Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

554 Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 1938 február 22-én

s kedden. vetést végzi, addig ők végzik a férjük munkáját, hogy amikor .azok este hazamennek, kevesebb ideig kelljen dolgozniok. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a 65. életév után ezek feleségei is részesüljenek mezőgazdasági munkanélküli biztosításban, különösen abban az esetben, ha a férjük elhalálozik,, 50%-ban részesüljenek biztosításban. Amit Hertelendy igen h képviselőtársam elmondott, azt mi, akik az el lenzéki padsorokban ülünk, szintén magunkévá tesszük. Amikor a mezőgazdasági munkások kötelező öregségi biztosításáról szóló javaslathoz, kívánok hozzászólni, örömmel látom mint ellenzéki képviselő, hogy a kormány szociális intézkedésekkel jön a Ház elé. Ezt nem kifogásoljuk, hanem örömmel vesszük tudomásul. Módosító indítványaimat később meg fogom tenni. A kormány/t arra kérem, hogy minél többször jöjjön ilyen szociális intézkedésekkel, ilyen törvényjavaslatokkal a Ház elé, s akkor az. ellenzék mindig el fogja fogadni javaslatait és a túloldallal együtt szavaz. A házhelyek kérdésével kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy isok községben hiába i.ínaik alá íveiket ötvenen, százan is, amelyeken kérik, hogy újból juttassák őket házhelyhez, mert erre nincsen lehetőség, a törvény nem nyújt erre módot. Kívánatos volna pedig, hogy lehetővé tétessék a mezőgazdasági munkások fokozatos házhelyhez juttatása. Éppen ilyen kívánatos volna a Faksz.-kölesönök ügyének rendezése is. A kormány a múlt évben rendeletileg rendezte ezt a kérdést, de ez a rendezés nem megfelelő és nem kielégítő, mégpedig azért, mert a terhek még súlyosabbakká váltak,^ bár 40 félévről 60 félévre emelték fel a törlesztési időt. Itt van a kezemben egy bizonyíték, amely világosain mutatja, hogy mennyivel súlyosabb ima a helyzet a Faksz.kölcsönök terén, mint amiilyen 1928-ban volt, amikor a kölcsönöket felvették. Az első időkben a kormány rendeletileg megállapította, hogy amelyik kölcsönfelvevő 1500 pengős kölcsönt vesz fel házépítésre, az félévenkint 55.50 pengő részletet fizet, 111 pengőt kell tehát egy évre fizetnie. Ezt a részletet fizették is addig, ameddig bírták fizetni, de amikor már nem jutottak annyira pénzhez, a munkaalkalmak is megszűntek, a kereseti lehetőségek pedig csökkentek annyira, hogy családjukat alig voltak képesek eltartani, iákkor megszűnt a fizetőképességük, nem tudták a részleteket tovább fizetni. A múlt esztendőben a kormány egy másik rendeletet adott ki, amely a törlesztési időt 40 félévről 60 félévre emelte. Vegyük azt az esietet,. hogy valaki a Falusi Kislakásépítő Szövetkezettől felvett 1500 penarő kölcsönt s erre három részletet befizetett Most az újabb rendelet alapján a törlesztési idő 40 félévről 60 félévre emeltetett fel. A félévi részlet most már 43.75 pengő lett, amihez hozzájönnek a kamatok. Ilyenformán tehát 56.65 pengőt kell neki fizetnie. Ehhez még hozzájön a hátraléik 9.45 pengő kamata- Ma tehát sokkal súlyosabb a helyzete, mint akkor volt, aimikor a kölcsönt felvette, mégpedig azért, mert most legalább 25 pengővel többet kellene fizetnie évente, — ha bírná — mint amennyit akkor kellett fizetnie, amikor a kölcsönt felvette. Csupán az a különbség, hogy akkor 40 félévig fizethette volna, most pedig 60 félévig, tehát sokkal tovább fizetheti. Kívánatos volna tehát, ha a kormány ebben a tekintetben is szociálisabb, megfelelőbb intézkedést hozna. Ezekre a szociális intézkedésekre annál is inkább szükség volna a kölcsönfelvevők érdekében, mert hiszen láttuk, hogy a kisebb birtokosokat a kormány a kamatfizetésekhez való hozzájárulással és a védettséggel segítette. Indokolt lenne tehát, ha a kormány ezeknek az embereknek a számára a részletfizetéssel kapcsolatban bizonyos összeget leírna. A nemzetnek ez a legszegényebb rétege méltán megérdemelné, hogy ugyanolyan kedvezményben részesüljön, mint a védett kisebb birtokosok, mert ők is abban a helyzetben vannak, hogy kereseti lehetőségük megszűnt. Ha más kedvezményben nem is részesítenők őket, legalább azt kellene megtenni, hogy ugyanolyan védelemben részesüljenek, mint a kis védett birtokosok. De a törvényjavaslat intézkedései nem kielégítők a kisiparosság szempontjából sem, mert azokon seni segít. A kézművesiparoeiság pedig elválaszthatatlan kapcsolatban van a mezőgaz!dasággal, 'ami különösen abban jelentkezett.,, hogy az utóbbi évtizedekben, amikor a mezőgazdaság helyzete súlyosbodott és a munkások ikieireseti lehetősége úgyszólván megszűnt, a legtöbb mezőgazdasági munkás igyekezett valamilyen pályára adni gyermekét. Az a gyerek, aki iparosnak ment, kilátástalan jövő elé nézett, semmi vagyonanem volt, de szorgalmával megtanulta az iparágat. Nem maradt egyebe, mint a kézügyessége és a szerszáma. Az utóbbi években a kis iparosság kereseti lehetőségei is éppen úgy megcsappantaik, mint a mezőgazdasági munkások kereseti lehetőségei. De míg a mezőgazdasági munkások nagyobb számban elmennek más vidékre vagy feljönnek Budapestre munkát vállalni, addig a kisiparosok kénytelenek otthon maradni ós kénytelenek mezőgazdasági munkát, részeskapálást, aratást vállalni, — sőt gép mellé is szívesen mennek — éppen úgy, mint a mezőgazdasági munkások, viszont ők a törvénynek ebben a szociális intézkedésében nem részesülnek. Most r utóbb különösen a lábbelőkészítők kerültek kétségbeejtő 'helyzetbe,, mert nemcsak a fővárosban, hanelmf a nagyobb vidéki városokban, sőt kisközségekben is az üzletek^ ben vannak nagy cipő- és lábbelikészletek, melyeket a gyárak állítanak elő és legutóbib a guimd csizma és a gutmicipő használata annyira elterjedt a vidéken, hogy a kézműiparosoktól, illetve a lábbelikészítőktől teljesen elvette a munkát, úgyhogy ott állanak -munka nélkül és tétlenül a bizonytalansággal^ szemben. Igein (kívánatos vokia, hogy a törvény ebben a tekintetben iis intézkedne olykép, hogy a guanilábbeiliket ne az üzleteikben árusítsák, hanem, ha mégis kívánatos azoknak használata, mert a nemzet szegényebb népirétege szívesen megveszi, kerüljenek a lábbelikészítők kezeihez, és ők adják azután el. Szívesen javítják is (majd meg, ha ők árusítják. Szólnolmí kell a gazdasági cselédek kérdéseiről is, noha a törvényjavaslat 3. §-a módosult, amennyiben eredetileg nem esett biztosítási kötelezettség alá az a gazdasági [munkavállaló, alki olyan földbirtok tulajdonosa, amelynek kataszteri tiszta jövedelme a 10 aranykoronát meghaladja. Ezt most felemelték 20 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemre. Kívánatos volna azonban, hogy a gazdasági cselédeknél ne legyen semmiféle határ. ,A gazdasági cseléd legtöbb esetben 18. évétől kezdve dolgozik a gazdaságban. Nagyon sokan vannak olyanok, akik 2, sőt 5—6 hold földet szereznek, .törpebirtokosokká is válnak:. Kívánatos volna, hogy ha