Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

486 Az országgyűlés képviselőházának 27i egyik ilyen levélben az állt: ezer évig' kellett várni, hogy ez az első lépés megtörténjék; reméljük, hogy nem egy új ezer év kell majd a második lépés megtételéhez. En nemcsak remelem, hanem meg is vagyok győződve arról, hogy nem kell második ezer esztendő ehhez akKor, amikor a miniszterelnök úr a maga részéről már a bizottsági tárgyaláson ilyen álláspontot foglalt el. A harmadik megnyugtató ok részemre ennél a kérdésnél, illetve tulajdonképpen nem is megnyugtató ok, hanem egy arra 'késztető ok, hogy — ismétlem — ne keressem a kákán a csomót és a törvényjavaslatban az asszonyt, az a tény, hogy már az egy holdnak két holdra való felemelése is 102.UU0 új biztosítottat és 1,777.000 pengő költségtöbbletet és a 150 aranykoronán felüli kat. tiszta jövedelemmel rendelkezőknél a földadónak 15% helyett 17'75 százaiékos pótlékolását jelentette. Ha az aszszonyt már most bekapcsolnék a biztosítottak körébe, — ami sok százezres létszámszaporulatot jelentene, — ez ennél jóval nagyobb, milliókban jóval hatalmasabb összeg szükségletét jelentené és így felborítaná a mezőgazdasági öregségi biztosítás biztosítás-technikai alapelgondolásait és vele együtt talán a törvényjavaslatot is, amit, azt hiszem, itt senki sem kíván. (Czirják Antal: Nem borítaná fel! — Láng Lénárd: A nagybirtoknak többet kellene fizetnie, akkor meg lehet valósítani!) Lesznek — azt hiszem, talán elsősorban a szociáldemokraták részéről, — akik ennél a kérdésnél a különben annyit ócsárolt és bírált Oti.-t fogják megnyugtató példaként előhozni. Arra fognak hivatkozni, hogy az Oti.ban megvan az, ami itt nincs meg, nevezetesen az asszony öregségi biztosítása. Legyen szabad nekem egészen egyszerűen és világosan azt mondani ezeknek, hogy ha már olyan szeretettel karolják fel a mezőgazdaság asszonyait, akkor szíveskedjenek és méltóztassanak előbb teljes erővel odahatni, hogy részesüljön előbb öregségi biztosításban 1937-hen közel másfélszázezer háztartási alkalmazott az Oti. keretén belül, akiknek legnagyobb része a mezőgazdaság köréből, sőt tovább megyek, a nincstelen mezőgazdasági szegénység sorából kerül fel, (Ügy van! Ügy van! jobbfe161.) később pedig visszatér oda a mezőgazdaságba és^az e törvényjavaslat által járadékjogosultságban részesülő emiberek feleségévé válik. A munka megbecsülését látom a 29. §-ban, mert ez lehetővé teszi azt, hogy aki nehéz, keserves, szorgos munkával, a kocsma elkerülésével és szigorú beosztással 20 aranykorona kat. tiszta jövedelemnél nagyobb vagyont, földet vagy egyebet tudott magának szerezni, az nem veszti el a járadékjogosultságot, hanem megtartja, sőt az önkéntes biztosítás alapján még növelheti is. Azt hiszem, hogy valamennyien csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk a miniszterelnök úrnak arról a gesztusáról, amely a tűzharcosok járadékjogosultsági korhatárát 65 esztendőről 63 esztendőre szállította le. (Ügy van! Úgy van!) Közel 8000 tűzharcost részesített ezáltal a nemzet megkülönböztető megbecsülésben. Felhozta tegnap Tildy Zoltán képviselő társam a külföldi munkavállalóknak, speciálisan a németországi munkavállalóknak a dolgát. Legyen szabad ehhez nekem is néhány megjegyzést fűznöm a törvényjavaslattól függetlenül. Én szükségesnek látnám azt, hogy a ). ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. t földmívelésügyi kormányzat részéről bizonyos felvilágosító munka tétessék folyamatba. Az a munkavállaló, aki külföldet járt és NémetI országban volt, kétségtelenül sokkal igényesebben jön vissza, a magyar mezőgazdasági munkapiac számára kétségtelenül sokkal kevésbbé használható fel, mint azelőtt. (Ügy I van! jobbfelöl.) Kétségtelenül valahogyan úgy látja, hogy iaz a német munkaadó földbirtokos egy angyal, a hazai magyar földbirtokos pedig talán egy ördög, mert nem tud neki olyan magas bért fizetni és olyan ellátást adni, mint amit a külföldi munkavállaló odakint kapott. Ennek megvannak a maga okai, ezeket az okokat azonban meg kell mondani. Ez olkok köpött nem elhanyagolható például az, hogy Németországban még sokkal erőteljesebb az- a folyamat, amely az egész világon tapasztalható, az urbanizáció, a városiasodás folyamata. Németország hatalmas ipara és 'kereskedelme a lakosságnak több .mint 70%-át felszívta már a városokba, a mezőgazdasági munkapiac te-. hát elnéptelenedett.. Az ottani magasaibb munkabéreik másik természetes oka az, hogy a mezőgazdaság Németországban nem tudja ellátni, illetve^ osak^ egy aránylag kevés, igen csekély részét, Németország élelmiszükségletének. E kettős ok következtében természetes dolog, hogy ugyanúgy magasabb béreiket tud fizetni IÓS jobb ellátást tud biztosítani a mezőgazdaságban foglalkoztatottak részére, mint Csehország vagy más olyan országok, .amelyeknél az iparon és a kereskedelmen van a hangsúly. En ezt a felvilágosító munkát a, magyar mezőgazdasági munkapiac érdekében és a magyar földbirtokostársadalom jóhírneve érdekében való, szükséges dolognak tartom. De nem. is erről kívánok most beszélni. Kétségtelen, hogy ezeknek a külföldi munka vállalóknak nem adatik meg az a lehetőség, például annak a 6000 répamunkásnak, aki az idén kimegy Németországba, _ hogy megszerezzék a 10 vagy 20 hetet, a törzsjáradékpótlékot jelentő 25 hetet, hiszen nem 20, de még 15 hetet sem tudnak ez évben idehaza megszerezni. Kétségtelen, hogy első látszatra ezen az alapon elesnének a mezőgazdasági öregségi biztosítás itthoni előnyétől. A valóságban azonban nem hogy kedvezőtlen., hanem r inkább előnyös a helyzet a külföldi munkavállalókra. Hiszen az 1937:XXIV. te. viisizoinicisisáigot állít fel közöttünk és például Németország között, amely viszonosság alapján lehetővé válik, hogy az ottani hasonló jellegű, de magasabb szociális juttatás után eszközölt befizetett összegek utólag ezeknek a külföldi munkavállalóknak a javára itthon elszáimoltassaínak. Az egész törvényjavaslatnak', t., Ház, legléinyegjbevágóibib része, azt mondhatnám, a fedezeti kérdés, legyen szabad ezért ezzel kissé behatóbban foglalkoznom. Körülbelül 14 millió pengő az, amit elő kell teremteni. Ebből 4,425.000 pengőt a,z állam, kereken 4,000.000 pengőt a földbirtokosok, 950.000 pengőt a törvényhatóságok, 4,500.000 pengőt pedig a 'biztosítottak járulékként viselnek, feltéve, hogy az utóbb említett összeghől a földibirtokosok részt nem vállalnának. Rendkívül egészséges, amellett alapvető elgondolásnak tartom azt, hogy a, biztosítottak maguk is hozzájárulnak a fedezet 'előteremtéséhez. Az önsegítés elve, a munka megbecsülése ós kötelező megbeesültetése teszi ezt szükségessé és még valami, amiről neon szabad elfeled-