglót!) T. képviselőtársam, mint a bizottságban, itt is kifogásalta, hogy egy ilyen nagyfontosságú javaslattal szemben nem nyilvánul meg a közéletben elég érdeklődés, de elfelejtette, hogy annak, hogy a magyar közéletben az alkotmányjogi problémák iránt kevesebb a megértés és az érdeklődés, elsősorban az az elmúlt rendszer az oka, amely jelszavául írta az alkotmány gondolatának lekicsinylését (Ügy van! a baloldalon. -^ Antal István: Ez nem igaz!) ós értéktelenné^ degradálását. (Sulyok Dezső: Nagyon sok idézetet lehetne felolvasni! — Antal István: Nagyon hálás lennék érte! — Felkiáltások a baloldalon: Totalitás! — Horváth Zoltán: Az ön sajtófőnöksége!) Az a korszak, amely a parlamentarizmus igazi eszméjével, ideáljával és gondolatával szemben a totalitásos állam gondolatát igyekezett minden rendelkezésiére álló esizközzel propagálni (Antal István: Ez kitalálás! — Sulyok Rezső: Emlékezzék sugalimazásaiira! — Horváth Zoltán: Ennek fültanúi voltunk!) elmúlj és a nemzet életerejének éppen az a bizonyítéka, hogy egy ilyen rendszer elmúlása után is itt ülünk és egy olyan alkotmányjogi javaslattal foglalkozunk, amelynek egész értelme és lényege a par-