Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-254
Az országgyűlés képviselőházának 254*. megei 63—64 pengőt hetenként? (Farkas István: Tizenkettőt!) Hetenként 12—13—14 pengőt keresnek. Hol van tehát ezeknek az éieuenetoseguK és hol van a többi tízezrek és százezrek életlehetősége, hol van a minimális élet biztosítása számukra ezek mellett a keresetek melletti Ugyancsak e szerint a statisztika szerint egy négytagú család heti szükséglete — nagyon (minimális szükségletek beállításával — a következő. Élelmezés hetenként 18 pengő 24 fillér — ez az életet alig fenntartó összeg — fűtés, világítás 4 pengő 69 fillér, lakás 10 pengő 2 fillér, ruházkodás 7 pengő 13 fillér, Oti.-járulék, kereseti adó, villamos, iskolaszerek és egyéb nélkülözhetetlen kiadások 8 pengő 17 fillér, vagyis fűszer, gyümölcs, takarítószer, borbély és fürdós nélkül hetenként 48 pengő 25 fillér. Kérdezem én, biztosítva van-e a dolgozó embereknek, a munkásosztálynak ez a minimális összeg, ez a heti 48 pengő 25 fillér? Azt hiszem, nincs. Egy négytagú család létfenntartásának indexszáma 1936 szeptember havában 97 volt, ha 100-nak veszem a békeidőt, 1937 szeptemberében már 104. Az élelmezési indexszám a múlt év szeptember 30-án 88 volt, az idén szeptember 30-án 96-ra szökött fel. Ez azt mutatja, hogy az utóbbi esztendőben a közszükségleti cikkek ára óriási mértékben emelkedett. Emelkedett anélkül, hogy az illetékes hatóságok, elsősorban maga a kormány, gondoskodtak volna ennek ellenisúlyozásáról, vagy tettek volna valamit a közszükségleti cikkek rohamosan emelkedő árának megállítására és letörésére. r (Farkas István: A kormány elősegítette a drágaságot, mert forszírozta a kivitelt!) Amikor mi ezt a kérdést néhány hónappal ezelőtt itt a Házban szóvátettük, az egyik igen t. miniszter úr felállt és kétségbevonta azoknak az adatoknak igazságát, amelyeket mi ezekrő 1 a padokról elmondottunk és ha abban a kitüntető szerencsében részesülök, hogy valamelyik miniszter úr ma az interpellációmra választ fog adni, akkor egészen bizonyosan a régi sablon szerint azt fogna mondani, hegy ezek a számok, amel vekről mi itt beszélünk és PZ általános drágulásról elmondottak, nem felelnek meg a tényeknek, igaz. hogv ee^-két rend>í vüli és nem közszükségleti cikknél valami kis áremplkedés észleldQ+Ő. Már most, mielőtt internen áftiőwtra választ kapok. — ha kapok, — (Gergelyffv András: Nemi úgv néz ki a dolog!) tisztelettel kére™ n ~ illető választadó miniszter urat, hogv mielő+t nekem választ adna, menjen ki vak(mély* v piacra. Ha nimes szakálla, kö«sön fel i&zakálH (Gr. Festetics Domonkos: Páieszt! — Derültség.) és hallgassa meg azoknak az a iszony oknak panaszát, sírását, akik repieel üres szatyorral kimennek, hoiery a zsebükben lévő néhánv f'lléirből a család részére bevásároljanak az ebédhez. Hallgassa meg a miniszter úr, hogy amikor a piacról visszafelé -menneV. <^At mondanak és csak azután vegyék az illetékes miniszter urak tagadásba azokat az állításokat, amelyekéit mi mondunk. Ha pedig már a piacra járó sáré és elkeseredett lelkületű asszonyokról van szó, 'akik a nagy drágaság miatt HOT tudják megfizetni a legfontosabb közszükségleti cikkeket, akikor mást is meg kell állapítania az illető miniszter úrnak, — aki majd álszakállban kimegy a piacra (Derültség. — Farkas István: Nem fog kimenni!), — ha végig fogja hallgatni az •elkeseredett asszonyok száz és száz kérdésese 1937 november 17-én, szerdán. 35 sét. Ezeket fogják mondani: Érthetetlen, hogy az ország tele van búzával, baromfival, sertéssel, borjúval, tele van marhával {Derültség, — Farkas István: Ebből van a 1 egtöbb! — Gr. Festetics Domonkos: A bort ne feledd el!) és mégis miért megfizethetetlen az élelmiszer? Miért nem tud rendesen élni a szegény ember, a dolgozó ember, a vergődő ás küzködő kisiparos és munkás? Miért csak nagy ünnepnapon juthat húshoz^ miéirt csak nagy ünnep alkalmával ehet ma már tésztát, miért megfizethetetlen a tojás, a csirke, a kacsa, a marhahús, a borjúhús, (Farkas István: Sztrájkolnak a tyúkok!) a háj, a zsír és a főzelékféléi Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Esztergályos János: Tisztelettel kérek tízpercnyi meghosszabbítást! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kórt meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Esztergályos János: De folytatódnak a kérdések. Kérdezik ezek a kétségbeesett lelkű asszonyok, hogy ha már húst nem vehetnek, tésztát nem adhatnak a gyermekeknek, a családnak, 'akkor miért nem vásárolhatnak elegendő mennyiségű főzeléket? Miért drága a főzelék, miért drága a burgonya, amely szegény családoknál helyettesíti a húst, sőt talán sok esetben még a kenyeret is? Európának leghíresebb burgomyatermő földje a magyar föld, mégis miért drága itt a burgonya? (Gr. Festetics Domonkos: Olcsóbb, mint tavaly! A termelő ráfizet! — vitéz Szalay László: 1918-ban eiadták az országot! Azért! — Györki Imre: Jó reggelt! Felébredt? — Zaj. — Ke t niy Anna: Már vártuk ezt a gramofonlemezt!) Kérdezik, hogy miért drága a paprika, — hiszen Magyarország világhírű paprikatermő terület, — miért drága a zöldség, a gyümölcs és miért drága minden, ami az élet fenntartásához szükséges? Ezekre a kérdésekre kellene majd az illetékes miniszter úrnak választ adnia. Mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy már tavaly ilyenkor, egy esztendővel ezelőtt, itt, ezekről a padokról felhívtuk a kormány figyelmét az akkor erősen megindult drágaságra, kértük a kormányt, hogy intézkedjék, tegye lehetővé, hogy a nép, a dolgozó munkások osztálya, ne éhezzen, ne nyomorogjon, ne pusztuljon, de minden hiábavaló volt. S hol vagyunk ma már az egy év előtti árakkal szemben? Akkor például a marhahúsnak az ára kilogrammonként 1 pengő 60 fillér volt, ma 2 pengő 83 fillér—3 pengő. Bementem ma egy mészároshoz és megkérdeztem tőle, menynyibe kerül egy kilogramm gulyáshús, tehát az a legócskább hús, amelyből a szegény családok nagy ünnepeken gulyást főznek. A legnagyobb megdöbbenésemre azt hallottam, hogy az a marhahús, amelynek ára tavaly kilogrammonként P 1*20 volt, ma P 2'20—2'90. így vagyunk a zsírral is, amelynek ára egy évvel ezelőtt P 1'56 volt, ma P 1*80, a sózott szalonna kilogrammja, a legszegényebb falusi emberek és városi dolarozó munkások eledele, tavaly P 1*80 volt, ma P 2'20, a füstölt szalonna kilogrammja tavaly P 1'80 volt, ma P 2*40, a háj küor grammja P 1'60 volt* és felment P 1'90-re. így van ez az egész vonalon. De ne az egy év előtti árakat vegyük, hanem a legutóbbi három hónapban történt árváltozásokat, amelyek élénken bizonyítják, hogy valósággal gőzerővel megy fölfelé mins*
