Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-272
Az országgyűlés képviselőházának 272. nőiknek mennyit kell fizetni. Panaszra nem lehet menni, mert akkor a szolgabíró azt mondja egyszerűen, hogy az a nő ne menjen el dolgozni. Természetesen könnyen mondhatja ezt, mert sok munkanélküli leány, asszony és özvegyasszony van, akii rá van utalva arra, hogy olcsó pénzért (menjen el dolgozni. Ezeket a törvényeket tehát nem hajtották végre és ezért ezek a törvények gyakorlatilag semmit sem érmeik. Á legsajátságosabb dolog azonban az, hogy már többször házhatározatot hoztak arra, hogy a mezőgaizdsági munkások biztosításáról terjesszen elő törvényjavaslatot a kormány. Azt hiszem, már húsz esztendeje hoztak ilyen házhatározatot. (Propper Sándor: Harminc esztendeje!) Tehált harminc éves ez a házhatározat es 1922 óta is hoztak házhatározatot, de a kormány még mindig nem terjesztett elő törvényjavaslatot a mezőgazdasági munkásság betegségi biztosításáról s inem terjesztett elő törvényjavaslatot a mezőgazdasági munkások rolkkantbiatoisítáíáról sem, o»ak most terjesztette elő az öregségi biztosításról szóló javaslatot. Ez egészein furcsa és lehetetlen állapot. Már ^említettem azt. hogy a szociális biztosítás alapja a munkanélküliség és a betegség elleni biztosítás. A mezőgazdaságra nézve még nincs rendezve r a szociális biztosításnak ez a kiét alapkérdése. Az ipari munkásságnak már van betegségi biztosítása. Mennyit beszélnek ebben a Házban a magyar népről, a oseesemővédelemről, az ^egykéről és a családvédelemről és mlégse határozta el magát a kormány arra, hogy ezt a legelemibb kérdést, a mezőgazdasági munkások betegségi biztosítását tető alá hozza. A rokkantbiztosítás, az öregségi biztosítás, a betegségi biztosítás és a munkanélküliség elleni biztosítás ma már mind olyan problémák, amelyeket egy törvényben együttesen kellene végrehajtani. Ha már megcsinálják a mezőgazdasági munkások öregségi biztosítását. miért nem csinálják úgy meg, mint az ipari •munkásokét? Miécrt különböztetik meg a két kategóriát 1 ? Talán alaesonyabbrendű az önök által nagyrabeesült magyar mezőgazdasági munkás, akit mi is nagyrabecsülünk, mint az ipari munkás? Miért nem ad az állam nekik annvi védelmet, mint az ipari munkásoknak ? Talán azért, mert a nagybirtokot nem merik úgy rákényszeríteni a teherviselésre, mint a kapitalizmust, a forgótőkét 1 ? Miiért nem mernek ehhez hozzányúlni, miért tapogatóznak, miért hagyják meg ezt az állapotot'? Itt van a 65 éves korhatár kérdése. Most 18 évtől 65 éviig kell fizetni a ián^óVot m •nkkor — mondd és írd — 60 pengőt kap a biztosított, tehát 47 évig kell fizetnie. Itt van egy másik dolog. A múlt esztendőben hozott a Ház ("\y törvényt a gazdatisztekre vonatkozólag. Ez a gazda tisztekről szóló törvény kiterjesztette a gazdatisztekre a rokkantsági biztosítást i.s. Világosan és kifejezetten megmondotta ezt a törvény 2. §-a, amely a 'következőiképpen szól (olvassa): »Öregség, rokkantság és halál esetére biztosítási kötelezettség alá esik minden gazdatiszt«. Tehát a gazdatisztekre, , erre a kisebb társadalmi rétegre kitérjesztettÉJk a rokkantbiztosítást, a halál esetére isizóló biztosítást és az öregségi biztosítást. Mi ez, t. Képviselőházi (Kéthly Anna: Osztály uralom!) Ügy van. Esek után nem nyilvánvaló ez? Hiszen itt Hrr^ rétegről van szó. Ha abból indulunk ki. hogy a biztosítás célja az, hogy az egyéneket biztosítsuk rokiilése 1938 február 22-én, kedden. 549 kantság és aggkor esetére, akkor nemcsak a gazdatisztekre kell kiterjeszteni a biz.osUást. Nem irigylem a biztosítást a gazdatisztektől, sőt a rájuk vonatkozó biztosítás mértekét ÍB keveslem, de a gazdatisztek számbelileg mégis csak kis réteget tesznek ki, ellenben milliókra rúg a mezőgazdasági munkások száma. Három millió koldusról beszélnek. Mi öt millióról beszélünk, mert hiszen azt állapították meg statisztikailag, — mégpedig nem mi állapítottuk meg, hanem; egy polgári ankét — hogy öt miiló ember ebben az országban hiányosan táplálkozik s nem fogyaszt annyit, amennyit egy embernek fogyasztania kell. Nyilvánvaló dolog tehát az, hogy nem úgy kellett volna a kérdést_ megoldani, hogy ezeket a biztosításból kihagyják és ne terjesszék ki reájuk a rokkantbiztosítást. Mert mi a helyzet? 18 éves korukban kezdik fizetni a járulékot és csak öregségi -biztosítás alá esnek, ha ellenben időközben megrokkannak, akkor nem kapnak semmit. Ha ellenben a gazdatisztek megrokkannak az első, a második vagy a tizedik esztendőben, ha megrokkannak 30 éves korukban, akkor kapnak rokkiantbiztosítást és 65 éves korukban kapnak öregségi biztosítást is(Takács Ferenc: Már az ügyvédek is kapnak!) Sőt továbbmegyek. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azt mondja, hogy az öregségi biztosítás azokra a mezőgazdasági munkásokra terjed ki, akik 65. életévüket betöltötték. A gazdatisztekről szóló törvény pedig azt mondja, hogy azok részesülnek mindjárt biztosításban, akik 60. életévüket betöltötték. Nyilvánvaló dolog, hogy ezt a két kategóriát megkülönböztetik egymástól és kétféle mértékkel mérnek, ami megfelel a magyar viszonyoknak, mert hiszen itt az osztályuralmat úgy gyakorolják, hogy aki felül van, az mindig kedvezőbb helyzetbe kerüljön annál, aki alul van. (Marschall Ferenc foldmívelésügyi államtitkár: Ez nem áll! — Br. Vay Miklós: Nem lehet egy kalap alá venni!) Miért kell két kalap alá venni? Miért kell megkülönböztetni a mezőgazdasági munkásságot az ipari munkásságtól és miért kell más elbánás alá vonni, mint a gazdatiszteket, miért kell egy kis rétegnek többet^ adni és miért nem terjesztik ki a nagyobb rétegre a rokkantsági biztosítást? Miért nincs a mezőgazdaság munkásokra vonatkozólag betegségi biztosítás és rokkantbiztosítás? (Propper Sándor: Itt is van járulék! — Zaj. — Elnök csenget.) Nagyon szomorú képe ez a mezőgazdasági szociálpolitikai védelemnek. (Propper Sándor: \z állam most hozzájárul négy millióval, de le fogja tagadni a következő évben úgy, mint az ipari munkások biztosításánál! —- Kéthly Anna: Már évek óta adós marad vele! —Propper Sándor: Megígéri törvényben, azután letagadja! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! A biztosításnak ^ ez i módja, amikor a mezőgazdasági munkás 65-ik életévénél kezdődik, nem sokat^ér, hiszen_nyilvánvaló, hogy ennek "kevés értéke van. Me^yiik munkás éri meg életlének 65. évét? Tudjuk, hogy manapság, amikor rengeteg fiatal munkaerő áll a mezőgazdaság rendelkezéséire, annak a munkásnak, aki már elmúlt 50 éves, csak kegyelemből adnak mimikát, hiszen van fiatal munkaerő elég, ezt jobban tudják kihasználni. Nemcsaik a mezőgazdaságban van ez így, az Iparban is. Az 50 éves munkás nem tud már elhelyezkedni, mert van bőségesen
