Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

520 Az országgyűlés képviselőházának 27 í ez az egy . sikerül, akkor mindent elértünk és újra életerős, egészséges, bátor és önálló nemzetté lehetünk, amelynek anyagi és lelki fegyverzete, kultúrája egyaránt magától fog jönni, ha egyszer ez a széles alsó réteg támaszává lesz a nemzeti életnek«. T. Ház! Áldozattal jár a falusi szegénység agrárszociális biztosítása, igen, áldozattal, de az államnak meg kell hoznia ezt az áldozatot, mert amely állam ilyen széles néprétegek érdekében komolyabb áldozatot hozni nem akar, az érett a pusztulásra és meg kell hozniok az áldozatot másoknak is, meg kell hoznunk nyugalmunk, testvéreink és hazánknak érdekében. A nyugalomért, a társadalmi békéért, & rendért okos önszeretetbol érdemes áldozatot hozni. Szegény magyar testvéreink érdekében becsületből kell áldozatot hoznunk, hazánkért pedig nemcsak kisebb-nagyobb szociális terheket kell viselnünk, hanem hazánkért életünket és vérünket feláldozni nem sok. (vitéz Varady László: Ezt szolgáljuk!) Ti Ház! Sokáig töprengtem a felett, hogy általánosságban elfogadiajn-e a javaslatot. (vitéz Várady László: Elfogadhatja!) Bár nem kerülnék nag^y lelkiismereti konfliktusba akkor, sem, ha elfogadnám. — kijelentem —mégsem fogadom el, mert éppen ebben a családpolitikai kérdésben, úgy látom, hogy egy óriási ür áll közöttünk, különben is én javíthatatlan ellenzéki vagyok. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez az! — vitéz Várady László: Ez a baj! Hiába hozzuk a legjobb törvényeket is!) Az leszek akkor is, ha a király bejön. Bár nem fogadom el általánosságban a javaslatot, mégis köszönettel és hálával, veszem a miniszterelnök úrnak és a földmívelésügyi kormányzatnak ezt a gesztusát. Igaz. hogv ez egy lépés (vitéz Várady László: Első lépés!) és én nem is tekintem olyan jelentéktelen lépésnek, (vitéz Várady László: Nagy lépés!) mindenesetre az első lépés ez, és az útirány a fontos, az az út a fontos, amelyhez ez a lépés, ez a kezdeti lépés vezet. (Felkiáltások a jobboldalon: Fogadja el! — Jurcsek Béla: Fogadja el, Miklós bácsi! — Zaj.) Hát ha Tildy Zoltán képviselőtársam elfogadta, én is elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobb és a baloldalon. — A szónokot számmán, üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Farkas Elemér! Elnök: Farkas Elemér képviselő urat illeti a szó. Farkas Elemér: Igen t. Képviselőház! Őszinte bensőséges örömömre szolgált Griger Miklós nagyrabeesült képviselőtársam beszédét hallgatni. Nemcsak azért, mert a Griger Miklóstól eredhető lehető legnagyobb dicsére^ tet mondta a javaslat mellett, amikor azt mondta, hogy meditált azon, hogy elfogadja-e vagy sem, és ha nem fogadta volna el, akkor tisztán csak azért nem fogadta volna el, mert javíthatatlan ellenzéki. (Farkas István: Ilyen hiamar megjavult! — vitéz Várady László: Győztél. Darányi-kormiány!) Ha Griger Miklós barátomnak csak enynyi kifogása van a javaslat ellen, akkor, azt hiszem, t. Ház, nyugodt lélekkel szavazhatja meg ezt a javaslatot mindenki. De őszinte örömömre szolgált ez a beszéd azért is, mert mélységes szociális érzéstől áthatott Isten szolgájának jutott az a feladat, hogy rámutasson^ ia magyar mezőgazdasági munkásság helyzetére.^ Megengedem, sok tekintetben talán sötét színekkel mutatott ná a magyar mezőgazdasági munkásság helyzetére, (Farkas István: ülése 1938 február 18-án, pénteken. Sokkal sötétebb az, mint ahogy rámutatott!) de^ kell ez a rámutatás, kellenek ezek a sötét színek r éppen a lelkiismeret felrázása és felébresztése szempontjából, nem itt, ebben a törvényhozásban, hiszen irt — hála Istennek — nincs már rá szükség, ellenben szükség van rá odakint az országban. Es amikor azt kell hallanom, hogy ia két nagy keresztény felekezet két ilyen nemesleikíí szolgája, mint Griger Miklós és Tildy Zoltán képviselőtársaim, azt a hangot ütötték meg ebben a vitában, amelyet a vita méltán megérdemel, akkor kell, hogy követendő példa legyen ez a vita további folyamán is. Nem ok nélkül mondottam ezt, mélyen t. Képviselőház! Megmondom őszintén, engem rendkívül kellemetlenül érintettek azok a megállapítások, amelyeket Matolcsy Mátyás igen tisztelt képviselő úr a vita tegnapi folyamán használt. Én elismerem Matolcsy Mátyás igen t. képviselő úr felkészültségét, elismerem azt, hogy régen foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de kérve kell kérnem őt arra, ennek a vitának a során is, — már többször megtörtént velem itt a képviselőházban, hogy kértem őt arra — hogy az ilyen ex asse szakjavaslatoknál kapcsolja ki a politikumot, (vitéz Várady László: Ügy van, helyes!) Nem ez a képviselőház és majdan nem a felsőház, hanem az egész ország közvéleménye osztatlanul politikamentesen kezeli ezt a javaslatot. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — vitéz Várady László: Űgy is kell!) Ha ez így van, akkor kérdem, miért kell belevetni a vitába ilyen fejtetőre állított okoskodásokat, hogy a Darányi-kormány azért hozza elénk ezt a javaslatot,_ mert ez egy^ kortesjavaslat a titkos választójog szempontjából. (Zaj a jobboldalon. — Bárczay János: Ugyan, már ne csináljunk semmit? — Boczonádi Szabó Imre: Akkor minden javaslat kortesjavasiat!) Ne kívánja az igen t. képviselő úr, hogy ezt a megállapítását jellemezzem, csak engedje meg nekem azt, hogy rámutassak ennek az állításnak tarthatatlanságára. Remélem, hogy ezt a javaslatot itt a képviselőházban és a felsőházban egy-két hét alatt meg fogjuk szavazni, és még

1 a tavasz folyamán élő valóság lesz belőle. Ha már 1939 január 1-étől 75.000 ember i'og járadékot kapni, amikor a titkos választás még a legjobb esetben is, éppen a dolog természeténél fogva, legfeljebb 1939. év végén vagy 1940-ben lesz végrehajtható, akkor kérdem: hol van az összekapcsolódási lehetősége ennek a két kérdésnek, hogyan lehet ezt kortesj avas latnak nevezni? Hát lehet-e ezt a kijelentést másnak, mint demagógiának minősíteni? (Bárczay János: Hát akkor ne csináljunk _ semmit? — Drozdy Győző: Egyszer azt mondják, nem csinál semmit a kormány, amikor meg csinál, akkor azt mondják, hogy korteskedésből csinálja!) Nem volt szerencséje a t. ; képviselőúrnak tegnap — mint ahogy ez már többször is megtörtént vele — 'az összehasonlításokkal sem. Hogyan lehet ideállítani a mezőgazdasági munkásság szociális gondoskodásának kérdését és összehasonlítani a tisztviselő-kérdéssel? Megint nem találok más jelzőt erre az állításra, mint azt, hogy ez demagógia. Hogyan lehet ezt a két társadalmi réteget egymás mellé állítani és ezzel az átlátszó indokolással? Nem túlszerencsések egyéb összehasonlításai sem. Dánia példájára hivatkozik az igen t. képviselő úr. Véletlenségből sem foghatott volna úgy a dolog mellé, mint ahogyan ezzel mellé fogott. Kérdem: hogyan lehet Dánia helyzetét Magyar-