Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 1938. évi február hó 17-én, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A gazdasási munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Szeder János, Matolcsy Mátyás, Tóth Pál, Szetsey István, gr. Teleki Mihály, Dulin Jenő. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van: Darányi Kálmán. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor-) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom! Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Szeder János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére Esztergályos János jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak az állandó összefórhetlenségi bizottság elnökének átiratát, amelyben bejelenti, hogy Péehy László képviselő úr összeférhetlenségi ügyében az első tárgyalási határnapot folyó évi március hó 9. napjának délelőtt 11 órájára tűzte ki. Méltóztassék a bejelentést tudomásul venni. Napirend szerint következik a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom. 545, 551.) Szólásra következik Szeder János képviselő úr! Szeder János: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat- szerintem — akarva vagy akaratlanul is — iskolapéldája annak az új történelmi életrendszernek, amelyet a gazdasági és lelkiválságok között tépelődő, a vajúdás nyugtalanságában élő Európa most alkot meg és bontakoztat ki a maga számára. Ez az új történelmi életrendszer a szolidarizmus. Nem fasizmus és nem nemzeti szocializmus, nem azoknak portugál, vagy kubai változata, nem új osztrák rendiság és nem merő antiliberalizmus, legkevésbbé pedig marxi szocializmus. A szolidarizmus egy új történelmi életrendszer, mint amilyen volt annakidején a hűbériség, a rendiség, a jobbágyság és a liberalizmus. Űj történelmi életkeret, amelynek adottságai között az emberiség a maga sorsát és erőit irányítja, új történelmi életkeret, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. amelynek határai között a gazdasági liberalizmus hitelveinek nagy részében szörnyen csalódott emberiség keresi, talán évszázadokra, talán csak egy évszázadra a jelenleginél jobb életszínvonalat, a jobb életboldogulást. A szolidarizmus történelmi életrendszere nem írja tehát alá, sőt élesen szembenáll Eicardo megállapításával, aki azt mondotta, hogy mindaz, ami a gazdasági életben történik, távol áll az emberi akarattól; nincs benne sem bűn, sem erény; a társadalmi bajokért és nyomorúságokért tulajdonképpen senki sem felelős, mert ez a természet rendje. Ez így nem lehet igaz, t. Ház! A szolidarizmus ezzel a lehetetlen, embertelen és ósdi liberális felfogással szemben igenis azt vallja, hogy a társadalmi bajokért és nyomorúságokért elsősorban a közösség felelős, vallja tehát az egymásrautaltság, a különös segítés, a szeresd felebarátodat, mint tenmagadat krisztusi elvét és kell is, hogy ezt gyakorolja. Éppen ezért a szolidarizmus nem írja alá azt sem, hogy korlátlan szabadossággal működhető nemzet- >és tárisadalomalkotó erő, a liberális gazdasági rendszer »aki bírja marja« elve. A magántulajdonban rejlő hatalmas teremtő kezdeményező és termelő erő megtartásával ugyan, de szükségszerűleg azért felülről irányítólag és ha kell, beavatkozólag közreműködik abban, hogy megteremtse azokat az új kereteket, amelyek elsősorban a közösség széles néprétegei életszínvonalának emelésére alkalmasak. Ezért a szolidarizmus történelmi életrendszerének irányelve az, amit a legnagyobb magyar, Széchenyi István állapított meg úgy, hogy nem elég az, ha egy testben a nagyobb erek folyása szabad, hanem a vérnek a legkisebb, a legtávolabbi erekbe is életet és meleget kell vinnie. Nem elég az tehát, ha egy közösségvállaló és a szolidarizmus jegyében élő nemzetben egyesek jól, sőt nagyon jól élnek, ugyanakkor pedig százezrek emberi életnek alig nevezhető 74