Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. kívánatosnak tartanám a biztosítás kiegészítését az özvegyekre is. örömöméi láttam, hogy a bizottsági tárgyalás során olyan módosítás, történt, hogy 10 aranykoronáról 20 aranykoronára emelte fel a kormány a kataszteri tiszta jövedelemnek azt a határát, ameddig a kisbirtokosok iis bekerülnek a 'biztosításiba, a területi határt pedig két katasztrális holdban állapította meg. Tudom, hogy ez a felemelés, ez a kibővítés is körülbelül 1,700.000 pengővel több kiadást és megterhelést jelent, de szükséges volt ezt megtenni, mégpedig azért, mert a 2 holdas törpebirtokos sokkal rosszabb helyzetben van, mint a mezőgazdasági cseléd, mert gyógyszerre és orvosra nincs pénze, a birtoka pedig (már elég nagy ahhoz,, hogy szegénységi alapon ne részesülhessen orvosi kezelésiben. Ugyancsak helyesnek tartom azt a módosítást is, amely a bizottsági tárgyaláson jött létre, hogy a^ tűzharcosok igény jogosultsági korhatárát 65 évről 63 évre szállította le a kormány. Méltányosnak kell ezt tartani már csak azért is, mert elég keimény munka volt az, amit a lövészárokban végeztünk. A gazda hozzájárulását a földadókulcis szerint fogják megállapítani, kiróni és behajtani. a biztosított munkavállalóknak pedig a munkabérűikből fogják levonni a járulékot, mintahogy az a nyugdíjasoknál is történik. A munkavállaló kötelező járuléka heti 20 fillérben van megállapítva, a javaslat azonban hozzáfűzi, hogy azt a munkaadó köteles leróni és a járulékot a munkavállalónak a 'biztosítási időszakra járó béréből levonhatja. Kívánatosnak tartanám, hogy a törvény határozottabban mondja ki. hogy a munkavállalóra kötelező járulékot nem a munkaadó köteles leróni, haneimi arra a munkavállaló köteleztessék, mert különben ennek a kötelezettségnek az elmulasztásáért is a munkaadót tehetik felelőssé. Minden szociális intézménynek olyannak kell lennie és akkor van értéke, ha azt a munkaadó és a munkavállaló egyformán jónak találja. Megint elmondhatom azt a hasonlatot, amelyet egy régebbi képviselőházi beszédeimben mondottam, (hogy csak addig bírja kii a fa a rátapadó fagyöngyöt, amíg a fának elég tápláléka van, de ha nincs a fának tápereje, akkor nemcsak a fa szárad el, hanem vele együtt éjszárad a rátapadó fagyöngy is. Minden szociális biztosítási intézményt is olyannak kell elgondolni, hogy egyformán szolgálja mind a két félnek az érdekét. A miniszterelnök úr azt mondotta egyik beszédében, hogy a legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika és etekintetben én is teljesen egyetértek vele. Éppen ezért a teirimelés rentabilitását, az agrárolló összeesukódását kell elérnünk és csak akkor lesz lehetséges, hogy ezen a szerényre szabott szociálpolitikai gondoskodásom túl további erőaeibb igények kielégítésére is lehetőséget nyújtsunk. Nagy dolog az, hogy a törvény már életbeléptetése napján érezteti a maga áldásos hatását, mert a törvény életbeléptetésekor már legalább 75.000 olyan öreg munkás lesz, aki betöltötte a 65-ik életévét és olyan tűzharcos, aki 63-ik életévét töltötte be. Ha csekély is az az összeg, amelyben a biztosított részesül, annak a tudata, hogy gondoskodás^ történt róla, mégis nagy erkölcsi tényezővé válik, áthatja a munkás lelkivilágát is és teljesítőképességének lényeges növelésére vezet, mert nagyobb kedvvel dolgozik, ha megszabadítjuk annak a bizonytalanságnak az érzésétől, hogy mi lesz ülése 1938 február 22-én, kedden. 553 vele öregségére. Az az áldozat tehát, amelyet etekintetben a munkaadó hoz, még ha ezt rideg üzleti ^szempontból nézzük is, akkor sem minősíthető haszontalannak, mert ez az áldozat a gazdálkodás eredményében előbb vagy utóbb vissza fog térülni. Még egy kis hozzáfűzni valóim van az elmondottakhoz. A 33. § a járulék tartalékalap vagyon elhelyezéséről szól. En elsősorban azokat a pénzintézeteket részesíteném előnyben, amelyek falusi szövetkezeteik útján a föld népének hiteligényeit hivatottak kielégíteni. (Megay Meissner Károly: Ez helyes!) Hangsúlyoznom kell ezt, mert örömmel láttam, hogy a 33. § (1) bekezdésének b) pontjában a járulék-tartalékalap vagyonának elhelyezése szempontjából a fixkamatozású értékpapírok közt elsősorban a mezőgazdasági ingatlanokra nyújtott jelzálogkölcsönök alapján kibocsátott záloglevelek és kötvények jönnek szóba. Ezt azért emelem ki, mert ez reménysugár arra, hogy a középlejáratú mezőgazdasági hitel megvalósításához is közelebb jutunk egy lépéssel; erre a középlejáratú hitelre pedig ma fokozott mértékiben szüksége van a mezőgazdaságnak, mert -különben nincs több termelés, enélkül pedig nincs nemes deviza. Külön megemlítendő a törvényjavaslat 10. |-a, amely 30 pengőtől 60 pengőig terjedő haláleseti segélyt állapít meg. Minthogy ismerem a falusi nép életét, bátor vagyok megjegyezni, hogy ez is elég szép segély, csak az a kérésem volna, hogy itt történjék gondoskodás arról, hogy ez a segély rövid úton kiutalható legyen, tehát esetleg a községi elöljáróság útján is, és pedig mindjárt akkor, amikor a haláleset bekövetkezik. Minthogy a múltban a betegségi biztosítás kérdését már kellőképpen megvilágítottam, ezért itt, ezzel a biztosítással kapcsolatban nem akarok róla beszélni, hanem köszönetet mondok a földmívelésügyi miniszter úrnak azért, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház elé hozta és kérem ezeknek a szerény módosító indítványoknak lehetőség szerint az elfogadását és fokozatos megvalósítását. Mivel a törvényjavaslat a mezőgazdasági munkásságnak öregségében enyhíti a gondjait, nagyobb anyagi boldogulást biztosít az ország legszélesebb dolgozó rétegének és mivel a legjobb akarattal és a legnagyobb szociális érzékkel hozatott, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául tisztelettel elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Lázár Imre képviselő úr. Lázár Imre: T. Képviselőház! Előttem szó lőtt Hertelendy igen t. képviselőtársam kívánatosnak tartotta, hogy a (biztosításba az özvegyeket is vegyük be- Ezt kívánjuk mi is, mivel a mezőgazdasági munkások feleségei is éppen úgy kiveszik részüket a. mezőgazdasági munkálatokból, mint a férjek. Sokszor előfordul, hogy a családfenntartó a saját községében nem talál munkaalkalmat és elmegv más vidékre. feljön esetleg Budapestre munkát keresni, a fplprágr pedig otthon marad a vállalt kukorieaföldek megmunkálására és más olyan munkálatok elvégzésére, amelyeket n férjnek kellene végezni, ha odahaza volna. De a mezőgazdasági cselédek feleségei is a legtöbb helyen résztvesznek a mezőgazdasági munkákban. Amíg a férjük kinn van a mezőn, a szántást84*