Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. . Visszatérve a törvényjavaslatra, a mező gazdaság megterhelésének megállapításánál az ideális megoldás az volna, hogy a sok munkást, a sok cselédet alkalmazó gazdaságok, — hogy szakkifejezéssel éljek — a munkaterjes gazdaságok előnyben részesíttetnének. Tudom, hogy ennek gyakorlati megoldása igen nehéz, de a holdankint felhasznált napszámok, a gazdaságonkint alkalmazott cselédek számát junktimba hozva a kataszteri tiszta jövedelemmel, meg lehetne állapítani egy számot és az ennél több munkást alkalmazó gazdaságot előnyben lehetne részesíteni. Ez egyúttal abból a szempontból is előnyös volna, hogy a mezőgazdaságot automatikusan az intenzivitás felé szorítaná. A javaslat bírálatával kapcsolatban meg kell említenem azt, amit a Ház minden oldalán örömmel üdvözöltek, hogy igen helyesen, igen jól, a bLstosítái-nak nemcsak a 10 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel, hanem a 20 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel, illetve a két kataszteri holddal rendelkező birtokosokig való kiterjesztését tette lehetővé az eredeti javaslat módosítása. Szerettem volna, ha a biztosítási számítások lehetővé tették volna ennek fokozását. Megmondom, hogy miért. Azért, mert igen sok mezőgazdasági cseléd van, aki alkalmaztatása alatt szorgalma, takarékossága révén 2—3, esetleg 4 hold földet is tudott venni. A takarékos, a magyar földhöz rajongásig ragaszkodó magyar mezőgazdsági munkásság érdekében feltétlenül olyan megoldást kell ezen a téren találni, hogy azok a mezőgazdasági munkások, akik szorgalmukból, takarékosságukból szolgálati idejük alatt tőkét tudtak gyűjteni és ebből egy kis földet vásárolni, öreg napjaikban ne essenek el a biztosítás szolgáltatásaitól. Lehetővé kell tenni azt hogy legalább befizetett járulékukat öreg napjaikban visszakapják, mert különben a földvásárlásért, a takarékosságért tetemes mennyiségű járulékfizetést áldoznának fel. Azt hiszem, mindenkinek általános óhaja, hegy az özvegyi biztosítás kérdése is megoldassák. Tudom nagyon jól, hogy ez nagy megterhelést jelentene, de úgy látom, hogy a rendkívüli segélyalap felhasználásával ennek meg lesz a módja. Meg vagyok győződve, hogy az eaész biztosítást olyan nagy biztonsági koefficiens tekintetbevételével számították ki, hogy idővel módjában lesz a kormánynak ezt a kérdést teljes megnyugvásra megoldani. Meg vagyok győződve azonban arról, hogy a magyar gazdatársadalom is szívesen vállalt volna esetleg kissé nagyobb megterheltetést ennek a megoldásnak kedvéért, hiszen a családvédelmi szempontok tekintetbe vételé vei itt valami megoldást feltétlenül találni kell. Hiszem, hogy az intézmény megerősödésével az előbb említett források feltárásával ennek idővel meg is lesz a módja. A biztosítás szolgáltatásai tulajdonképpen három részből állanak. En azonban csak két részével kívánok foglalkozni, elsősorban a járuléktörzspótlék kérdésével. A javaslat szerint az olyan mezőgazdasági munkás, aki évi 25 munkahetet tud felmutatni, vagy aki csak 24 munkahetet mutat fel, de önkéntes hozzájárulással azt 25-re kiegészíti, évi 1.50 pengő járadéktörzspótlékot kap. Ezt véleményem szerint valahogy rugalmasabbá kellene tenni. A magvar mezőgazdaságnak munkásokhoz való telítettsége következtében igen kevés ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. 501 olyan mezőgazdasági munkás lesz, aki évente 25 munkahetet ki tud mutatni. Ki fogják tudni mutatni^ a cselédek, de a napszámosoknál, a részesmunkásoknál tekintetbe kell venni azt is, hogy ezeknek saját kis részesföldjük megmunkálására is bizonyos számú munkanapra van szükségük, tehát a 25 munkahétből ez feltétlenül bizonyos mennyiséget el fog vonni. A javaslat igen helyesen lehetővé teszi azt, hogy öt hetet önkéntes hozzájárulással a munkavállalkozó megvehessen. Ez rendkívül helyes r intézkedés, azonban én méltányosnak tartanám, hogy ha véletlenül valamely munkás elfelejtené ezt a 22—23—24 munkahetet 25-re kiegészíteni, annak ne csak egy évben legyen erre módja, hanem méltóztassék lehetővé tenni, hogy ez a kiegészítés esetleg két éven belül történhessék meg. Vagy méltóztassék találni egy olyan megoldást, — hiszen ez nem járna az intézet tetemes megterhelésével, — amely szerint a 20 munkahetet leszolgált munkás is részesüljön törzspótlékban, amely ebben az esetben nem 1.50, hanem — mondjuk — 1 P lenne. Rá kívánok még mutatni a biztosítás szolgáltatásainak második részére, s fokozódó járadékrészre, amely a munkás által befizetett összeg 20%-át teszi ki. Ez az ipari munkásság biztosításánál is megvan, csakhogy az ipari munkásság biztosításánál a munkás nem 20, hanem 24%-ot kap. Én az igazságosság szempontjából fontosnak tartanám, hogy a mezőgazdasági és az ipari munkásság között ne legyen differenciálódás, szerintem tehát módot kellene találni arra, hogy az intézet megerősödésével a mezőgazdasági munkások is 24% fokozódó járadékrészt kapjanak A törvényjavaslat 17. §-ának 2. bekezdése foglalkozik az olyan mezőgazdasági munkavállalkozóval, aki egy hét folyama alatt több munkaadónál teljesít szolgálatot. A javaslat úgy rendelkezik, hogy minden egyes munkaadó a munkáltatás sorrendjében felelős a járulékok lerovásáért. Ez azonban végeredményben oda fog vezetni, hogy minden ellenőrzés és szekatúra elkerülése végett a hét első napján munkát adó gazda fogja ezt leróni^ s így a hét későbbi napjain munkát adó földbirtokosok, vagy gazdák előnyösebb helyzetben lesz nek, mert ezt a járulékot nekik nem kell majd leróniok. Még egy kérdésre szeretném felhívni a t. Ház figyelmét, amely kérdést már a bizottsági tárgyalás során is felemlítettem, ez pedig a bcrbeadott birtokok kérdése. A javaslat értolmében^a bérbeadott birtokoknál a hozzájárulás a bérlő és a tulajdonos által fizetett közadók arányában áll api tta tik meg- Mi gazdák, akik kint élünk falun, tudjuk, hogy a gyakorlati életben a legtöbb bérleti szerződést úgy kötik meg, hogy a földadót a bérlő, a jövedelemés vagyonadót viszont a tulajdonos fizeti. Ha most már a háromféle adó arányosításával kell megállapítani a hozzájárulást, hihetetlenül nehéz számítások és komplikációk fogn-ik előállni. Ezeknek a kiküszöbölése végett feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy a törvényjavaslat expressis verbis mondja ki, hogy a bérbeadott földeknél a hozzájárulást a bérlő fizesse. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.)

t Ez különben azért is logikus, mert ez a hozzájárulás tulajdonképpen a rezsiköltségekhez tartozik, ezt pedig mindenképpen a földet művelő, a földet munkáló kell, hogy fizesse. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) 76*