Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

460 Az országgyűlés képviselőházának a társulat autonómiáját felfüggesszük. (Helyeslés jobbfelől) és miniszteri biztos kezelése alá helyezzük az egész ügyet. A földmívelésügyi kormány természetesen nem szívesen él egy ilyen eszközzel, mert hiszen mi is (tiszteljük az önkormányzatot és az önkormányzat alapján állunk, de meg kell érteni azt, hogy amikor egy nagy vidék megmentéséről, nagy közgazdasági érdekék szolgálatáról van ©zó és ezeket a nagy gazdasági érdekeket az önkormányzat keretén belül nem lehet szolgálni és nem lehet előbbrevinni, akkor viszont kötelessége a földmívelésügyi kormánynak, hogy olyan eszközöket vegyen igénybe, amelyekkel ezt a célt szolgálni tudja. A mélyen t. képviselő úr — ha jól emlékszem — ennek kapcsán kérte a Kis-Rába ügyének jogi és műszaki felülvizsgálatát. (Fricke Valér: Igen!) Ezt mi készséggel kilátásába helyezzük. Ami pedig az anyagi támogatást illeti, méltóztassék meggyőződve lenni arról, — és már az előbb mondottakból is azt a meggyőződóst merítheti a képviselő úr, — hogy rendkívül komolyan foglalkozunk ezzel a problémával, látjuk a probléma hátterét, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy az öszszegszerűségre nézve most konkrét ígéretet tehessek, éppen azért nem, mert hiszen ezt a kérdést a pénzügyminiszter úr őexcellenciája val alaposan meg kell tárgyalni és nem lehet könnyed ígéretre bízni egy nagy problémának az egész sorsát. Ezekben voltam bátor az érintett r kérdésekre válaszolni. Kérem a t- Házat, méltóztassék a földmívelésügyi miniszter úr nevében adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Fricke Valér: T. Ház! Tekintettel arra, hogy azt látom, hogy iá földmívelésügyi kormány és az itt jelenlevő Miárscihall Ferenc államtitkár úr rendkívül meleg szeretettel foglalkozik ezzel a problémával és az ő kijelentései engem teljesen megnyugtatnak, a választ köszönettel tudomásulveszem ós ismételten csak azt kérhetem, hogy az államtitkár úr őméltósága továbbra is tartsa rajta a szeméit ezen a kérdésen. Meg vagyok róla győződve, hogy közös munkálkodással az egész vidék lakossága érdekében megoldjuk ezt a problémát és a vidéket a végromlástól megmentjük. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra a f oldani velésügyú miniszter úr nevében adott választ tudomásulvenni? (Igén!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Schandl Károly képvselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Szeder János jegyző (olvassa): interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a marcalvölgyi községek mezőgazdaságának fokozódó és mind sűrűbben visszatérő árvízkárok folytán fenyegető pusztulásáról és annak elhárításáról. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a Marcal völgyének közel 40 községét évek óta évente többször visszatérő árvízkárosodás éri, melynek következtében nemcsak a takarmánytermés jpusztul el évrőlévre, hanem szomorú visszaesés fenyegeti a vi269. ülésé 1933 február 16-án, szerdán. rágzó állattenyésztésből élő vidék állatállományát is? Hajlandó-e a miniszter úr a katasztrofális vízkárok elhárítására a kellő rendszabályokat sürgősen folyamatba tenni s a Marcalvölgyi Vízitársulatnak a földmívelésügyi minisztérium által még 1936-ban jóváhagyott tervezetének végrehajtására a Társulat által a múlt év december hó folyamán tett fejterjesztésben megjelölt anyagi lehetőséget engedélyezni, továbbá egyidejűleg oly irányban rendelkezni, hogy a Rábaszabályozó Társulat sürgősen vegye munkába a Rábatársulati Marcal-szakasz rendezését?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Schandl Károly: T. Ház! A napokban Pestvármegye székházának termében rendkívül fontos történelmi, de gazdasági jelentőségű ünnepély is volt, amelyen a magyar társadalom és a műszaki társadalom megemlékezett Wesselényi Miklós emlékéről, aki az 1838-as pesti árvízben 'mint »árvízi haj ós« mentette a menthetőket. Ezzel kapcsolatban, a megemlékezés sorári rátértünk Széchenyi István gróf hatalmas kezdeményezésére, akinek köszönhető, hogy az Alföld meghódíttatott a termelésnek. Majdnem száz esztendeje annak, hogy részben a pesti árvíz, részben a tiszai, szegedi nagy árvíz hatása alatt elindult az a munka, melynek során Széchenyi István gróf, mint királyi biztos, József nádor pártfogása mellett megindította azt a hatalmas munkát, amelyet a legnagyobb magyar mérnöknek, Vásárhelyi Pálnak a segítségével részben keresztül is vitt. Széchenyi István gróf az Alföld meghódítását akkor kezdte el, amikor a Dunántúlon a vízrendezési ügyek már teljesen rendben voltak. Ennek az ünnepélynek keretében rámutattam arra, hogy azt, hogy a Dunántúlon a kulturális fejlődés legalább egy-két századdal megelőzte az Alföld kulturális fejlődését, éppen az magyarázza meg, hogy az Alföld sokkal később került ki a török dúlás, a török veszedelem és a török harcok alól, mint a Dunántúl és így ott később kezdődhettek meg a vízi munkálatok. A Dunántúl kulturális haladását elősegítette az, hogy már a XVI. században még régi törvényeink is elsősorban a Duna, Rába, Garam, Vág szabályozásáról szóltak, sőt Zsigmond király dekrétuma — és ezt kevesen említették — már arról emlékezik meg, hogy a gátak építése és az árvíz elleni védekezés nemesnek és nem nemesnek egyaránt közös kötelessége. Az egyenlő közteherviselés elve tehát ezekben a vízi szabályokban nyilatkozott meg először. Annál szomorúbb, hogy nekem most rá kell térnem és ebben Fricke Valér t. képviselőtársamnak teljesen igazat adok, az ő interpellációját kiegészíti az én szerény felszólalásom, hogy a Dunántúlon bajok jelentkeznek. A Rába és a Marcal vízrendszerében egyre nagyobb bajok mutatkoznak és minél tovább halasztódnak a mentőmunkálatok, annál súlyosabb lesz a gazdasági visszahatása ennek a problémának. A Dunántúlnak eddig virágzó, állattenyésztéssel foglalkozó nagy vidékéről akarok szólni. Három vármegyét, Vas-, Veszprém-, Zala-vármegyét és részben Győr- és Sopron-vármegyét is érinti felszólalásom, amelynek keretében meg akarok emlékezni arróL hogy a Marcal folyónál és egész ^ vízrendszerében időről-időre katasztrofális jelen-