Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. fajtáját szereti! — Takács Ferenc: Még jobban is szerethetnék),- mert kétségtelen, 'hogy ezzel a javaslattal végeredményben igen szélesrétegű tömeget kapcsolunk az állami rendhez. Ez pedig

1 közérdek, elvitathatatlanul sfeÖ& érdek. (Ügy van! Ügy van! — vitéz Várady László: Ezért hozta a kormány a javaslatot!) Ha az a, mezőgazdasági munkás vagy cseléd tudni fogja azt, hogy öreg korában mégis osalk ^számíthat valamire — megnyugszik. Nem számíthat sokra, ebben tökéletesen igazuk van azoknak a képviselőtársaimnak, akik nehezményezik, hogy ez a segítés kevés is, de ha egyelőre kevés is az amire számíthat, ez mégis sokbal töibb, (Ügy van! Ügy van! a jobbolda<lon.), határtalanul .több mint a semmi. Ezt a kis valamit mégis csak el kell fogadnom és mi, akük azzal jöttünk ide a t. Házba, hogy elsősorban a földdel együtt közösen élőknek az érdekeit szeretnénk itt képviselni, ezt az első lépést is örömmel üdvözöljük, mert az országos érdekeket, a nemzeti érdekeket fölébe helyezzük pártszempontjainknak. (Elénk helyeslés jobbfelől. — Vitéz Árpád: Klet malomban őröl Matolcsy vad! — Br. Vay Miklós: Az élszónokkal! — Meskó Rudolf: Frakció-csoportok! — Zaj.) De amikor a magam részéről mindezt elismerem, mégis arra az álláspontra kell 'helyezkednem,^ hogy ez a megsegítés lehetett volna bőkezűbb (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is szerettük volna!) a magam részéről nem találom elfogadható megokolásnak azt, hoigy nincs elegendő költségvetési fedezetünk hozzá. Mert nem nagy összegekről van szó. 6, 7, 8 milliós összegekről beszélünk, holott ha a költségvetést megvizsgáljuk és a, költségvetés egyes tételeit nézzük, kétségtelenül találunk még igen sok olyan tételre, amelyet nyugodt lelkiismerettel áttolhatnánk az ilyen szociális törvényhozási feladatok alapjául. (Tauffer Gábor: Az adóvallomásokat is nézni kellene!) En arról nem beszélek, hogy az ad óv állomás okkal is baj van, hogy az adóvallomások is legyenek tisztességesek, az azonban kétségtelen, hogy a költségvetési szükségletek sorrendjében lehetne olyan változtatásokat tenni, amelyek ennek a javaslatnak feltétlenül előnyére szolgálnának. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En Osztozom Tildy Zoltán igen t. barátom álláspontjában, (Felkiáltások a jobboldalon: Mi is!) hogy a szociálpolitikai kérdéseik: elé csak egyetlen egy ügyet lehet helyezni s ez a honvédelem kérdése. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Minden imás kérdés kivétel nélkül a harmadik vagy a negyedik vonalra való. Végeredményben ne felejtsük el azt, amit Faibinyi pénzügyminiszter úr a napokban mondott, hogy történelmi időket élünlk és ha, ő a cukoradóból meg tudna takarítani 40 milliót, azt más célra fordítaná. Aláírom, mert hiszen tudom és látom, hogy körülöttünk recseg, ropog minden, én érzem, 'hogy minden tisztességes és becsületes, hazáját szerető magyar embernek — tekintet nélkül arra, hogy milyen párthoz tartozik — össze kell fognia. — (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés a jobboldalon.) össze kell fognia azért, mert a, mi szomorú-és keserves magyar életünket bűnös kezek napról napra és állandóan merényletekkel illetik. (Ügy van! Ügy van!) En azt hiszem, hogy e tekintetben nem is lehet közöttünk különbség. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A szociálpolitika különösen a mai időkben lépett az első vonalba A szolidaritás gondolata pedig szerintem sokkal jobban kell. ülése 1938 február 17-én> csütörtökön. 503 hogy foglalkoztasson bennünket, mint például a totalitás gondolata. A szolidaritás gondolata megment, a totalitás ellenben pusztulásba dönt bennünket. Még távol van tőlünk ez a veszedelem, de esetleg mégis bekövetkezhetik. Én tehát akkor, amikor a kormány ilyen törvényjavaslattal jön, azt hiszem, hogy nekünk elsősorban az egész magyar társadalom szolidaritásának érzésére kell hivatkoznunk és appellálnunk. (Helyeslés.) Itt nem elég az, hogy megállapítjuk azokat a 20 filléreket, hogy megállapítjuk azokat a kis, minimális hozzájárulásokat, hanem itt tényleg komolyan és áldozatkészséggel kell segítségére mennünk ennek az óriási nagy népretegnek, a magyar földmunkásságnak, amely már numerikus súlyánál fogva is nemzetet alkotó tényező. Végeredményben ezt az egész magyar népességnek körülbelül ! egyharmadát, a földmíveléssel foglalkozó laj kosságnak kétharmadát kitevő népréteget ilyen körülmények között mostohagyermek[ ként kezelni nem lehet és nem szabad, már j pedig az kétségtelen, hogy hosszú időn kereszí tül így volt kezelve s ennek ellenére is heroikusan és gyönyörűen tűrte a sorsát, bár nagyon hosszú időn keresztül senki sem gondolt arra, hogy mi lesz ezzel a derék- izzadó, verejtékező magyarral, aki túrta a földet, s aki öreg korára tényleg a kenyértelenség, a vándorlás és a szegényház jövőjét láthatta csak maga előtt. Hála Istennek, hogy ez a mentalitás és ez az irányzat mégis csak megváltozott és ezzel i\ népréteggel végre foglalkozunk. Ez már maga is nagy eredmény, ez már maga is óriási eredmény, ami a föld népét kétségtelenül meg fogja nyugtatni. Természetes, nem elég csak az, hogy most az első lépést megtesszük. Itt azután a saját lelkiismeretünkre kell aippellálnunk, hogy ezután az első lépés után ne szenderedjünk nyugodt pihenésre és ne hagyjuk azt, hogy ez az első lépés 'megtétetvén, most már elvégeztük dolgunkat, most már a továbbiakban nincs ránk szükség, mert azt a váltót, amelyet most idehoztak a törvényhozás elé s amelyet most próbálunk rendezni, még nem egész ö««zegében fizetjük ki ezzel a leendő törvénnyel. Ez csak egy rósztörlesztés a nem zet becsületbeli adósságából, tehát a további fizetésekre is gondolnunk kell, ha ezek a fizetések esetleg áldozatosak is lesznek, (Gr. Festetics Domonkos: Az indokolásban benne van!) És a törlesztéshez nemcsak a nagybirtoknak, hanem a nagytőkének is hozzá kell járulnia, mert amikor a földmunkásság sok milliós tömegét beállítjuk a nemzeti biztosításba fundamentumként, akkor a nagytőke biztonsága érdekében is erősítettünk valamit, tehát az áldozatoktól nem szabad visszariadnunk. (He lyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy a további lépéseknél a kormánynak nemcsak magára a földbirtokra kell gondolnia, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé ven.) mert amikor a nemzet Vs részének emberséges életéről akarunk gondoskodni, ugyanakkor egyéb gazdasági tényezőkkel is kell számolni. (Helyeslés.) T. Ház! Ha magával a javaslattal, annak egyes konkrét rendelkezéseivel kívánok foglalkozni, elsősorban a javaslat első szava, az a szó, hogy »férfi« ötlik a szemembe. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a szóval itt pár pillanatig foglalkozhassam. A magyar törvényhozás általában túlságosan favorizálja a férfiakat. Ez sajnálatos dolog. Azt is észrR kell venni, hogy végeredményben nemcsak