Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. Felhasználom az alkalmat arra, hogy itt a Ház előtt kérjek a miniszter úrtól felvilágosí­tást erre nézve s kérjem őt, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, lássunk tisztán, iiogy tulaj­donképpen hogyan állanak ezen a vidéken a bányaüzemek. Pilisvörösvár, Solymár, Pilis­szentiván községei különösen a mostani hí­rekre túlzottan idegesek, szeretnék tudni, hogy tulajdonképpen mi van a föld alatt. Szeretnék tudni, hogy meddig tart a szénnek a kiakná­zása, szeretnék tudni, hogy tulajdonképpen he­lyesen aknáztatott-e ki, a községek nincsenek-e megkárosítva az eddigi kiaknázással. Interpellációm harmadik része gazdasági életünknek azokra a jelenségeire vonatkozik, amelyek szoros összefüggésben állanak a tőke annyiszor hangoztatott szerepével s amelyet annyiszor hallunk nélkülözhetetlennek kinyi­latkoztatni­Nem kívánok a tőke szerepére t bővebben kitérni, de kérdem, vájjon arra való-e a tőke, hogy egyes kiválasztottak kezében^ gyűljön össze, vagy pedig arra való, hogy áldásthozóan áradjon vissza a nép széles rétegeihez; arra szolgál-e a tőke, hogy a kiváltságosok számára a modern fáraók pompáját, élvezeteit és ké­nyelmét biztosítsa, vagy arra szolgál, hogy egy falat kenyér helyett kettőt adjon a munkásnak s a kistisztviselőnek egyaránt. T. Ház! Úgy érzem, nem végzek felesleges munkát, ha interpellációm során erre is rámu­tatok s ha különösen rámutatok csonka orszá­gunk tőkegazdálkodására akkor, amikor 1937­ben egy körülbelül 20 millió métermázsás szén­termelési többlet mellett alig mutat emelke­dést a kifizetett munkabérek összege. (Czirják Antal: Úgy van!) A 20 millió métermázsa ér­téktöbblete közel 40 millió pengőt jelent, ami­ből körülbelül 15 millió pengőről nem tudjuk, hogy hova lett. (Czirják Antal: Dehogy nem tudjuk!) Erre is szeretnék a miniszter úrtól választ, mert amint mondom, megállapíthat­juk, hogy a munkabérek a múlt esztendőben alig emelkedtek. A szónárak is emelkedtek, bár ilyen nagy termelési többlet mellett csök­kenniük kellett volna. (Czirják Antal: Virág­zik a karteluralom!) Ez a nagy összeg, amelyből nem áramlott vissza a tömeg felé semmi és amelynek nem nyilvánult meg a hatása a tömegek felé a szén­árak csökkenésében sem, egyes kiváltságosak kezében kumulálódott, akik közül nem egy^ di­csekedett azzal, hogy egy évi jövedelméből sarokházat tudott vásárolni, (Czirják Antal: Ezek az antiszemita zsidók!) vagy például — amint a legutóbbi esetből látjuk — 3000 holdas birtokot. (Egy hang jobbfelől: Ki azt) Ne tessék félreérteni, nem irigylem őket, hiszen bizonyos fokig másodrendű embereknek látom őket, akik a tőke rabságában élnek s azt gondolom, hogy ha a tőke fényét elveszítik és dicsőségük elmúlik, akkor egészen szürke em­berek lesznek. Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Baross Endre: T. Ház! Sokat hallunk be­szélni a szélsőségekről. (Czirják Antal: Hall­juk!) Hallottunk erről a legutóbbi interpellá­ciós napon is és valószínűleg ma is az ezek­től való félelem fogja megadni egyeis^ inter­pellációk hangnemét. (Czirják Antal: Félelem! Az nem!) Hivatkoznak az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:111. ülése 1938 február 23-án, szerdán. 579 tc.-re, amelyben az állam és társadalom tör­vényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen pedig va­lamely társadalmi osztály kizárólagos uralmá­nak erőszakos létesítésére irányuló eselekyé­sekrői van SJZÓ. Amint az előbb bátor voltam említeni, kérdem, vájjon a tőkének az a műkö­dése, amely ebben az országban folyik, nem ütközik-e ebbe a törvénybe, amely az állam és társadalmi rend haitályosabb védelmét hivatott szolgálni. (Egy hang jobbfelől: Súrolja! — Czirják Antal: Súlyosan beleütközik!) Azt hi­szem, a társadalmi és állami rend védelme nemcsak felfelé, hanem lefelé is betartandó. Hinni szeretném, hogy ezen a téren is gyö­keres reformok fognak következni. Ha mai in­terpellációmmal csak egy jottányira is előre­vittem a kérdésnek ilyen irányú megoldását, akkor kötelességemet teljesítettnek látom. Meg vagyok róla győződve, hogy az iparügyi mi­niszter úr is készségesein segítséget nyújt mindaiinyiunlknak, akik a kérdést ebből a szem­szögből nézzük. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Baross Endre képviselő úr in­terpellációjában azzal a sajnálatos esemény­nyei foglalkozott, amely két héttel ezelőtt vált ismeretessé a magyar közvélemény előtt. Ez a Budapestvidéki Kőszénbányánál bekövetke­zett sikkasztások ügye. Méltóztassék megen­gedni, hogy mielőtt az interpellációban felve­tett kérdéseikre konkrét választ adnék, röividen ismertessem a sikkasztás történetét. A bányavállalat vezetősége körülbelül há­rom héttel ezelőtt három tisztviselőtől felje­lentést kapott. Ez a három tisztviselő a felje­lentésben felhívta a vezetőség figyelmét arra, hogy a bányavállalat elszámolásai körül diffe­renciák vannak és ezzel kapcsolatosan annak a gyanújuknak adtak kifejezést, hogy az ügy­vezető igazgató összejátszik a pénztárossal és a bányavállalat vagyonából igen nagy Össze­geket sikkasztott. A bányavállalat vezetősége azonnal házi­vizsgálatot rendelt el és a vizsgálat során valóban olyau adatoik buikkantak fel, amelyek alapjain megállapították a sikkasztást. A bá­nyavállalat erre ügyvezető igazgatóját és pénztárosát elbocsátotta és ivelük szemben kár­térítési igénnyel lépett fel. A vizsgálat azóta folyamatban vam s miután a sikkasztás, úgy látszik, évekre nyúlik vissza, a kár végleges összegét még nem állapították meg. Időközben a sikkasztás egyik tettese, az (ügyvezető igaz­gató, amint méltóztatik tudni, öngyilkosságot követett el, úgyhogy a bányavállalat vele sízemben. természetesen, bűnügyi eljárást nem indíthatott. A másik tisztviselővel, a pénztá­rossal szemben — akinek, mondjuk, kisebb sze­repe volt a sikkasztásiban — szintén nem tett bűnügyi eljárást folyamatba a bányavállalat és pedig azért nem, mert a család közben jöt­tével az általa; okozott kár megtérült. Amint méltóztatnak tudni, itt a fennálló jogszabályok szerint nem hivatalból üldözendő bűncselekményekről van szó, úgyhogy tulaj­donképpen a magánvállalattól függ az, hogy megindul-e a bűnügyi eljárás vagy nem. Vannak azonban itt olyan kérdések is, ame­lyek a képviselő úr által felhozott indokok alapján a közt és elsősorban a kormányzatot is

Next

/
Thumbnails
Contents