Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-270
Az országgyűlés képviselőházának 27 Ö. a törvényjavaslatnak emberi alanyát és tárgyát, a szegény, nincstelen, öreg napszámost, vagy cselédet úgy lássuk magunk előtt, mint ahogyan én itt az előbb lefestettem. Föltehetem tehát a kérdést, t. Ház, mi legyen hát velük? Mit kezdjünk velük? Sorsukra hagyjuk őket, vagy a stoicizmus testvértelen bölcsességével hirdessük neki Sophokles fajpusztító bölcsességét: »nem születni soha a legnagyobb boldogság«. Vagy tegyünk velük úgy és oldjuk meg az öregségi biztosítást úgy, ahogyan Mecsér Endre igen t. képviselőtársam a maga szokott gunyoros szellemességével megjegyezte, ahogy a Fidzsi-szigetek lakói teszik, akik a munkaképtelen és használhatatlan öregeket egyszerűen kannibál módra félreteszik. Nem, t. Ház! A közösségvállalás jegyében kell segítségül lennünk. Ezt teszi az előttünk fekvő törvényjavaslat, azért méltóztassék megengedni, hogy a javaslattal magával közelebbről is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat első fejezete a biztosításra kötelezettek vagyoni határát két hold földben állapítja meg, illetve 20 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemben. Elvileg helyesebb volna tisztán a 20 aranykoronás kataszteri jövedelemhez való ragaszkodás és a kétholdas vagyoni határnak elvetése. Igazolja ezt az, hogy nálunk Magyarországon, de másutt is, külföldön, nemcsak országosan, de országrészenkint, sőt vidékenkint is rendkívül különböző a kataszteri tiszta jövedelem. így, ha veszem a szántóföldre átszámított kataszteri tiszta jövedelmet, ezen keresztül néhány példával igazolom előbbi megállapításomat. A Dunántúlon például, Tolnában az átlagos kataszteri tiszta jövedelem 1386 aranykorona, 60-8%-kal nagyobb, mint Zala vármegye 8"62 aranykoronás átlaga. Az Alföldön Csanád vármegye — egyébként talán a legmagasabb kataszteri tiszta jövedelemmel — a maga 18-15 aranykoronás átlagával 155'3%-kal áll magasabban, mint Szabolcs vármegye és északon például Heves vármegye 10'6 aranykoronás átlaga 26-1%-kai jobb, mint Abaúj vármegyéé. Kétségtelen tehát, hogy, amint mondottam, elvileg tisztán a kataszteri tiszta jövedelemnek, mint felső vagyonhatárnak alkalmazása lett volna helyesebb. Másrészt éppen ezért kétségtelen az is, hogy a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr milyen messzemenő megértést tanúsított akkor, amikor nemcsak felemelte a 10 aranykoronás határt 20 aranykoronára, hanem vagylagosan a két holdat is előírta felső határul, mert ennek révén jóval többen, mintegy 102.000-ren kerülnek a biztosítottak közé, akik nem kerültek volna be, ha tisztán a különben elvileg helyes 20 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemhez, mint felső határhoz ragaszkodott volna. A biztosításra kerülők között jelentős részt tesznek ki — 1933-baw például több, mint 20.000 ember volt — a vízitársulatoknál, vagy egyéb, a földmívelésügyi tárca keretében alkalmazott munkavállalók. Nagy számuknál fogva, de egyébként is indokolt volna, — és legyen szabad erre külön is felhívnom a figyelmet,— hogy ezeknek szociális juttatása tétessék végre azonossá az Oti. szociális juttatásával. Változtassák meg ennek értelmében az 1924. évi 37.777. számú rendeletet. Mert a két juttatás nem ugyanaz. Ugyanazért a munkáért, amit a munkavállaló a vízitársulatnál vagy a földmívelésügyi tárca keretében végzett egyéb "dése 1938 február 17-én, csütörtökön. 4M munkálatoknál teljesített, más juttatásban részesül azért a 6%-ért, amelynek felét ő, másik felét pedig a földmívelésügyi tárca fedezi, mint végeredményben részesülne akkor, ha ezt a munkát magánvállalatnál, útépítésnél, vagy csatornaépítésnél végezné. Azt hiszem, itt nyitott kaput döngetek és hinni merem azért, mert a törvényjavaslat 36. §-ában máris olyan intézkedés veti előre árnyékát, amely megnyugtat engem abban a tekintetben, hogy ez a probléma, amelyet felemlítettem, szintén rendezésre fog kerülni. A törvényjavaslat kedvenc támadási pontja lesz az asszony, az elöregedett szegény napszámosnak vagy cselédnek élettársa. Sokan fogják itt felkarolni az asszonyt, ezt tudom előre, éppen azért az asszony kérdésével foglalkozni kívánok. Kétségtelen, hogy a feleség a férjnek egyenrangú munkatársa az ő mehéz életében, mert hiszen a férfi sokszor munka nélkül ődöng, vagy kinn a »köpkodő«-n várja a megváltó munkát, míg a családanya kezében szinte sohasem fogy ki a munka a háznál, a férj távollétében vagy szorgos munkaidőben a kertben, vagy a földeken. Magam is állítom tehát, hogy az osztő igazság elvének érvényesítése volna az, hogy az asszonyról is gondoskodás történjék a törvényben és ennek a szolidarizmusnak jegyében fogant nemes emberbaráti intézmény anyagi megalapozottságának kipróbálása után szerintem az első lépés kell, hogy legyen, hogy legalább a járulékra jogosult félnek felesége •— életkorától függetlenül — külön juttatásként megkapja a férj járadékának felét. Egy további lépés volna az, hogy ha meghal a járadékos, akkor annak a járadéknak teljes összegéhez hozzájusson az asszony. Ez az elgondolás a törvényjavaslatba nincsen beépítve és ha én nem keresem kákán a csomót, — a törvényjavaslatban az asszonyt, — annak részemről három komoly, megnyugtató komoly oka van. Az első az, hogy a törvényjavaslat rendkívüli öregségi segélyalapot létesít, amely már a legelső esztendőben közel félmillió pengő, amely az elaggott járadékosok özvegyeinek vascy hátramaradottainak, az öregségi, vagy egyéb okok miatt munkaképtelenné váló munkavállalónak kivételes segélyezésére és utóbbiak intézményes gondozását hivatott lehetővé tenni. Ezen előrelátó gondoskodás tudatában csak arra kérhetem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ez a félmilliós, nagyon helyesen felvett összeg minél előbb legalább is megdupláztassák vagy megháromszoroztassék. A másik megnyugtató ok előttem az aszszonynak egyelőre az, öregségi biztosítás köréből való kihagyása dacára, a miniszterelnök úr állásfoglalása és talán ez a legmegnyugtatóbb, mert hiszen, amint én tudom, a mélyen tisztelt miniszterelnök úr már a bizottsági tárgyalások során, maga is odanyilatkozott, hogy az intézmény anyagi megalapozottságának kipróbálása, az életbe való átültetésének helyes keresztülvitele után a maga számára is első szükséges lépésnek tartja az asszony bevonását a biztosítottak körébe, a törvényjavaslat keretében. (Darányi Kálmán miniszterelnök és földmívelésügyi miniszter: Ügy van!) Tegnap Tildy Zoltán t. képviselőtársam leveleket olvasott fel, amelyek a vidékről futottak be és amelyek a legnagyobbrészt elismeréssel vannak a törvényjavaslat iránt. Az 74*
