Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-270
500 Az országgyűlés képviselőházának 27Ö tem, hogy ma az öregek a fiatalok kenyerén élnek. Ha tehát az öregek ezt a kis nyugdíjösszeget megkapják, a fiatalságnak, az őket eltartó fiaiknak háztartásában bizonyos pluszkiadások fordulhatnak majd elő. Azzal tisztában kell lennünk, hogy a terheknek legalább 90%-át a gazdaközönség, a földbirtokos társadalom fogja viselni, de az én meggyőződésem az, hogy ezt a magyar földbirtokosság hazafias érzéstől áthatva örömmel fogja vállalni, mert tudja, érzi, hogy ezzel tartozik a föld munkásainak. (Tüdy Zoltán: Nagyon helyes!) Ezek előrebocsátásával rá kívánok mutatni arra, hogy nagy különbség van az ipari munkások^és a mezőgazdasági munkások szociális biztosítása között, amennyiben az ipari munkásság szociális biztosítását tulajdonképpen nem az iparvállalatok fizetik, hanem azt áthárítják a nemzet egyetemére. (Br. Vay Miklós: A fogyasztóközönségre!) Az ipar védett helyzetében és azon belül ipari kartelei révén a ráháruló szociális terheket át tudja hárítani. Erre a mezőgazdaság képtelen. Az ipar vámvédelemben részesült, árait önkényesen, szabadon tudja megállapítani. Ezzel szemben a mezőgazdaság ilyen vámvédelemben nem részesül, vagy ha részesül, csak kis mértékben és a mezőgazdaság produktumai mind a világpiaci ár függvényei. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Az iparnak ebből az áthárításából következik tehát, hogy az ipari szociális biztosítást nem maguk az iparvállalatok fizetik, hanem az áthárul a fogyasztóközönségre és mint legnagyobb fogyasztóra, a magyar mezőgazdaságra. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Az áldozatok viselésénél fontosnak tartom ennek a szempontnak a ^domborítását, mert ebből látszik, hogy igazság szerint a mezőgazdasági munkásság szociális biztosításánál tulajdonképpen a nagyobb részt a köznek, a nemzet egyetemének kellene viselnie, ezzel szemben azonban a munkavállalók heti hozzájárulását és esetleg a földbirtokos társadalom hozzájárulását lehetne csökkenteni. De véleményem szerint elsősorban feltétlenül igénybe kellene venni és meg kellene terhelni a mezőgazdasági munkásbiztosítás terhével azokat az ipari karteleket, amejyek a mezőgazdaságból élnek, (Dulin Jenő: Nagyon helyes!) amelyek anyagi helyzetük minden veszélyeztetése nélkül tetemes részét vállalhatnák ennek a biztosításnak. A gazdatársadalom mind a cselédei, mind a munkásai után járó heti 20 fillért, meggyőződésem szerint, a legtöbb esetben maga fogja fizetni. Természetesen a gazdának érdeke, hogy jó, biztos cselédei legyenek, hogy éveken keresztül megmaradjanak nála és érdeke a gazdának az is, hogy olyan munkásai legyenek, akiknek munkateljesítménye nagy- Ezt pedig csak akkor fogja a gazda elérni, ha ezt a heti 20 fillért ő maga rójja le helyettük. A mezőgazdaságnak és a gazdatársadalomnak a megterhelése a javaslat szerint legalább nyolcmillió pengőt fog évenként kitenni. Az előbb említettem, hogy helyesnek tartanám, ha ez a megterhelés a társadalom nagyobb rétegében, a nemzet egyetemében jobban eloszlana és ebből a szempontból örömmel látom, hogy a törvényhatóság-ok igénybevétele a változtatás következtében most nagyobbmértékű lesz, mint az eredeti javaslatban volt. De a kérdés elbírálásánál feltétlenül tekintetbe kell venni a mezőgazdaság jövedelmezőségét. Szerény véleményem szerint a mezőgazdaság a ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. mai jövedelmezősége mellett, a mai konjunktúra mellett ezt a megterhelést elbírja, de gondolni kell arra is, hogy a viszonyok változnak és a konjunktúra romolhat, őszintén megvallom, hogy ebből a szempontból bizonyos pesszimizmussal nézem a jövőt. A kormánynak tehát fokozottab mértékben kell gondoskodnia arról, hogy a mezőgazdaság jövedelmezősége fenntartassák és arról, hogy a mezőgazdaság termeivényeinek biztos piacai legyenek, továbbá, hogy az áralakulás megfelelő legyen. De még arra is fel kívánom hívni a figyelmet, hogy most már az agrárolló szűkítése terén is megfelelő intézkedéseket kell tennünk. Az agrárolló szűkülése az idén bizonyos mértékben bekövetkezett. Az 1937. év végén az agrárolló nyílása 30'3 volt, szemben az 1936. évi 35 5-del. De ha nézem az 1935. évet, akkor teljes tárgyilagossággal és igazsággal meg kell állapítanom, hogy akkor az agrárolló nyílása 22-9 volt, tehát kevesebb, mint ma. Ha a mezőgazdaság jövedelmezőségét fenn akarjuk tartani és emelni akarjuk, akkor gondoskodnunk kell nemcsak arról, hogy a mezőgazdaság termeivényei megfelelő áron mozogjanak, hanem arról is, hogy a mezőgazdaság szükségletei, a mezőgazdaság által használt iparcikkek is megfelelő árnívón mozogjanak. Ha összehasonlítom az 1913-as indexszámok szerint a mezőgazdasági és ipari produktumok árát, — tisztán azokat az ipari termelyényeket kívánom az összehasonlítás alapjául venni, amelyeket belföldi nyersanyagból állítanak elő — akkor szomorú képet látok. A nej gyedévenként megjelenő hivatalos statisztikai közlemények szerint — az 1913-as évet száznak véve — a múlt évben a búza indexszáma 80, a tengerié 77. az elsőrendű szénáé 47, a disznóé 67, a jármosököré 82, ezzel szemben a mezőgazdaság által használt ipari produktumok közül a rúdvas indexszáma 126, a hazai barnaszéné szintén 126, a mészé 141, a cementé 156. Itt olyan óriási árdisznaritás áll fenn, hogy azt mindenképpen csökkenteni kell. Nagyon jól tudjuk, hogy világjelenség az, hogy a mezőgazdasági cikkek indexszáma alacsonyabb. mint az ipari cikkeké, de a kormánynak minden eszközt meg kell ragadnia, hogy ezt az árdifferenciát lehetőleg csökkentse- Tudom, hogy a kormány az árvizsgáló bizottság rendszerével igyekszik ezt elérni, de ha ez a rendszer nem válik be, ha ezzel ezt a disznaritást nem lehet csökkenteni, méltóztassék erőszakosabb rendszabályokhoz nyúlni és más úton megoldani a kérdést. Legyen a kormány meggyőződve, hogy az ilyen erélyes intézkedések megtételénél a falu és a fogyasztóközönség örök hálája kíséri minden lépését. Említettem, hogy a magyar föld jövedelmezőségét fokozni kell, mert a magyar föld jövedelmezőségétől függ millió és millió magyar kisgazda egzisztenciája, akik mindenkor az állam legbiztosabb pillérei voltak. Feltétlenül meg kell ezt tenni azért, mert a magyar föld az, amely majdnem száz százalékig magyarok és nem külföldiek tulajdonában vaa. Ezzel szemben szomorúan állapítom meg, hogy sok iparvállalat van külföldi érdekeltség kezében s az iparvállalatok részvénytársasági formája következtében sohasem lehet megtudni, hogy kinek a trezorjában vannak a részvények, kinek a tulajdonában vannak az iparvállalatok.
