Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-272
Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 1938. évi február hó 22-én, kedden, Sztranyavszky Sándor és Komis Gyula elnöklete alatt. Tárgyai, Elnöki előterjesztések. — A gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: gr. Apponyi György, Temesváry Imre, Farkas István, Hertclendy Miklós, Lázár Imre, Vitéz Árpád. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könvv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van: Darányi Kálmán, (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülléisét megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Bakovszky Tibor, a javaslatok mellett felszólalóik jegyzésére Brandt Vilmos, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Csikvándi Ernő jegyző uraikat kérem fel. A t. Ház tudomására hozom, Gioigy legközelebbi ülésünkön a belügyminiszter úr a napirend megállapítása után írásbeli választ fog adni Esztergályos János képviselő úrnak a névimagyarosítás körüli eljárás tárgyában múlt évi november hó 3-án előterjesztett interpellációjára. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik: a gazdasági munkavállalóik öregkori biztosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 545,, 551.) Szólásra következik gróf Apponyi Gyöngy kéypviselő úr. Gr. Apponyi György: T. Ház! Az előttünk fekvő javaslat előadója, amikor a javaslatot iisimertette, igen helyesen mutatott rá arra, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat Ibizonyos fokig a társadalmi szolidarizmusnak, a szociális gondoskodásnak és ezen szociális gondoskodás olyan térre való kiterjesztésének első lépésié, ahol bizony a múltban sok mulasztás történt, illetve amellyel a múltban csak úgy elvétve és akkor is inkább eszmiék felvetésével, mint konkrét intézkedésekkel foglalkoztak. En az előttünk fekvő javaslat beterjesztése alkalmából igenis ki akarom emelni, hogy határozott érdeme a kormánynak, hogy végre — akármilyen szerény keretek között — tettekkel nyúlt hozzá ehhez a kérdéshez és megtette legalább azt az első lépést, amely a miniszterelnök úr szerint is csak első lépés, hogy itt a magyar dolgozó társadalomnak talán relatív többségben KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. legszélesebb rétegét, a mezőgazdasági munkásságot kicsit felemeljük aból a bizony nem ideálisnak nevezhető sorsból, amelyben ma él. T. Ház! En,, mondom ebből az elgondolásból kifolyólag látom ennek a javaslatnak elsősorban a fontosságát és nem annyira a benne tartalmazott konkrét intézkedésekben és abban látom, hogy egy olyan folyamatot indít meg, amely azután a jelen javaslat intézkedéseit — ha azOk 'bizonyos fokig elégtelenek iis és igen szerények is — vagy az ehhez hasonló intézkedéseket tovább szélesíti, kiterjeszti az egyéb mezőgazdasági munkásrétegökre is, olyan rétegekre, amelyekről még ebben a javaslatiban nincs szó. Mondom, bizonyos fokig úttörő ez a törvényjavaslat, amelynek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Tudniillik ebben az országban, amint az előttem szólott kép viselőtársaim közül többen rámutattak, a különböző dolgozó társadalmi rétegek, így az ipari munkásság, amely szervezettségénél fogva sokkal többet tudott tenni saját érdekében ós sokkal többet tudott kiharcolni a saját maga számára, valamint az intellektuell-osztályok a maguk öregségi [biztosításával, amely nyp^ ^ t'\' f jábasn jelentkezik, ezen a téren sokkal többet tettek, sokkal több eredményt értek el. A felsorolt számok igazolják, hogy a mezőgazdasági munkásság öregkotri (biztosítására szánt összeg ezekhez viszonyítva, aránylag édeskevés. Most, amikor ennek a törvényjavaslatnaik tárgyalásával gondoskodni akarunk erről a legszélesebb munkásrétegről, elismerem, hogy ezt olyan értelemben kell politikamentesen tennünk, hogy nem csinálunk pártpolitikai kérdést abból, hogy ezt a ja vaslatot elfogadjuk-e, vagy nem fogadjuk el, hogy ezt a javas^ latot milyen irányban kritizáljuk, hanem az elérendő célt tartjuk csak szem előtt. Mert ha van javaslat és van kérdés, amelyben el kell hallgatnia a pártpolitikának, akkor ez az a kérdés, hogy Magyarország legszélesebb mun^ kásrótegét ós eddig összehasonlíthatatlanul legrosszabb gazdasági és szociális helyzetben élő 82
