Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

,Az országgyűlés képviselőházának 270. kezni: a jogos védekezés szükségessége a nrank'aierkölosöt aláásó azon veszély ellen, nehogy a dolgozóik terhére ez az öregségi járadék esetleg munkakerülő naplopók munkanélküli járadéksegélyévé hitványuljon. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Felvetették bizonyos körök, hogy a munkavállalók részéről juttatott különböző hozzájárulások ellenére is egységes összegű járadék állapi ttassék meg. A legerősebb érvük .az, — sokszor igazuk is van — hogy nem .a munkavállaló készségétől függ, hogy hány hetet tud dolgozni egy esztendőben, hogy tehát mennyi ideig és mennyit tud (hozzájárulásként a maga részéről befizetni, hanem jórészt a magyar gazdálkodási és mezőgazdasági üzemi viszonyok függvénye ez. 'Ebben igazuk' van. Eltekintve azonban attól, hogy nem minimum egyfolytában végigdolgozandó 15 hétről van szó, hanenn 15 héten át hetenként legalább egy ledolgozott nap után fizetendő 20 fillérről, ami óriási különbség, gondolnunk kell arra, hogy micsoda szociális igazságtalanságot követnénk el és odakint milyen nyugtalanságot váltana ki a dolgozók között, ha, a, különböző szolgáltatások elleniére is egységes összegű járadékiot kapnának. Talán egy kitűnő példát hozok fel, de az a megoldás, amely különböző juttatások ellenére is egységes összegű ellenszolgáltatást kíván adni, olyan valami, amit a szovjet akart bevezetni annakidején, amikor a különböző természetű és különböző eredményű munkát egyféleképpen kívánta jutalmazni. A szovjet azonban néhány esztendő múlva maga is rájött arra, hogy a munkaerkölcsöt, az orosz mezőgazdasági és ipari termelést és minden egyéb mezőgazdasági munkálkodást milyen hallatlanul aláásta és a munkiaerkölesnek milyen rendkívüli kárára volt a különböző termelékenységű munkák dacára, egységes és azonos összegű munkabér vagy juttatás. Bármennyire is elimerem tehát azt, hogy az önhibájukon kívül munkához jutni nem tudó szegények megsegítésének vágya vezette azokat, akik egységes összegű öregségi járadékot kívántak megállapítani, a,zt fentiek alap;

án mégis kereken elvetendőnek tartom. De szerintem egyébként sincsenek lehetetlen feladat elé állítva — még a magyar gazdálkodási és mezőgazdasági üzemi viszonyok között sem — azok, akik a járadékban részesülni kívánnak. Ami mármost az igénybevett földtulajdonosok hozzájárulását illeti, amiről az előbb közbeszólás formájában Láng Lénárd képviselőtársam tett említést, azt kell mondanom, hogy nem kétséges, hogy a magyar mezőgazdának nincs gyöngyélete, nem vitás, hogy nehéz a, sorsa, hogy gond a kenyere, nem kétséges, hogy lassan lábbadozik és még mindig nem heverte ki azokat a mély sebeket, amelyeket a jó néhány évvel ezelőtti egészen hitvány termény- és állatáraik, a húsába vágó agrárolló és nem utolsó sorban — mondjuk meg ~ a valóban lehetetlen magas kamatok okoztak neki. De éppen ezért azt kell válaszolnom, hogy nagyon megfontolandó az, amit már az előbb is mondtam s ami a jelekből megállapítható módon kormányzatunknak is vezérelve és amiért talán ebben a javaslatban sem engedett a talán jogos és indokoltnak látszó, de mégis lehetetlen terheket jelentő követeléseknek, nevezetesen, hogy eredményes és hatékony szociálpolitika csak az eredményes és hatékony közgazdasági politika által teremtett lehetőségek határáig szociális gondoskodás, azon túl ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. 487 I antiiszociális merénylet. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Matolcsy Mátyás: Ez igaz!) De bármennyire kedvezőtlen is, t. Ház, a magyar mezőgazdaság helyzete és bármennyire élenjáró feladat is minden szociálpolitikai gondoskodás mellett az egyéni jövedelmek fokozása és a, nemzeti összjövedelem emelése,••• — mert hiszen ennek a feladatnak kell az élen járnia — bármilyen gondokkal telített is a magyar mezőgazdaság és bármennyire is neki lehet a legkevésbbé a terhére írni azt, hogy nehéz és keserves -a. mezőgazdasági szegénység élete, mégis azt kell kérnünk, hogy a jelen esetben jöjjön segítségül a közösség vállalás, a. szolidarizmus jegyében, jöjjön segítségül azért, hogy .a nála is jobban elszerencsétlenedett • és nehezebb 'helyzetben lévő nincstelen szegény meg tudjon állni a maga lábán ^és ne legyen terhére önmagának, családjának és hazájának. Legyen szabad itt e tekintetben két dologra, két igazságos és bölcs megállapításra hivatkoznom. Az egyik így szól: a magántulaj donnák kettős jellege van, egyéni és társadalmi és nemcsak a magánjólétet, hanem a közjólétet is elő kell segítenie. Éppen ilyen igaz a másik megállapítás is: az emberek nagyrészének semmi remélni való ja nem lévén, osaik a jobbat remélhetik az államnak és a társadalmi rendnek felfordulásából. Mindezeket nem én mondom, hanem a pápa. Őszentsége mondotta okulásul azoknak, akiket illet. Berum Novarum és Casti Connubli című enciklikáiban. Hogy milyen katasztrális tiszta jövedelem mellett kezdődjék a hozzájárulás és a 'megterhelés, abba én már beszédidőm rövidsége miatt sem bocsátkozbatom bele. Felvetem ellenben a haszonbérletek kérdését. A haszonbérleteknél a javaslat az-t'az utat választja, hogy a biztosítási teher a haszonbérleti szerződésben a közteherviselésre megállapított szerződési feltételeknek megfelelően osztassék meg. En ezt a megoldást, megmondom őszintén, nem tartom egészen helyesnek és indokoltnak. Mégpedig azért nem, mert szerintem a mezőgazdiasági haszonbérlet ugyanolyan haszonbérlet, mint amikor eg:y pesti 'háztulajdonos bérbeadja r az ő helyiségeit üzlet., vagy vállalkozás < ^számára. Nem érdekli őt, hogy a vállalkozás jól prosperál-e, haszonnal, vagy' veszteséggel zárja-e mérlegét, nem törődik azzal, hogy kit vesz magához munkavállalóként, nem érdekli,^ hogy helyette az ő üzlethelyiségét haszonbérlő^ fizeti az Oti. és egyébb hozzájárulásokat. Kérdem, ha ez így a gyakorlatban már megvan és úgylátszik helyes elvként van meg, miért nem vezethető be a mezőgazdasági haszonbérleteknél isi Engedellmiet kérek, nem kis dologról vau itt szó. Ha a. legújabb statisztika helyes, aíkkor 144.000—145.000 ihaszonbérbe adott birtoktestről és közel 2'8 millió hold földet kitevő haszonbérletről van szó. Szólanom kell végül, t. Ház, a lebonyolítás módjáról, 'mint amelyen sok minden, talán minden megfordul. Olcsó és jó legyen ez a lebonyolítás. Ez az egyik főkövetelmény, a másik pedig az, hogy a szolidarizmus jegyében fogant ez a nemes emberbaráti intézmény az érdekeltek közmegbecsülésének és lelkes közreműködéséneik tárgya legyen. Ez a két főkövetermény. Ha az elsőt, az olcsó és jó lebonyolítást veszem, akkor kardinális, alapvető gondolatul kell megjelölnöm a biztosítás 'kötelezővé; tételét. Hiába, az- 1900: XVI, te. nem vált be, annak