Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

64 Az országgyűlés képviselőházának 255. rendre kerülő törvényjavaslatok iránt, s azok a javaslatok, amelyek a képviselőházban vagy hozzászólás, vagy pedig igen rövid vita rendjén peregnek keresztül a felsőház legkiválóbb szakemberei részéről, tüzetes, mélyenszántó és tárgyilagos megvilágítást nyernek. Rendkívül élesen domborodott ki a két ház között fennálló stíluskülönbség, különösen a biztosítási törvény, a kislakásépítési akció, a betegség- és balesetbiztosítási törvényjavaslatok, valamint a csehszlovák kereskedelmi törvény tárgyalásakor. A két ház költségvetési vitája pedig színvonalban nem is volt említhető egy napon. A felsőházi szónokok oly bátor és emelkedett stílusban s mindig a legnagyobb tárgyilagossággal vitték a vitát-« T. Képviselőház! 1927-ben jelent meg az említett tanulmányom, természetesen az akkori viszonyokkal, az akkori felsőházi és az akkori képviselőházi viszonyokkal kapcsolatban, de nagyban és általánosságban az itt kifejtett szempontok és argumentumok felfogásom szerint ma is helytállóak a felsőház működésének megítélésre vonatkozólag. (Rupert Rezső: A Galánffy-eset és a többiek! — Zaj.) Én azt mondtam, hogy a felsőház működésével kapcsolatban. (Rupert Rezső: Milyen némán hallgatnak a középen! — Lázár Andor igazságügyminiszter: A képviselő urat is meghallgattuk! — Egy hang a jobboldalon: Pedig de sokat beszélt! -- Rupert Rezső: Nem helyeslik, a hallgatás azt jelenti!) Elnök: Kívánatos volna, hogy a képviselő úr is hallgasson! (Derültség) Antal István: T. Ház! Egy-egy törvényhozó testület erkölcsi és politikai súlyát azonban nem csupán az alkotmány által számára biztosított jogkör adja (meg, hanem felfogásom szerint az a társadalmi és morális erő is, amelyet ez a törvényhozó testület reprezentál. Ez elvi álláspontnak gyakorlati konzekvenciája, hogy a helyesen megszervezett felsőháznak éppen úgy az egész nemzetre, a nemzet minden társadalmi rétegére kell támaszkodnia, mint magának az alsóháznak, tehát a felsőház akaratnyilvánításának is voltaképpen a nemzeti akarat megnyilatkozásának kell lennie. Ezért a jogkör mellett rendkívül fontos kérdés a felsőháznak olyaténképpeni megszervezése, hogy a felsőház is az egész nemzetnek —- nem a politikai, de a társadalmi szervezés és kiválasztódás útján létrejött — reprezentánsa legyen. Ez — elismerem — egyike a legnehezebb és legkényesebb politikai és közjogi feladatoknak. Nem vetem most fel azokat a kérdéseket, amelyek a felsőház helyes ímegszervezésével kapcsolatban elméletben és gyakorlatban évtizedek folyamán az irodalomban felmerültek. Nem bocsátkozom bele annak a megvitatásába sem, hogy melyik szervezési szisztéma a helyes. A norvég rendszer, a Buchinger képviselő úr által ajánlott szenátusi rendszer-e, (Egy hang a jobboldalon: Az- éppen nem! — Buchinger Manó: Miért nem? — vitéz Váradv László: Más a szemszöge Buchinger Manónak! — Bucbinffer Manó: Álljon fel és mondja el!) aviagy a Bryce-komferencia által felvetett más különböző szervezési mód és rendszerek? Mondom, ennek vitatásába nem bocsátkozom, mert véleményem szerint e kérdésnek az eldöntésénél nem a különféle elméleti és irodalmi álláspontok, hanem a magyar nemzet alkotmányos intézményének történelmi fejlődése, a nemzet gazdasági és társadalmi erőinek merülése 1937 november 18'án, csütörtökön. oszlása s az abból folyó modern törvényhozási követelmények lehetnek csak irányadók. De, t. Képviselőház, ennek az elvi szempontnak előrebocsátásával is hangsúlyoznom kell, hogy az 1926-os törvény bizonyos mértékig két vonalon követett el hibát a felsőház helyes megszervezése tekintetében. Egyrészt egyes rendkívül fontos, a nemzet gazdasági és társadalmi életében jelentős pozíciót betöltő társadalmi osztályokat teljesen kihagyott a felsőházból, más társadalmi osztályokat pedig nem a jelentőségükhöz mért arányban engedett be a felsőház tagjai közé. Az ilymódon elkövetett hiba, illetve a felsőház összetételében e hiba következtében előálló egyensúlytalanság, -a felsőház életének elmúlt 10 esztendeje alatt még jobban elmélyült és éppen Jezért feltétlenül kívánatosnak látszik, hogy a /felsőháznak — a kimaradt társadalmi rétegek bevonása útján — megadjuk azt a hatalmas morális bázist, hogy ő is a nemzet egyetemére jós a nemzet minden rétegére támaszkodik. Feltétlenül szükséges tehát a felsőházi struktúra {megváltoztatásának, illetve kiegészítésének a "kérdését felvetni. (Helyeslés a balközépen.) Ebben a tekintetben, t. Képviselőház, a /kormányelnök úr részéről a bizottsági tárgyaflások során igen komoly kijelentések történtek. Mégpedig olyirányban, hogy a választójogi kérdés elintézése után ezt a problémát is hajlandó megfontolás tárgyává tenni és a szük|séges javaslattal a képviselőház elé jönni. f Minthogy pedig e kérdésnek, a szervezés kérdésének tárgyalása a következő törvényjavaslat tárgyalásánál, amely a mezőgazdasági kaimara felsőházi képviseletéről szól, különbem is fel fog vetődni, ha megengedik, én is akkor fogok e kérdés viszgálatával tüzetesebben foglalkozni. Usak annyit méltóztassanak most megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a helyesein megszervezett második kamara politikai súlya és jelentősége, bár a legrosszabb összefüggésben áll azzal az erkölcsi és társadalmi erővel, amely ' erkölcsi és társadalmi erő, a felsőházban a nemzeti társadalomnak — hogy a divatos kifejezést használjam — »horizontális tagozódása« útján jut kifejezésre... (Rassay Károly: Maguk hozták divatba a »vertikális« és »horizontális« kifejezéseket. — Rupert Rezső: Ez a reformkorszak egyetlen vívmánya! — Egy hang balfelöl: A Béldi korszak egyetlen vívmánya! — Meizler Károly: Ezt otthagyta Béldi- — Derültség. — Zaj.) Ami a gondolat eredetiségét és voltaképpeni szerzőjét illeti, kénytelen vagyok ennek érdemét Béldi képviselőtársamtól elvitatni, mert... (Rassay Károly: A népszerűséget* is?) ...ha el méltóztatik olvasni ,ái felsőházi javaslatnak 1926-os vitáját, ott egy olyan illusztris szónok, mint Apponyi Albert gróf ugyanezeket a kifejezéseket használta és a felsőháznak a nemzet »horizontális« tagolódását feltüntető konstrukciójával szembetű az alsóház »vertikális« tagozódásának tényét ós szükségességét hangsúlyozta. Ennek a szociológiai gondolatnak kitalálása tehát a legkevésbbé sem Béldi igen t. képviselőtársam szerzői érdeme. (Propper Sándor: Amíg tagja volt a pártnak, addig ezt nem mondta róla. — Zaj. — Derültség. — Rupert Rezső: Hogyan lehet ma így beszélni, amikor tegnap másképpen beszéltél. — Zaj.) T. Képviselőház! Ismétlem, bár egy törvényhozó testület politikai jelentősége a legszorosabb összefüggésben áll az általa reprezentált társadalmi és erkölcsi súllyal, azért