Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-273

580 Az országgyűlés képviselőházának 273 érdeklik és ezért most elsősorban ezekkel a kérdésekkel foglalkozom, amelyeket a képvi­selő úr interpellációjában felhozott. A képviselő úr azt a kérdést intézi hoz­zám, hogy foglalkozunk-e az üggyel abban az értelemben, hogy a magyar közgazdasági élet hírneve ne szenvedjen csorbát? Ezzel kapcso­latiban onegállapíjtlhatoim, hogy a bánya­vállalatnak nincs egyetlen magyar részvényese sem, a részvények teljes egészükben belga ér­dekeltség kezén vannak és tudomásom szerint magyar hitelezője sincs a bányavállalatnak. A bányavállalat belga vezetősége teljhatalmú megbízottat küldött az országba, aki résztvett a vizsgálatokban; sem ennek a megbízottnak a megállapításaiban, sem az igazgatóság állás­foglalásában nem látok semmiféle olyan mo­mentumot, amely azt mutatná, mintha a belga vállalat külföldi vezetősége ebből a sajnálatos eseményből bármi néven nevezendő hátrányos következtetést vont volna le a magyar köz­gazdasági életre s különben is egészen nyil­vánvaló, hogy a sikkasztás éppen az ő részük­ről a köteles gondosságnak elmulasztása vaa-y talán vak bizalom fennforgása miatt követke­zett be. Meggyőződésem tehát az, hogy ebből a sajnálatos eseményből sem ők, sem mások nem vonhatnak le jogosan semmiféle hátrányos kö­vetkeztetést a magyar közgazdasági életre. Sikkasztások, sajnos, nálunk is, másutt is elő­fordulhatnak és rendszerint, ha ez az egyes vállalatok keretén belül előfordul, a köteles ellenőrzés hiánya, vagy esetleg hibája folytán következik be. Ami a képviselő úr második kérdését illeti, hogy gondoskodik-e a kormány arról, hogy a vidék szempontjából nagyon fontos bánya­üzem működésében esetleg fennakadás ne áll­jon elő, errevonatkozólag, ami a vizsgálatból engem illet, mi megvizsgáltuk a munkabérek kifizetését s megállapítottuk a nyugbéralao hiánytalan voltát, azonkívül a jóléti alapok sértetlenségét. Megállapíthatom, hogy a sik­kasztás ezeket az alapokat egyáltalán nem érin­tette és megállapíthatom, hogy bár nagy ösz­szegről van szó, a sikkasztás a bányavállalat anyagi helyzetét sem érinti olyan értelemben, hogy esetleg az üzem beszüntetésével kellene számolni és eddig az üzemben semmi néven nevezendő fennakadás nem volt és remélem, nem is lesz. Más kérdés azonban, lamit a képviselő úr érintett, vájjon az üzemnek a léte ezen a helyen a természeti adottságok folytán milyen hosszú időre van biztosítva. Csakugyan az a helyzeit, hogy ez a szénterület kimerülőben van §8 valószí­nűleg néhány év leforgása után ott a szénbányá­szatot folytatni nem lehet, smert szón nem lesz. Ez a vállalat azon'han, amint méltóztatnak tudni, időközben új 'területeket szerzett, ahol a kutatások most folynak, ahol az akna mélyíté­sét a közeljövőben meg is indítják, úgyhogy előreláthatólag két-három év rniulva, aimi'ko'rra legkorábban várható ennek a szénterületnek a kimerülése, a -bányavállalat; imiár új szénterü­letet fog feltárni és ott megindíthatja a termei­lést, úgyhoígy a munkásság túlnyomó részét egészen biztosan át fogja telepíthetni erre az új szénterületre. . Ami a képviselő úr harmadik kérdésiét il­leti, hogy foglalkozik-e a kormány annak az igazságtalan helyzetnek megszüntetésével, hogy egyes vállalati vezetők aránytalan nagy részt hasíthassanak ki maguknak a munkások és a ülése 1938 február 23-án, szerdán. tisztviselők ezreinek juttatható többletekből, a jelen esetben meg kell állapítanom, hogy ez a bányavállalat a munkásait és tisztviselőit na­gyon jól fizeti és egyike azoknak a bányaválJa­ilatoknak,. amelyek a teljesítményre számítva, a legnagyobb hért -fizetik a mnnkásoknak. Ami azt a megjegyzését illeti a képviselő úrnak, hogy itt a tisztviselők és munkások ter­hére történt volna valami sdkkasztás vagy bű­nös üzelem, meg kell állapítanom, hogy mint az előbb is mondottam, a sikkasztás a munkás­ságot tisztviselőket nem érinti. Egyébként a pénzügyminisztérium adóügyi szempontból a legszigorúbb vizsgálatot indította meg az el­múlt napokban, ez a vizsgálat még folyamat­han van s amennyiben adóeltitkolás vagy más hasonló természetű dolgok jönnének napvilágra, méltóztassék meggyőződ ve lenni, hogy a pénz­ügyi kormány természetesen a legszigorúbban fog eljárni az illető vállalattal szemben. A képviselő úrnak még egy megjegyzésére szeretnék reflektálni és pedig azért, mert nem szeretném, ha az ország közvéleiménye esetleg helytelen következtetéseket vonna le a képvi­selő úr által felhozott néhány számiból. Méltóz­tatott említeni, hogy a 'bányavállalatok foglal­koztatása az elmúlt évben nagyon jó volt. Két­ségkívül igaz, hogy az elmúlt évben számottevő termelésnövekedést regisztrálhattunk, a bányák bruttó bevétele azonban távol áll attól a szám­tól, amelyet a képviselő úr mondott. Az átlagos ibevétel — helyt Ibánya számítva — lényegesen kisebb, mint két pengő egy métermázsa szénre számítva. Ami azt a megjegyzést illeti, hogy a mun­kabérek nem emelkedtek, be kell jelentenem a t. Képviselőháznak, hogy igenis a múlt évben sikerült elérni a munkabérek számottevő emel­kedését majdnem minden bányavállalatnál. Át­lagban 8 órás műszakonként 8—10 filléres mun­kabéremelés- következett be az elmúlt évben­De nemcsak az egy munkásra eső munkabér­növekedést kell figyelembevenni a kérdés el­bírálásánál, hanem azt is, hogy a fokozott ter­melés következtében a hányában foglalkozta­tottak száma is jelentősen megnövekedett. Ma a magyar szénbányászat több, mint 40.000, kö­zel 42.000 munkásnak ad kenyeret, míg három­négy esztendővel ezelőtt, amikor nem volt meg ez a konjunktúra, legfeljebb 30.000-35.000 em­bert tudott foglalkoztatni. Ha tehát gazdasági mérleget óhajtunk csinálni, úgy természetesen a többletbevételek mellett a magasabb munka­béreket, azonkívül az újonnan beállított mun­kások munkabérét is figyelembe kell venm és természetesen csak így adódik ki az a rész, ami a bányának többletkeresetként megmarad­(Czirják Antal: Mit lehetett ott keresni, ahol ennyit lehet lopni? — Vitéz Árpád: Sarok­házat!) Tisztelt Képviselőház! A képviselő úr fel­szólalására még csak azt vagyok bátor vála­szolni, hogy miután közönséges bűnügyről van szó, amelyben a főbűnös tulajdonképpen ön­maga ítélkezett önmaga felett s miután fenn­álló jogszabályaink nem engednek^ az ügybe belenyúlni, mert hiszen magánindítványra ül­dözhető bűncselekményről van szó, (Horváth Zoltán: De a finánc ott van már!) ebben a kérdésiben a kormány mást nem tehet,, mint amit eddig tett. Egyébként méltóztassék meggyőződve lenni mindent el fogunk követni, hogy ebből a sik-

Next

/
Thumbnails
Contents