Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-272
546 Az országgyűlés képviselőházának 2? az arányban oszlik meg, amilyen arányban a felek az ingatlant terhelő köztartozásukat megállapodásuk értelmében viselik. Minthogy pedig egyik helyen az összes közterheket a bérbeadó fizeti, a másuk helyen pedig az összes közterheket — természetesen kivéve a vagyoni és a jövedelemadót — a bérlő viseli, ,a jövőre nézive szükséges lenne kimondani már itt a törvényben, hogy ennek a hozzájárulásnak a mikénti fizetése az újonnan kötendő szerződésiben magánjogi egyesség tárgyát képezi. így azután minden félreértéstől, minden indokolatlan zaklatástól meg lesz óva úgy a földtulajdonos, mint pedig a bérlő. De nagyon helyes lenne, — amiként arra már Teleki Mihály képviselőtársam is rámutatott — hogy ennek a tisztán mezőgazdasági jellegű biztosításnak a járuléktartalékalapja lehetőleg olyan intézeteknél helyeztessék el, amelyek azt kizárólag mezőgazdasági hitelre adják ki. Ezeket a járulóktartalékokat talán a telepítés céljaira is fel lehetne használni, hogy minél jelentősebb összegeket tudjunk hitel formájában az arra rászoruló mezőgazdáiknak nyújtani. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! Ha figyelembevesszük mindazokat a szempontokat, amelyeket itt bátor voltam elmondani, akikor, azt hiszeim, feltétle* nül meg kell nyugodnunk a kormány előretekintő elgondolásaiban, amelyek biztonságot nyújtanak arra nézve, hogy a törvényjavaslatban meghatározott kereteknek pontos betartásával nem veszélyeztetjük ennek a nagyjelentőségű szociálpolitikai alkotásnak az életbe való átültetését. T. Ház! Méltóztassanak azonban megengedni, hogy r egypár szóval tovább beszéljek arról a szociális gondolatról, amely ezen a törvényjavaslaton az első betűtől az utolsóig Cfceresztülfvonul és amely gondolat — szerény megítélésem szerint — csak akkor lenne igazán termékeny, ha a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések további bővítésénél nem lenne kénytelen a^ kormány egyedül a gyenge teherbíróképasségű mezőgazdákra és a még gyengébb teherbírású mezőgazdasági munkásságra támaszkodni. A mezőgazdaság jövedelmezősége még bő termés idején is erősen körül van határolva. A mezőgazdaságban szélsőséges kilengések legfeljebb csak negatív irányban, legtöbbször a teljes tönkremenésben jelentkeznek. A mezőgazdaságban munka nélküli konjunkturális nyereségekről soha nem lehet szó. (Meskó Rudolf: Előre nem látott új jövedelem nincs!) Hiszen a mezőgazdaság jövedelmezősége még nyugodt világgazdasági helyzetben, nyugodt, kiegyensúlyozott gazdasági helyzetben, szabad gazdasági forgalom mellett is igen bizonytalan, annál is inkább, mert rossz termés idején, nemcsak a földbirtokba befektetett állótőke járadéka nem térül vissza,, hanem a legtöbb esetben még a termelés folytonossága érdekében befektetet termelési tőke is teljes egészében veszendőbe megy. A legjobb esetben is a befektetett tőke csak egyszer ad egy esztendőben jövedelmet a mezőgazdának. Ilyen körülmények között^ tehát nem igen remélhetjük,- hogy belátható időn belül ennek a törvényjavaslatnak a kereteit tisztán a mezőgazdaság segítségével nagymértékben bővíthetnők. Már pedig ennek a törvényjavaslatnak fokozatos kibővítését nemcsak a köznyugalom, hanem a társadalmi szolidaritás is megköveteli. '. ülése 19BS február 22-én, kedden. Nemigen tudnék ma határozott javaslaitot tenni arra vonatkozóan, hogy miképpen lehetne kormányzatunkat abba a kellemes helyzetbe juttatni, hogy az állami élet zavartalan menetének biztosítása ós a ráháruló közgazdasági és egyéb szociálpolitikai intézkedések megtétele mellett miegadassék a lehetőség arra, hogy ezt a kérdést is minél előbb megoldjuk és ezt a törvényjavaslatot kibővítsük olyan irányban, amilyet itt az elhangzott felszólalásokban mindannyian kívántunk. Én mégis úgy érzem, — ezt méltóztassék azonban csak hangos gondolkodásnak tekinteni — hogy nemzetünk újjáépítésével kapcsolatban már eddig is eltelt 18 esztendő alatt a magyar közgazdasági élet egyes ágazatai törvényes védelem révén — és különösen az autonóm vámtarifa védelme révén — olyan soha nem remélt gazdasági előnyökhöz jutottak, amelyekkel — elismerem — nemzetünknek felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tettek, de amely gazdasági előnyök állandósultaik. Ezekből az állandósult gazdasági előnyökből, azt hiszem, minden nagyobb nehézség nélkül, akár önkéntes felajánlással, akár pedig törvényes formák közt meg lehetne növelni azt az alapot, — amelyről már az előbb említést tettem — és amelyet a miniszterelnök úr és a Nemzeti Bank elnökének kezdeményezésére máris létesítettek. Ennek az alapnak a megnövelésével a mezőgazdaság hozzájárulásával meg lehetne valósítani azt a szociális biztosítást, amely az ipari munkásságnál megvan és amely a szegény mezőgazdasági munkásokat is betegség és rokkantság idején védelemben részesítené. Ezekben voltam bátor ehhez a javaslathoz hozzászólni és mivel a -•avs.&iatból kicsendül a legnagyobb megértés a legégetőbb kérdés megvalósítása iránt, a törvényjavaslata 1 , örömmel elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik Farkas István képviselő úr! Farkas István: T- Képviselőház! Kétségtelen, hogy ez a törvényjavaslat arra tarthat számot, hogy (tárgyalása kapcsán mélyen belenyúljunk azokba a problémákba, - amelyek a törvényjavaslat létrehozását szükségessé tették. Előttem szólott t. képviselőtársam rámutatott azokra a régebbi eseményekre, azokra az agrármozgalmakra, amelyek az úgynevezett szabadelvű érában zajlottak le. Ha a biztosítás kérdését tisztán akarjuk látni és ha át akarjuk tekinteni azokat az intézkedéseket, amelyekre szükség volna és amelyeiket meg kellene valósítani, akkor vissza kell mennünk azokra az agrármozgalmakra és a velük kapcsolatos eseményekre, amelyek bizonyítják, hogy főképpen azért nem lehetett itt még a mezőgazdaság terén annyi haladás, mint az ipar terén, mert az Önző, egyoldalú agráruralom lehetetlenné tette, hogy a mezőgazdasági munkásság, a szellemi téren működő munkásság és az ipari munkásság a maga önsegélyezésének elvét a gyakorlatban érvényesítse. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ne feledjük el soha. hogy a társadalombiztosítást az önsegélyezés gondolata hozta létre ós azt maguk az érdekeltek teremtették meg. Méltóztassanak csak a szabadelvű érára gondolni, arra az időre, amikor az volt a jelszó, hogy gazdagodjatok, szerezzetek vagyont és hogy a földbirtokosnál kezdődik az úr. Ne feledjük el ezt a korszakot, amelyben ilyen egyoldalú gazdasági
