Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. mai kapcsolatban bizonyítani iparkodtam. Kétségtelenül 'mindent el kell követni, hogy minél több embernek minél nagyobb magántulajdona legyen, tehát a mi esetünkben, hogy minél több mezőgazdasági munkásnak földtulajdona legyen. Mivel azonban a magántulajdonban, a földtulajdonban való részesítés csak részleges eredményt mutat fel, felmerül a kérdés, mi legyen akkor a másik megoldás, a másik jár-, ható út. Erre én azt válaszolom, hogy semmi más, mint a mezőgazdasági szociálpolitika, az agrár szociális biztosítás. Magyarország hercegprímása volt az elsőknek egyike ebben az országban, aki kezdeményező lépést tett ezen a téren, amikor 1928 június 2-án a második Lex-Vass tárgyalása alkalmával azt javasolta a felsőházban, hogy utasítsa a törvényhozás a kormányt a mezőgazdasági munkásság öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítására vonatkozó törvénynek beterjesztésére. A hercegprímási javaslat jelentőségét a törvényhozás elismerte és azt el is fogadta. A kormány a törvényjavaslat előkészítésére vonatkozó országos adatgyűjtést nyomban elrendelte, 1928 októberében be is fejezte és 1929-ben el is készítette a mezőgazdasági munkások és cselédek öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítására vonatkozó törvénytervezetet. Ez a szociális elgondolás azonban a. mindinkább elmélyülő gazdasági válság miatt dugába dőlt, és íme, az előttünk fekvő törvényjavaslat a mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szól, tehát nem fedi sem a hercegprímás javaslatát, sem a törvényhozás által hozott országos határozatot, (vitéz Várady László: Ez a dolog első része, azután jön a többi!) Majd rátérek erre is. A. különbség mindenesetre lényeges, mert ez a törvényjavaslat mellőzi a családpolitikai szempontokat. A hercegprímás minden bizonynyal a keresztény állam' 'leseiét alapelveiből kiindulva a hozzátartozhat a családfő jogán megillető szolgáltatások rendszerét azért javasolta, hogy a szociális biztosítás is elősegítse a családi élet kialakulását és fenntartását. Ennek a célnak pedig nem felel meg az olyan törvény, amely kizárólag a férfimunkásokat vonja be a biztosítási védelem körébe, jóllehet a család eltartását, kiváltképpen a mezőgazdasági munkáscsalád eltartását, a férj és feleség, együttes munkája biztosítja és teszi lehetővé. Nemcsak szociális, Ijbanem keresztény lelkületemet is sérti az olyan szociális járadékbiztosítás, amely tűri, hogy ha egy hosszú munkásélet után az öregségi járadékra jogosult férj meghal, a kinullázott özvegy és árvák koldulni mehetnek, (Egy hang jobbfelől: Az indokolást is tessék elolvasni!) az özvegyek és árvák ki

: semmizéséből származó storno-nyereséget pedig a biztosítási alap élvezze. A keresztény etikának ilyen megsértése csökkenti a törvényjavaslat ama mindenesetre megnyugtató intézkedésének üdvös hatását, amely arról gondoskodik, hogy a munkában elaggott kenyértermelő mezőgazdasági munkás ne kegyelemkenyéren. ne alamizsnából, hanem becsületes munkával megalapozott biztosítási szolgáltatásokból éljen, vagy inkább élete fenntartásához némi támaszt nyerjen. A mezőgazdasági munkásság szívében amúgy is egy tövis van, az, hogy vel« szemben az ipari munkás valósággal kiváltságos helyzetet élvez. (Kéthly Anna: Szervezkedési szabadság!) Igen, a szervezkedés eredménye és jutalma. Sajnos,, a mezőgazdasági munkásság ülése 1938 február 18-án, pénteken. 510 talán nem is tudott szervezkedni és nem tudta kitermelni magából azokat az embereket, akikre szüksége lett volna. (Br. Vay Miklós: Es a kartellek! — Fábián Béla: Ml köze a kartelleknek a mezőgazdasági munkások szervezkedéséhezl — Csikvándy Ernő: Nagyon sok közük van! — Fábián Béla: A szervezkedésükhöz'?) Az ipari' munkásság szociális védelme többé-kevésbbó meg van oldva, ellenben, a 3 milliónyi mezőgazdasági munkásság teljesen ki van szolgáltatva a bizonytalanságnak. Valóban megdöbbentő, hogy amikor az ország visszhangzik kormányoknak és politikusoknak a népért való rajongásától, (vitéz Várady László: Ügy is van! Erezzük!) amely népen, azt hiszem, többnyire a földmíves népet szokták érteni, akkor miért nem tettünk eddig egy lépést sem ennek a népnek az érdekében, miért nem juttattunk ennek a népnek is valamit abból' a szociális biztosításból, amelyben az ipari munkások, a köz- ós magántisztviselők részesednek. (Gr. Festetics Domonkos: Ön volt itt az elmúlt parlamentben,, nem mi! — Drozdy Győző: Hát abban a (korban nem akarták ezt megérteni! — Zaj a jobboldalon.) Ez a megkülönböztetés az ipari és a mezőgazdasági munkásság között nem nevezhető másnak, mint a mezőgazdasági munkás és a mezőgazdasági munka lebecsülésének, (Ellenmondások a jobboldalon.) pedig ha Magyarország agrárország, akkor elvégre az agrármunkásság jólétéről is kell gondoskodni, mert hiszen — hogy egyebet ne említsek — a tífusz falun éppúgy hagyimáz, mint Budapesten, a láz ott is láz, mint Budapesten, és aki megöregszik ott, az éppúgy nem tud dolgozni,, mint aki Budapesten egy ipari üzemben öregszik meg. Még az a jó, hogy külön kórházakat nem emelnek az ipari munkások és a mezőgazdasági munkások részére, valamilyen betegségi numerus elausus-félét nem állapítanak meg a különböző foglalkozásúak számára, (Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Befejezem hosszúra nyúlt beszédemet, megköszönve azt, (hogy a Ház szíves volt beszédidőmet 30 perccel meghosszabbítani. Nem élve vissza ezzel a bizalommal, befejezem beszédemet két idézettel- (Gr. Festetics Domonkos: Hallottuk Savonarolát!) Az egyik a Quadragesimo annoból való (olvassa): »A proletárok száma ismét ihihetetlenül megszaporodott és keserves panaszuk az égbe kiált. Számukat növeli a földmunkások óriási serege, akik a legalacsonyabb életszintre szorultak, és legkisebb reményük sincs, hogy valaha is da-' rabka földet magukénak mondhassanak, tehát örökre a proletársorssal vannak eljegyezve, ha •csak jobb belátás nem érvényesül és hathaté . intézkedések nem történnek. Pedig a földmíyesek, az emberiség nagyobbik fele, tisztességben és becsületben keresi kenyerét. Minden erőfeszítéssel oda kell hatni, ímgy a termelt javak csak méltányosan halmozódjanak a birtokosnál, ellenben bőségesen jussanak a munkásoknak, . hogy családi vagyonkát gyüjthessenek, és így családi terheiket könnyebben és gondtalanabbul viselhessék.« A másik idézet Szekfű Gyulának, a »Három nemzedék« című művéből való, és ezt különös nyomatékkal hangsúlyozom és mély tisztelettel ajánlom az igen tisztelt Ház figyelmébe. (Olvassa): »A mezőgazdasági munkásosztály megmentése, emberi méltóságába viszszaemelése nemcsak nagy, de talán egyetlen nagy nemzeti feladat. Mellette nyugodtan félre lehetne állítani minden más feladatot, mert ha 79*