Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

484 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. színvonalon tengődnek. Valóban lehetetlen az, hogy egy közösségvállaló és elszerencsétlenedett mivolta miatt szükségszerűen, és kötelességszerűen erői maximális kifejtésére törekvő nép élete, sorsa és jövője azokon a milliókon forduljon meg, amelyeket egyesek maguknak összekuporgatnak, összeügyeskednek, vagy összeharácsolnak, hanem igenis azokon a milliókon, mikénti sorsán kell, hogy megforduljon a nemzet élete, sorsa és jövője, amelyek a nemzet széles rétegeit alkotják, katonaanyagánaki zömét adják. (Helyeslés jobbfelől.) Mindezeknél fogva a szolidarizmus történelmi életrendszerének, a közösségvállalásnak egyik legsajátosabb és legszélesebb munkaterülete a szociálpolitika. Az a törvényjavaslat, t. Ház, amely ma itt előttünk fekszik, ennek a szociálpolitikának egyik kimagasló alkotása. A nem szájon hordott magyar testvériség és közösségvállalás testbeöltözött megmutatkozása. Ez a javaslat nem hebehurgya munka, hanem alapos, körültekintő tervezgetés és a gondos felépítés eredménye. Hatalmas vitorlákat bont ugyan a kötelező mezőgazdasági öregségi biztosítás révén a mezőgazdasági szegénység szociális gondozásának és jobbléte felé való haladásának érdekében, de mint a jó vitorlás, schwertként és tőkesúlyként beépítette és magával viszi a helyes kormányzati irányítás schwertjét s a jó anyagi megalapozottság tőkesúlyát, — azért, ^ nehogy egy előre nem látható gazdasági szélvihar magával ragadja, irányából eltérítse, esetleg felfordítsa, vagy a magukat szociális biztonságban hívő fedélzeti utasaival együtt őket a szociális bizonytalanság és reménytelenség partjára hentergesse. Tildy Zoltán igen t. képviselőtársam tegnapi nagyvonalú és elismerést is bőven tartalmazó beszédében ugyan kedvezően, nyilatkozott végeredményben és összességében erről a törvényjavaslatról, mint az ellenzék élszónoka, mégis azt hiszem, lesznek olyanok, akik keveselni fogják azt, amit ez a törvényjavaslat első kezdésként ad. Totalitás megoldást fognak követelni talán, éppen olyanok, akik egyébként a leghevesebben támadják és ellenzik a totalitás elvének az érvényesítését. Nem fogja 'kielégíteni őket az, hogy az ipari szociális biztosításhoz képest rendkívül vissza-. maradt mezőgazdasági szociális biztosításban eddig mindössze csak 11.516 biztosított akadt, míg ez a törvényjavaslat ezt a számot egyszerre hetvenszeresére, 727.000-re emeli fel, többre tehát, mint az ipari öregségi biztosításban az Oti.-nál részesülők legutóbbi 688.000-es létszáma. Ezekkel a csapongó fantázia követte gondtalan és követelődző elégedetlenekkel szemben ott áll, t. Ház, ez a 727.000-es szám a maga imponáló realitásában. De ott áll az a vitathatatlan tény is, hogy a lassan egészségesülö magyar gazdasági élet egyetemes érdekeit támadják meg azok, akik a még mindig igen szerény jövedelmezőségű magyar mezőgazdaságot, még oly szép szociális elgondolások érdekében is, a megengedhetőnél is nagyobb teherrel újból az önköltségi áron való termelés nívójára akarják süllyeszteni és zülleszteni. • Nemi lazt mondom, t. Ház, hogy fantáziáira minős szükség. Fantáziára szüfcsés: van. Fantázia nélkül nincs kezdeményező erő és nincs alkotásvágy, tehát nincs alkotás. De magában az alkotásban a fantáziának át kell adnia a helyét a józan észszerűség követelményeinek. Éppen ezért, iami|kor vjez a mostani I kezdő, de tért ölelő lépést jelentő megoldás is nehezen előteremthető, 14.,000-000 pengőnél nagyobb összeget szükségei, én kénytelen vagyok a felelőtlen fantázia, az elvont tudományosság, vagy esetlegi a /káros népszerűséghajhászás birodalmába utalni mindazokat a követeléseket, amelyek a kötelező öregségi biztosítás mellett máris a kötelező betegség-, a kötelező baleset-,, a kötelező rokkantság, tehát a kötelező népbiztosítás, szóval további hatalmas milliós összegeket szükségelő megoldást sürgetik. Ne feledjük el t. Ház, Franciaország és más külföldi államok gyorstalpaló szociálpolitikájának intelemül szolgálható káros kihatásait 'és ne feledjük el különösen, azt, amit nagyon erős nyomatékkal kívánok aláhúzni, hogy eredményes és hatékony szociálpolitika csak eredményes és hatékony közgazdasági politika által teremtett lehetőségek határáig józan szociális gondoskodás, azon túl antiszociális merénylet. Ez a javaslat ebben a szellemben, a józan szociális gondoskodás és nem az antiszociális merénylet szellemében és a szolidarizmus jegyében fogant és szem előtt tartja Bismarcknak, a nagy birodalomalkotónak azt a megállapítását, hogy a reformok fáradságos munkák és kölcsönös előzékenység, a lépésről-lépésre való haladás gyümölcsei. T. Ház! Nézzük, kik is azok, akikről ez a javaslat s annak megalkotója gondoskodni kíván? A rideg paraszti élet számkivetettjei. Kemény, verejtékes, sok évtizedes életharcnak a hajótöröttjei. Terhe önmagánaki, felnevelt gyermekének, akinél meghúzódott és annak a családnak; botladozó útbanlevője, nem akarom mondani: ingyenélő kenyérpusztítója, de kegyelemkenyéren élője a szigorú beosztással és szorgos munkával is csak nehezen élő családi körnek: ez a mezőgazdaságban a munkaképes életkort túlhaladott szegény öregember, napszámos vagy cseléd. De még ennél is szomorúbb a sorsa annak a magános, annak a petyhüdt inú, annak a hajlékot a magyar égbolt alatt találni sehol nem tudó szegény öregnek, aki háború, baleset vagy egyéb okok folytán ivadékát vesztett r életkitagadott. Ezért van az, hogy a szegényember, ha van, ha örökölt, vagy szerzett, olyan keményen markolja a kis családi házat avagy földet. Ezért nem adja ki a jusst, s ezért van számtalanszor, megszámlálhatatlan sokszor örökös zivatar, sok komisz perpatvar, családi háború, nem egyszer gyilkosság a kisember portáján. Ezért van, az, t. Ház, hogy élete alkonyán a sokszor magasztalt bogárhátú házban a búboskemence padkájára húzódik' az öreg szüle, délidőben vagy az esti vacsorán, a ház aprajái közé, azok közé, akiknek nincs helye a dolgozók számára teritett asztalnál. T. Házi Én nem akarom ezekkel a megállapításokkal a gyermeki szeretetlenségnek a bélyegét sütni a magyar mezőgazdasági szegénység amúgyis gondoktól barázdált homlokára. Én tudom, hogy az, amit itt jellemeztem, az az elenyészőbb és kevesebb eset. Azonban állítom azt, — és tudjuk azt nagyon jól — hogy a japán családi közösségvállalás nagyszerű erényétől hányszor és mily messze esik a rideg paraszti életnek különben is anyagi okokon botladozó családi élete. Éppen ezért akkor, amikor ezt a miniszterelnök úr lelkétől-lelkedzett f törvényjavaslatot itt tárgyaljuk, az volna a kérésem, hogy ennek