Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-254
U. ülése 1937 november 1'7-én, szerdán. 36 Az országgyűlés képviselőházának 2t dennek az ára. A székesfővárosi közikórházak költségvetését szeptemberben tárgyalták le. Megállapítja a közkórházak gazdasági bizottsága, hogy szeptembertől novemberig a hús ára 22%-.k£ l l, a zsír ára 11%-kal, a kenyér ára 3'5%-kal, a tojás ára pedig 9'5%-kal lett drágább. Szinte érthetetlen és rejtély tehát előttem, hoR-y amikor annakidején, 1931-ben a kormány állítása szerint szükség volt rá, hogy az egész vonalon csökkentsék a közalkalmazottak fizetését, akkor a kormány hamar intézkedett és nem rágódott hónapokon keresztül a kérdésen, de amikor azt kértük, hogy tegyék lehetővé, hogy a lecsökkentett bérek és fizetések mellett minden dolgozó, emberhez méltó életet élhessen ebben az országban, akkor egy esztendő alatt sem tudtunk eljutni odáig, hogy a kormány ebben a kérdésben, a drágaság kérdésében erélyes intézkedéseket tegyen. (Gr. Festetics Domonkos: Meg kell szüntetni a közvetítő kereskedelmet! — Vázsonyi János: Elsősorban a közterheket kell csökkenteni!) Ezzel szemben itt van például az iparügyi minisztérium. Amikor a munkások valahol bérmozgalmat indítanak és magasabb béreket kérnek, akkor maga az iparügyi minisztérium az, amely sok esetben megakasztja, hogy a munkások a megélhetésük biztosításához szükséges megfelelő béreket tudjanak maguknak kiverekedni. Sokat beszélünk családvédelemről. Ez a, jelszó különösen a mai kormányzat politikájának homlokzatára van kiírva. Hát nem tudok nagyobb és nemesebb családvédelmet elgondolni, mintha lehetővé teszi a kormány azt, hogy ebien az országban ne legyen éhező ember, hogy ebben az országban minden dolgozó ember emberhez méltó életet élhessen. Ez a legnagyobb családvédelem. Ne méltóztassanak ugyanis elfelejteni, az éhes. a korgó gyomor a legveszedelmesebb tanácsadó, mert hiába hirdeti a kormány a családvédelmet, a keresztény erkölcsöt, ha ott áll az az éhes apa, aki látja síró gyermekét, látja síró hitvesét, akinek nem tud pénzt adni, hogy a család részére élelmiszert vásároljon, akkor megszűnik minden erkölcsi érzés, a józan ész uralma és következik az a sok-sok tragédia, amelyekről nap-nap után olvashatunk. Éppen azért tisztelettel arra kérem a kormányt, méltóztassék az ország közvéleménvét tájékoz+atni: van-e végre tudomása arról, hogy kibírhatatlan és elvise r hetetlen drágaság van és mit hajlandó a kormány tenni ennek megakadályozására. (Elénk helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök: Az interpellációt kiadjuk a miniszterelnök úrnak. Következik Esztergályos János képviselő úr második interpellációja, amelynek elmondására azokban halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Vázsonyi János képviselő úr interpellációja a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a magyar nyugdíjas színészek szomorú helyzete tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a magyar nyugdíjas színészek rettenetesen nyomorúságos helyzetéről? 2. Hajlandó-e államsegély útján az öreg színészek elveszett nyugdíjtőkéjét olymódon pótolni, hogy jelenlegi nyomorúságos kegydíjuk a sovány, mindennapi kenyér szintjére emeltessék? — Vázsonyi János s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Az a kérdés, amelyet szóvá tenni bátor vagyok, nem pártkérdés, nem politikum, hanem nemzeti és kulturális kérdés ée elsősorban az emberiesség kérdése. Előttem szólott t. képviselőtársam interpellációjában azt mondotta, a legfontosabb az, hogy emberhez méltó életet éljen minden dolgozó ebben az országban. De azt kell élnie szerintem mindenkinek, aki egy élet munkája után megérdemelt pihenőjére tér és 30—35 évi munkában eltöltött szolgálat után élvezhetné élete hátralévő éveiben munkássága gyümölcsét. Igen szomorú, s ezzel a kérdéssel kapcsolatos az a témakör, amelyet szóvá tenni bátorkodom; ez a nyugdíjas magyar színészek iifirye. Mielőtt a nyugdíjas öreg színészek ügyéről szólanék, méltóztassanak megengedni, hogy csak egészen röviden, néhány mondatban ismertessem a színészet jelenlegi helyzetét. Budapesten a színészeknek egyáltalában nincs nyugdíjegyletük. Az Országos Színészegyesület csak a vidéki színészet szolgálatára áll, azonban nem képes eleget tenni kötelezettségének, hogy emberhez méltó életet biztosítson a nyugdíjas öreg színészek számára. Az állami színházakon kívül a budapesti színhá-ak között jelenleg csak a Vígszínházak és a '{agyar-Színháznak van külön nyugdíjegylete, ^e itt is felhívom a kuHus^kormány figyelmét arra, hogy helyes lenne például a Vígszínház nyuíídí jegyi étének ügyeit megvizsgálni és kö-.QirvTiV, r fli •mpír+ e .] í intp-rn ó« áltálban úgy a jelenleg működő, mint különösen a múltban működött é? ielenlps: nyngdíjsorban lévő színészek helyzetét közelebbről megtekintve megvizsgálni és a szükséges segítséget nyújtani. T, Ház! Meg kell említenem azt az anomáliát, hogy a jelenleg fennálló rendelkezések írtelmében a magyar színésztársadalomnak uind Budapesten, mind vidéken, ha valame-V tap-íp he+eg lesz, nincs hová fordulnia gyógykezelésért. A magyar színészek nem fordulhatnak sem az Oti.-hoz, sem a Mabi.-hoz, aert egyiknek sem tagjai; mint ahogy az ^lőbb voltam bátor mondani, nyugdíjintézete '•* csak két magánszínháznak van Pesten, nincs tehát mód és lehetőség arra, hogy a nyomorúságos fizetések mellett a színészek gyógykezeltessék magukat. Volt egyszer egy kormányzati intézkedés, amely gyógykezeltetési segít-ím. >.oiyp+f jir^iiA'i-.^f ajándékozott >a színészeknek. Ez az üdülőház ma is megvan, ezt tapta a pesti színészet Hét szobából áll. de az egyik szoba csak egy e^csarnok; végeredményben tehát hat szoba áll rendelkezésre <a 'pesti magyar színészek gyógykezelésére, ami körül•'-"•' usryana-zt <*" érzést kelti az emberben, mintha egy szegény embernek Bolls-Boyceautót ajándékoznának. Nem tud vele mit kezdeni, mert nem tud benzint venni, nem tud soffőrt tartani és maga meg annyit sem képes előteremteni, amennyibe a soffőrvizsga kerül. (Farkas Elemér: Most árverezik el a házat!) így van! A vidéki színészet azonban cmég rosszabb helyzetben van, mert annak még üdülőháza sincs, még egy ilyen látszatintézikedés sem tör-
