Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. más a helyzet a mezőgazdasági munkások és egészen más a helyzet az ipari munkások tekintetében. Bár mindkét munkásosztály egyformán megérdemli a szociális segítést, mégis tudjuk, hogy az ipari munkásság, valamint az ipari munkaadók nagyobb kereseti lehetőségük mellett, nagyobb összeggel járulhatnak a munkásbiztosításhoz, mint a mezőgazdasági munkások és azt is tudjuk, hogy az ipari munkásság biztosítási díjának jelentékeny részét át tudják hárítani a fogyasztóközönségre. Ez az áthárítás pedig, azt hiszem, a mezőgazdasági munkástságnál csak az utópia körébe tartozik. (Ügy van! jobbfelőh) Ennek következtében csak akkora terhet rakhatunk a mezőgazdaság vállaira, amely terhet minden körülmények között elviselhet. Nagyon veszélyes lenne, ha a mezőgazdaság teherbíróképességével kellőképpen nem számolva, az anyagi megalapozottság rovására túlzottan bővítenénk ennek a törvényjavaslatnak kereteit. A mezőgazdaság helyzete a mai kötött gazdálkodási rendszer mellett és a fogyasztó külföld elzárkózása következtében még igen bizonytalan és nem látjuk azokat a kereteket, amelyeken belül állandósítva látnánk legalább azokat a terményárakat, amelyek ezekben az években megvoltak. (Meskó Rudolf: Ez a legnagyobb baj!) Bármennyire értékeljük is a római hármas egyezmény jelem tőségét, amelynek felmérhetetlen előnyei kiemelték egész gazdasági életünket a néhány év előtti letargiából, mégis a legnagyobb óvatossággal kell a jövő kialalkuiása felé tekintenünk, különösen akkor, ha olyan terheket akarunk önként vállalni, amelyek legalább is olyan erőforrásokat tételeznek fel, mint amilyenek/kel ma rendelkezünk. Ha visszagondolunk a néhány év előtti terményárakra, amelyek nemcsak a nagy- és közép-, hanem igenis a kisbirtokosság egy jelentékeny részét is majdnem a tönk iszélére juttatták

1 és az egész közgazdasági élet összefogásával, igen nagy anyagi áldozatokkal sem tudtuk még a mai napig sem teljesen talpraállítani őket, akkor ezek mind olyan intő példák előttünk, amelyeket nem szabad szem elől tévesztenünk, amikor önként újabb terheket akarunk magunkra vállalni. Az ilyen eshetőségekkel pedig éppen a, mezőgazdasági munkásság érdekében kell elsősorban számolnunk, mert bármilyen patriarchális a viszony a mezőgazda és a munkás között és bármennyire a lelkién viseli is a mezőgazda annak a szegény mainkásnak szomorú helyzetét, mégis, 3ua.fi mezőgazda földjének hozama még a munkálatokhoz szükséges forgótőkét seon adja vissza, iákkor nem csodálkozhatunk azon, hogy nem tud kellő számú munkást alkalmazni és nem tudja megadni a munkásnak azt a munkabért, amelyet az a munkás valóban meg is érdemelT. Képviselőház! összegezve tehát elmondott aggodalmaimat: bármennyire kívánatosnak is tartanám, hogy ennek a szociális biztosításnak keretei már most jelentékeny mértékben bővíttessenek, meg kell nyugodnom a kormányzat bölcs mérsékletében, amely a, reáháramló nagy felelősség tudatában akként határozta meg a kereteit, 'hogy ha azt betartjuk, akkor a szolgáltatásokat minden körülmények között feltétlenül meg tudjuk adni azoknak a szegény munkásoknak, akiknek érdekében a kormány ezt a törvényjavaslatot megalkotta. (Meskó Rudolf: Építő törvényjavaslat!) Mindenesetre nagyjelentőségű lett volna,, ülése 1938 február 22-én, kedden. 545 ha ennek a •törvényjavaslatnak áldásos intézkedései a nőkre is kiterjeszthetők lettek volna> hiszen tudjuk, hogy a falusi nők éppen olyan munkásai a mezőgazdaságnak, mint a férfiak és le is vizsgáztak ebből a háború idején, midőn férjeik hadba vonultak, ők pedig idehaza / folytatták a mezőgazdasági munkálatokat és * tökéletesen el tudták látni egész Magyarországot a szükséges élelmicikkekkel. De ismerem azokat a pénzügyi nehézségeket, amelyek nem teszik lehetővé, hogy most mindjárt az összes nőkre kiterjeszthető legyen ez a törvényjavaslat, azt hiszem azonban, meg lehetne találni a módját annak, hogy addig is, amíg az ország helyzete ennek a biztosításnak jelentősebb kibővítését- megengedné, mégis legalább azok a nők, akiknek férje már hosszabb időn keresztül fizette a biztosítás járulékait, férjük elhalálozása után, Özvegysorsra jutva, a biztosított helyébe lépjenek addig az időpontig, amíg az elhalt férj elérte volna 65. életévét, amikor is a kormányzat az özvegyasszonyt részesítse abban a járadékban, amilyen járadékot élvezett volna a férj, ha életbenmarad. (Meskó Rudolf: Nagyon helyes volna!) T. Képviselőház! Köszönettel vettük tudomásul, hogy az eredeti javaslattól eltérően a kormány már a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása alkalmával kiterjesztette ennek a javaslatnak az áldásos intézkedéseit az eredetileg 10 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemben megállapított földbirtokok helyett a 20 aranyj korona kataszteri tiszta jövedelemimel bíró, illetve két katszter holdig terjedő kisbirtokok tulajdonosaira is, mert így remélhető, hogy a földbirtokreform, útján földhöz jutott sok-sok szegény ember szintén be fog kerülni a biztosítottak közé ós élvezni fogja azt a járadékot, amelyet az egészen vagyontalan emberekre nézve ez a törvényjavaslat kontemplál. Nagy megnyugvást kelt az az elismerés ifs, amellyel a kormány a tűzharcosok iránt viseltetik, amidőn a törvényjavaslatban kimondja, \ hogy a járadékjogosultság a tűzharcosok szá••: mára 65 év helyett már 63 éves korukban be fog következni. Legyen szabad azonban felhívnom a mélyen t. kormány szíves figyelmét (két olyan rendelkezésre, amelyek esetleg a végrehajtás során félreértésekre adhatnak alkalmat. Az egyik a járulók biztosítására és behajtására vonatkozó 17. § (4) bekezdése, amely kimondja, hogy a járulék biztosítására, behajtására, a késedelmi kamatra és az elévülésre a közadók kezeléséről szóló törvényes rendelkezések az irányadók. Szükséges lenne legalább a végrehajtási utasí! tá&ban kijelenteni, hogy a bérbe- vagy a felesbérletbe adott ingatlanokon a bérlőt mint munkaadót terhelő járulók csak akkor követelhető a földbirtokostól, ha a bérlet lejártaikor a földbirtokos elmulasztotta volna meggyőződést szerezni arról, hogy a bérlő, vagy a felesbérlő ezeket a járulékokat pontosan befizette-e. (Meskó Rudolf: Nagyon helyes!) Mert tudjuk, hogy az ilyen járulékok dologi teherként az illető biri tokot terhelik és így a földbirtokoson is behajt1 hatók. A másik ilyen természetű rendelkezés az. amely a bérbe vagy felesbérletbe adott ingatlanok hozzájárulásáról szól. Errevonatkozólag a törvényjavaslat 18. §-ának (7) bekezdése kimondja, hogy ha az ingatlan, a jelen j törvény hatálybaléptekor haszonbérbe van adva, a hozzájárulás a haszonbérbe adó és a haszonbérlő egymásközti viszonyában abban 83*