Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 254-. ülése 1937 november 17-én, szerdán. 37 tént az érdekében. A vidéki színészet támoga­tása az egész ország területén egy évben 17.000 pengőt tesz ki. A múltban 19.000 pengő volt, legutóbb 2000 pengővel leszállították. Ugyan­akkor azonban, amikor az egész vidéki színé­szet évi 17.000 pengő támogatást kap, a legszi­gorúbb ukázban részesül, hogy feltétlenül ra­gaszkodjék a magas nivó fenntartásához, feltét­lenül ragaszkodjék előkelő darabok szép kiállí­tásban és stílusosan való előadásához. Csak Sátoraljaújhely városa viselkedett gyönyörűen a segítség szempontjából az ottani színészettel szemben, sajnos azonban, ugyanezt a megértést a többi törvényhatóság területén nem mindenütt tapasztaljuk. TJres házak mellett kénytelen a vidéki színészet tengődni, a rádió és a mozi konkurrenoiája következtében, s az utóbbi idő­ben még az is sújtja, hogy a flléras vonatok lehetővé tették a vidéki közönség számára is, hogy a budapesti színházakban tekintsék meg a színielőadásokat ós ezáltal a vidéki színészet még attól a kis látogatottságtól is elesik, 'amellyel eddig rendelkezett. T. Ház! Jelenleg ez a szomorú helyzete a vidéki színészetnek, de sokkal tsizcmoirűMj a helyzetük azoknak, akik a múltban *akár Buda­pesten, akár vidéken a nemzeti kultúra szolgá­latában a legelső helyen álltak, annak a 600— 650 öreg színésznek, akik ma átlagosan havi 8—10—12 pengő nyugdíjat kapnak. Szörnyű ennek a számnak kimondása, szörnyű ennek a szárnak hallása és leírása, de ez a tény, ez a valóság. 600—650 öreg színész él ebben az or­szágban, akiknek neve közismert, akik valaha ünnepelt sztárok voltak, a legkülönbözőbb, a legelőkelőbb színpadokon és ma havi 8—10—12 pengő nyugdíjat kapnak, ahogy azt bátor leszek majd adatokkal is igazolni. T. Ház! A vidéki színészet és általában az országnak az a színészete, amely ez alá a nyug­díjszabályzat alá tartozik, elvesztette vagyonát a háborúban azáltal, hogy 650-000 korona hadi­kölcsönt és 450.000 kotrona fővárosi kölesön­kötvényt jegyzett, többi vagyona pedig el­veszett a hazai értékpapírok elértéktelenedése folytán. Ezek a színészek, akik közös vagyonu­kat így elvesztették, külön-külön is telj esi tették a maguk kötelességét a haza iránt, mert ami pénzük volt, azon hadikölcsönt jegveztek és akik a háború kitörésekor katonakötelesek vol­tak, ott voltak a frontokon. 42 hőisl halottjuk és számos hadirokkantjuk tanúskodik arról, hogyan teljesítették kötelességüket a fronton ezek a magyar színészek. A békében a régi Nagy-Magyarország nemzetiségi vidékein ter­jesztették a magyar kultúrát, ma viszont a velük való elbánás olyan, mint ahogyan azt az előbb bátor voltam mondani. Olyan nevek sze­repelnek ezek között a nyomorúságos nyugdíj­ban részesülők között, mint Pintér Imre, Par­laghy Kornélia, Thuirv Elemér, Arkossy Vilr mos, Komjáthy János, Tompa Kálmán, Békeffy Lajos, Koppány Margit, Stelláné Arady Aran­ka, Kaissay Károly, Palágyi Lajosné Greguss Margit, Szegő Endréné, Moly Tamásné, Ditrói Mór, Fe^dv ^Boriska. Gazdv Aranka, Somlár Zsigmond, Várnai Jenő, Géczv Istvánné, Ko­vács Mihálvné, Megyery Dezsőn é, Nyáray An­talné, Latzkó Aranka, Mihályffy Júlia, Érez­kovy Károly, Tábori Emiiné. Hosszú volna valamennyit felsorolni, mind az egykori szín­játszásnak, a nemzeti kultúrának kiválóságai, ünnepelt 'büszkeségei. Méltóztassék megengedni, hogy néhány egész rövid adatot ismertessek a hivatalos ki­mutatásból arra vonatkozólag, hogy ki milyen nyugdíjban, milyen ellátásban részesül. Bacsá­nyi Paula havi 12 pengőt kap, Barna Izsó havi 18 pengőt, Ditrói Mór, a kolozsvári Nemzeti Színház egykori igazgatója, a Vígszínház egyik megalapítója 13.75 pengőt, Fehér Gyula 22 pen­gőt, Fekete József 12 pengőt, Gazdy Aranka havi 6.40 pengőt, Gömöry Vilma havi 14.40^ pen­gőt, Győző Lajos havi 15.50 pengőt, Háhnel Aranka havi 17 pengőt, Kenedics Kálmán, a, Népszínház egvkori legelső színésze havi 13.25 pengőt, Komjáthy János havi 13.30 pengőt, La­tabár Árpád havi 14.20 pengőt, Nyáray Antalné havi 13.40 pengőt. Pintér Imre havi 13 30 pen~ gőt, Pintér Imréné Parlaghy Kornélia havi-12.35 pengőt. Somlár Zsigmond 12 pengőt Szarvasi Soma havi 13.07 pengőt. Szirmai lm re, a le­gendás emlékezetű bonviván havi 20.80 pengőt, Thurv Elemér, a híres színigazgató havi 13.40 pengőt, Almássv Endréné, a hosszú éveken át volt szegedi színigazgató özvegye h^vi 17.18 pengőt, a legelső magyar színésznek, H^credüs Gyulának özvegye. Berzé+ev Dona havi 19 pen­gőt, Konti Józsefné, a Népszínház karnagyá­nak özveerve 11.10 pengőt. Körnvev Bélá.né. az Operaház bü^z^e^égének özvegye 12 pengőt, Ma­gvarv Lajosné 9 nenarőt. P^lágvi Laiosné Gre­guss Margit, a színigazgató özveorve havi 15 50 pengőt. S^rkadi Vilmosné havi 7 pengőt, Se­bestvén Gézáné havi 18 pengőt kap. Azt hiszem, ezekhez az adatokhoz felesleges minden kommentár hozzáfűzése. Ezeknek a kö­vetkezménye az. bnsrv az egykori kivágó, ünne­pelt magyar művészek ma népkouvháu étkez­nek és menheVeken laknak és alszanak. 30—40, sőt 50 évi szakadatlan, a kultúráért véarzett mrmka után jntottak ebbe a sorshq. Anvainté­ziptíík, az OrsT-áo-ns Színész Egyesület, emberfe­letti energiát fejt ki azért í<*. hog^ ezt a 10—12 pensrŐ összegű havi futtatást ad^íw-ame^rMs: biztosítani rn*?ía. A válsággal küz^ő vidéki s^írtps^Df a'ró-iíítól kell p^nnni •p^t az össz^o-pt is ;ipo" T r»ótfilT"' , 'pk rn p """áltass píí^nén. arvi.pl vrpf, a vidéki színig-í^eratók fizpt-npk pó«"+árnVból, mert a közönségre nem merik ezt áthárítani. T. Képviselőház! A vidéki színészet^ & nyugdíjas öreg színészek a városok szövetségé­hez fordultak segítségért és a városiok szövet­sége fel is írt a kormányzathoz és Budapest székesfővároshoz, hogy azokon, akik fővárosi kölcsön kötvényben, valamint hadikö^sönben vesztették el vagyonukat és akik most a leg­nagyobb nyomorúságnak vannak kitéve, segít­senek. A nyugdíjas színészek memorandummal, kérvénnyel fordultak legutóbb a főméltóságú asszonyhoz is. Képviselőtársaim közül párt­különbség nélkül többen jártak már el ebben az ügyben a kultuszkormánvnál. Meg kell em­lítenem elsősorban Erődi-H^rracn Tihamér, Homonnav Tivadar, Kun Béla és Andaházi­Kasnya Béla képviselőtársaimat és voltak még többen, akik e kérdésben már szót emeltek, _de másra a kérdéskomplexum még nem került ide a Ház plé. nem vált világossá az egész ország színe előtt a nvugdüas színészek rettenetes nyomorúságos helvzete s az, hogy mennvire szükséges ezen a területen a gyors és feltétlen segítség. T. Képviselőház! A vallás- és közoktatás­ügyi miniszter úr egyik képviselőtársunkhoz ez év március havában intézett levelében ezt írta (olvassa): »Sajátmagam is tudatában va.-

Next

/
Thumbnails
Contents