Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

502 Az országgyűlés képviselőházának 270 T. Ház! Az összes befolyó pénzek a gaz­dáktól származnak. Ezek mind gazdapénzek, a mezőgazdaság életéből fog tehát a javaslat törvényerőre emelkedése alkalmával legalább évi nyolcmillió pengőt kiszakítani. Ha ma, amikor mezőgazdasági hitel nincs, amikor a gazdaság helyzete még mindig nehéz, ezt ki­szivattyúzzuk onnan es valami úton-módon vissza nem adnók, hitel formájában rendelke­zésére nem bocsátanék a gazdatársadalomnak, hibát követnénk el. En igen örülök annak, hogy a bizottsági tárgyalások alkalmával a miniszterelnök úr elfogadta azt a javaslatomat, hogy az így be­folyó pénzeket &z intézet mezőgazdasági hite­lek nyújtása végett adja ki olyan pénzintéze­teknek, amelyeik ezzel foglalkoznak, de nagyon kérem a földművelésügyi miniszter urat, hogy a végrehajtási utasításban méltóztassék az in­tézetnek készpénzben lévő vagyonát az OKH kezelésére bízni, amely azután tagszövetkeze­tei révén ezt az egyes községek középlejáratú hitelek alakjában rendelkezésére bocsátani a gazdatársadalomnak, még pedig elsősorban an­nak a kisgazdatársadalomnak, amely földet akar vásárolni vagy házat akar építeni. De továbbmegyek. Véleményem szerint a birtokososztálynak is középlejáratú hitelt le­hetne nyújtani, azonban kizárólag csak arra a célra, hogy a modern kor követelményeinek és a higiénia előírásainak megfelelő cselédházakat építsen, esetleg elavult cselédházatkat modern cselédházakká alakítson át. Ezáltal nemcsak a cselédség helyzetén segítenénk, hanem az építő­iparnak is munkaalkalmat tudnánk nyújtani. őszintén meg kell mondanom, hogy a gazdatársadalom az első pillanatban bizonyos mértékben meghökkent ettől a javaslattól. Attól félt, hogy ismét egy Oti--val, ismét egy túldimenzionált, túladminisztrált intézettel fog szembenálíani, amely — az Oti.-ra célzok — a gazdatársadalomnak sok kellemetlenséget és bosszúságot okozott eddig. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Éppen ezért igen örülök annak, hogy a mi­niszterelnök úr egyik kijelentése szerint ennek az intézetnek az adminisztrálása nem fog évi 400.000 pengőnél többe kerülni. (Helyeslés.) Ez egyúttal azt a reményt is éleszti bennem, hogy ezt a biztosítást idővel ki lehet majd terjesz­teni betegség és rokkantság esetére is. T. Ház! Mindenesetre megállapíthatjuk azt, hogy ez a javaslat a kor szellemét megérti és a társadalombiztosítás terén hatalmas lépéssel halad előre- Teljes tárgyilagossággal megálla­pítható az, hogy a kezdeményezés dicsősége a Darányi-kormányé. Látom ebből a javaslatból azt, hogy a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítása biztos alapra helyeztetett, hogy a biztosítás mértékét idővel a,z intézet megerősödésével s esetleg a gazdasági helyzet javulásával emelni is lehet s mivel egyúttal látom azt, hogy ebből a javaslatból kicsendül a miniszterelnök úr szociális érzése, kicsendül a föld szeretete és a mezőgazdaságig munkásság iránti megbecsülése, ezért azt általánosságban a részletes tárgyalás alapiául örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Béldi Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, törölte­tik. Szólásra következik 1 ? Esztergályos János jegyző: Dulin Jenő! ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásá­nál akkor járunk el teljesen helyesen, ha min­denféle pártszempontokat mellőzünk. (Helyes­lés jobbfelől.) Nem helyeslem azt, hogy min­den javaslatnál s így ennél az igen tisztessé­ges, becsületes inteneiójú javaslatnál is a pártpolitikai ellentéteket próbáljuk kiélezni és ebben is keresgéljük azokat az aknákat, amelyek előre el vannak rejtve és robbanásra vannak szánva. Miután mi ellenzékiek tulaj­donképpen azt hirdettük, hogy főcélunknak a kormány ösztökélését tartjuk atekintetben, hogy hozzon olyan javaslatokat, amelyek a nép javára és előnyére szolgálnak, most ami­kor végre tényleg egy olyan javaslattal jön a kormány, amelyre mi is azt mondjuk, hogy jó és helyes, — mert akkor is jó a javaslat, ha csak első lépésnek tekintjük, s reméljük és hisszük, hogy az első lépést követni fogja a második és harmadik lépés, még pedig nem ezer esztendő múlva, amint azt egyik érdekelt Tildy Zoltánhoz írott levelében mondja, ha­nem gyorsabb ütemben — ne lepődjék meg senki, ha már most előre kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon-) Sőt tovább megyek! Őszintén megvallva, ezt a javaslatot sokkal jobb kor­rektívumnak, sokkal jobb választójogi kauté­lának tartom, mint akármilyen mást, ami a választójogi törvényjavaslatban el van he­lyezve, mert szenintem a választó jog ellem, vé­dekezni olyan formában, hogy magában a tör­vényben állítsunk fel sorompókat, helytelen s ez csak oda fog vezetni, hogy elszövevénye­sedik, átláthatatlanná válik és a végén az em berekben a bizalmatlanság ver fészket. Sok­kal helyesebb, sokkal jobb, tehát — s párt­vezérem is ugyanezt az álláspontot vallja — ha szociális vonatkozású törvényjavaslatokkal jön ide a kormány és szociális alkotásokai igyekszünk létrehozni. Kétségtelen az, hogy az ország lakosságá­nak óriási részén segítünk ezzel a javaslattal és kétségtelen az is, hogy a mezőgazdasági munkásoknak és napszámosoknak az elkesere­dését valamivel csökkentjük, mert valahogyan mégis csak lehetőség nyílik számukra, hogy öreg korukban elkerüljék a t szegényházat s nem lesznek az országút vándorai. Éppen ezért én ezt a javaslatot elvi szempontból csak üdvözölni tudom. (Helyeslés.) Őszintén megvallva, nem nehezményezem a kormánnyal szemben azt, ha egy ilyen ja­vaslattal kortes-célokat is szolgál a saját szempontjából. Ez a kortes eszköz meg van engedve. Végeredményben, ha egy kormány azzal korteskedik magának, hogy helyes tör­vényjavaslatokat hoz, amelyeket az ellenzék szempontjából is jónak találunk elvileg, ez egy igen tisztességes módszer ahhoz, hogy ma­gát népszerűsítse. Mindenesetre sokkal tisztes­ségesebb, mint a csendőrszurony. (vitéz Vá­rady László: Már ebben a választásban nem volt!) Volt valamikor, az kétségtelen, (vitéz Várady László: Régen!) nem akarom a multat hánytorgatni, éppen ellenkezőleg, azt mon­dom, hogy ez a módszer sokkal helyesebb és sokkal inkább megértéssel találkozik^ az ellen­zék részéről, mintha a kormány más formá­ban próbálná magát népszerűsíteni. (Zaj.) Állítom, hogy az ilyen javaslat nemcsak egy pártnak szolgál előnyére (Ügy van! Ügy van!), hanem minden olyan pártnak és minden olyan politikusnak előnyére szolgál, aki a rendet szereti (vitéz Várady László: Alki a

Next

/
Thumbnails
Contents