Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

Áz országgyűlés képviselőházának 27 i. is, mert a világháborúban abszolúte és relatíve a legnagyobb számban vettek részt és az amúgy is kitűnő magyar katonák legjobbjai, legkiválóbbjai voltak és a legelső fronton a legvitézebbül harcoltak. Méltóztassék megengedni, hogy egy-két statisztikai adatot ismertessek erreyonatkozóan. (Halljuk! Halljuk!) Az őstermelők a háború előtt a kereső férfinépesség 49'8%-át tették ki, de az összes hősi halottaknak 69'7%-át adták. Amíg a többi foglalkozási ághoz tartozó kereső férfiak békelétszámának 2-9%-a volt hősi halott, addig az őstermelő kereső férfiak létszámának &8%-&. Nincsenek statisztikai -adatok arra, hogy az őstermelő hősi halottak között milyen százalékban szerepeltek a mezőgazdasági munkások, de ha ilyen statisztika volna, én azt hiszem, hogy ez az ő javukra szolgálna, mert ezek között alig-alig volt felmentett, ezek közül nem volt senki úgyszólván, aki könnyű szolgálatra volt beosztva, ezek mind ott voltak a világháború legelső frontján. A tűzharcos-javaslat tárgyalása alkalmával a honvédelmi miniszter úr maga leszögezte, hogy a magyar paraszt volt az ország és talán a világ legjobb katonája, és mégis vele együtt mindannyian éreztük és fájlaltuk, hogy a tűzharcos-javaslatban éppen ezeknek tudtunk a legkevesebbet nyújtani, talán éppen igen nagy számuknál fogva. Már ebből a szempontból is örvendek, hogy ezt a, mondom, hibánkon kívül előállott mulasztást — mert a törvény keretében ilyen anyagi vonatkozású rendelkezés nem volt beleilleszthető — ilyen rövid idő alatt ilyen nagyszerű cselekedettel korrigáltuk. És még rámutatok arra is, hogy a honvédelmi miniszter úr kijelentette a tűzharcos-javaslat tárgyalása alkalmával, hogy a javaslat' által nyújtott kedvezményekkel nem zárult le azoknak az intézkedéseknek a sora, amelyeket a kormány a tűzharcosok javára hozni szándékozik. Pár hónap alatt ez a kijelentés is igen szépen és nagy jelentőséggel bebizonyosodott. T. Ház! Most még méltóztassanak megengedni, hogy mint utolsó témára, egy olyan körülményre hívjam fel a Ház figyelmét, amely nézetem szerint az előbb elmondottakkal összefüggésben van és ez a magyar mezőgazdasági munkásságnak külföldre való kivitele. (Halljuk! Halljuk!) Tildy Zoltán t. képviselőtársam már megemlékezett erről a témáról. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt még néhány gondolat: tal kiegészítsem. Nézetem szerint semmi kifogásunk nem lehet az ellen, hogy magyar mezőgazdasági munkásokat rövid időre korlátolt számban és nem nagy távolságra külföldre szerződtessenek. Különösen a németországi munkáskivitelt támadják több szempontból. Az első kifogás az, hogy itt Magyarországon munkáshiány áll elő azért, mert ezt a néhányezer munkást külföldre viszik. Tildy Zoltán t. barátom, szintén megcáfolta ezt a beállítást és én is azt mondom, hogy, sajnos, ezt a kifogást nem tartom helytállónak. Azért, mondom, hogy sajnos, mert hiszen az volna a kedvező helyzet, ha párezer munkást már tényleg nem tudna nélkülözni a magyar mezőgazdaság, ha minden egyes mezőgazdasági munkásunk a maga megszokott foglalkozási körében lenne foglalkoz tátva s ha azoknak < egy része nem végezne ínségmunkát, >vagy nem kódorogna itt Budapesten, mint ipari munkát vállalni akaró, de többnyire munkanélküli. ülése 1938 február 18-án, pénteken. Öli A másik kifogás az, hogy a munkások ott olyan nagy béreket kapnak, hogy igényeik megnövekednek és nem lesznek megelégedve az itthoni keresettel. Én ezt a kifogást sem tartom helytállónak. A magyar munkásoknak legalább is az az igen tekintélyes része, amely alig-alig lépi túl a járás, vagy legfeljebb a megye határát, az ilyen külföldi szerződést mindig .bizonyos fokig kalandos és kockázatos vállalkozásnak tekinti, tehát ezekhez arányítja ottani keresetét és van annyira józan az a magyar munkás, hogy meg tudja ítélni, hogy a kis agrár Magyarország mezőgazdasága nem tud olyan nagy béreket fizetni, mint egy nagy ipari állam, amelyben természetszerűleg a mezőgazdasági termeivények ára sokkal magasabb. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt egy régi példával illusztráljam. Békeidőben például a magyar munkások sohasem követeltek olyan magas bért és nem számítottak olyan magas keresetekre, amilyenekről például az ameri kasoktól hallottak A harmadik kifogás pedig, amelyet igen sokan jobb ügyhöz ,niéltó buzgalommal emlegetnek, az, hogy Németországban az ottani munkások egy átkos idegen propagandának esnek áldozatául és bizonyos megmételyező külföldi eszmékkel térnek haza. Aki ezt állítja, vagy ettől fél, az nem ismeri a magyar munkásokat, a magyar embereket. Méltóztassék megengedni, hogy a sajátmagam tapasztalatából egy példát hozzak fel. A háború előtt nyolc esztendeig szolgál tara Karintiában, mint a württembergi huszárezred tisztje. A tisztikarnak több mint a fele osztrák volt, a legénység színmagyar. Állítom, hogy huszárjaink a három esztendő alatt Karintiában, szóval: csupa idegenek között, annyit sem tanultak meg németül, hogy egy félig-meddig értelmes egyszerű mondatot el tudtak volna mondani és szókincsük, a vezényszavaktól eltekintve, (még a száz fölé sem emelkedett. Miért, t. képviselőtársaim? Azért, mert csoportosan együtt éltek a huszárok és még kimenőre is csoportosan mentek, annak az idegen népnek a nyelvét tehát nem sajátították el. Mosolyognom kell, ha magam elé képzelem bármely derék huszáromat, amint egy németnyelvű politikai beszédet vagy propagandaelőadást hallgat. Ha tehát .lettek volna is ilyen előadások, egészen természetes, hogy ezek a mi munkásainkra semmi hatást nem gyakoroltak volna. T. Ház! De ha ontár ennél a témánál tartunk, méltóztassanak megengedni, hogy egy más propagandáról megemlékezzem. A miniszterelnök úr mesélte, hogy amikor Németországban meglátogatta a munkásokat, megkérdezte a munkaadó földbirtokosokat, hogy milyen kívánságuk van a jövőre vonatkozólag. Ezek a birtokosok egyértelműleg azt kérték, hogy jövőre ugyanazok a munkások menjenek vissza birtokaikra és hangoztatták a miniszterelnök úr előtt, ihogy a magyar munkások sokkal megbízhatóbbak, sokkal önállóbbak, sokkal jobbak bármilyen miás külföldi munkásoknál. Igen t. képviselőtársaim, a nem létező idegen propagandával szembe állítsuk odia a külföldön meglévő valóságos magyar propagandát. Én azt állítom ugyanis, hogy nemcsak a tudósok, művészek és sportemberek, hanem igenis, a magyar munkások is csinálhatnak külföldön propagandát (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és hűségükkel, megbízhatóságukkal, derekas munkájukkal ők is • 78*